Balázs László:

Adria

súlytalan szavak alá

lugasba húzódott délután,

kint képeslap képek villannak

hunyorgó keretben

ellenfényben a tenger

aztán barna vállad, fehér szoknyád

a teraszon hullám morajában

kifulladó beszélgetés…

szélben a hajad

„Menjünk le a kikötőbe!”

csikorog az asztal alá tolt csővázas szék

üres poharak

alján olvad a megmaradt jég

A többiek lefelé a lépcsőn

poros szőlőlevélen

billegő néma percek

lemaradásnyi magány

sosemvolt kétszemélyes parton

fejem még válladra hajtom

„Hol maradsz? Siess már!”