|
Szex, szerelem, művészet
Beró 2007.04.18. 00:39
"Ám amikor leteperlek, olyan tág lenn az a barlang,
vesszőm el se hiszi, asszonyi ölbe merült.
Nem leli alját, oldala sincs: madaram levegőben
verdes, a tó mélyén úszik fürge halam.
Őrjöng, rázza magát a szerencsétlen nagy odúdban,
s már konyul is, vágyát kergeti hasztalanul."
Janus Pannonius Az 1400-as években írta.
Ez a tematika több helyütt fölbukkan Janus Pannonius költészetében, de éppígy a vehemens biszexualitás is, amint azt a "fajtalan Ursusról" szóló poéma ugyancsak felettébb érzékletesen bizonyítja:
"Etruszk Ursusnál nincs pajzánabb a fiúk közt,
akkora nagy kéjvágy égeti őt, a buját.
Nyáréjen ha talál egy pajzántestű leányra,
Meg sem kottyan akár sorra kilenc ölelés.
Aztán meg, noha hét fart is szétdúl meredője,
Mit tesz férfiakon, állja is azt örömest.
Így hát, hogyha szabad nékünk megvallani, Ursus
Boldog legény, istenek párja, Szemben ki ülhet szép szemeddel, Édes kacajos közeleddel. Kacajoddal, mely szíven-vágva Fogja a mellem. Hacsak már látlak, elalélok, Torkomon a szavak elfúlnak, Bőrömre zápor-szikrák hullnak, Szememben sötét, vad árnyékok S lárma fülemben. Hideg verejték veri testem, Remegően, félve halóan, Az őszi fűszálnál fakóbban Állok és már érzem a vesztem, Meghalok érted. (Sappho) http://szeretetkuldo.zsozirisz.hu/szerelmes/vagyakozas/leniazold.jpg
pirosliliom
2005-12-11, 02:12 AM
Édesanyám! nem perdül a rokka, olyan szakadós ma a szál vágy nehezül rám, mert a sudár, szép Aphrodité letepert! Szerető, szerető kell ma nekem már! (Sappho)
Ma Ezzel együtt a szex azért mindig jelen volt a magyar irodalomban. Már Janus Pannonius és Balassi Bálint is írtak pornográf verseket. Volt a kezemben kamaszkoromban egy könyv, valami nem teljesen legális kiadvány, Petőfi, Balassi, Ady, József Attila legtrágárabb pornográf versei szerepeltek benne.
TÜZES SEB VAGYOK
Tüzes seb vagyok Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzón, fehéren, Fájnak a csókok, fájnak a vágyak, Te vagy a kínom, gyehennám nékem, Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg, Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes, Adj kínt nekem, a megéhezettnek: Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess. (Ady Endre)
SZERETLEK
Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet. Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek. (Szabó Lőrinc)
Hazai Attila Budapesti skizo című regényében van egy pár szeretkezés, íme az első: "Teljesen feloldódott a szexben, érezte, hogy a lány kielégült, élvezte, hogy mostantól azt csinál, amit akar, nem kell megálljt parancsolnia a készülődő orgazmusnak. Megfordította és a hátára fektette a barátnőjét, majd ráfeküdt, lassan behatolt, apró és gyors mozgásokat végzett benne, és egyre mélyebbre hatolt. Rendkívül jóleső bizsergés kezdett szétáradni a merve tagjában. (...) Feri belerángott, belesüllyedt a lányba, önfeledt hangokat adott ki, az élvezettől rángani kezdett, még erőteljesebben kezdett löködni, amint tolulni kezdett benne a nedv; a lány összerándult, és még nem engedte ki a szorítást, még Feri pattanásig duzzadt farkán zárult össze, valósággal szívva, masszírozva forrósággal bélelt hüvelyében a hímvesszőt. (...) Feri (...) makkját mélyen bedöfve egész vesszőjével vibrálni, remegni kezdett, újra döfött, hirtelen lövellni, spriccelni kezdett a magva, gyorsan és mélyen mozgott, és döfött még párat, egyre lövellt belőle a forró nedv, erős sugárban spriccelt a hüvely hátsó falára és a méhszájra."[2] Szerinted ez pornó? .
Cserna-Szabó András
„Nana. Tanár elvtárs, nana. Humanista elvtárs, nana. És negyvenhatban az a nemi erőszak? Mindent tudunk. Zavarosban halászni, nana. Maga, tanár úr, elvtárs és erőszakgyűlölő, maga negyvenhatban jött haza Münchenből. Oda menekült az oroszok elől. Szovjetek. Tudja. Be volt szarva a szovjetektől. Nagybirtokos származás. Negyvenhatban jött haza. Csontsoványan. Egy hadikórházban vészelte át a háborút. Amerikai fogságba esett. Aztán hazagyalogolt. És Péren mi történt? Tudja. Győr alatt. A péri határban. Maga elkapott az út menti kukoricásban egy fiatal lányt. Tizenhat éves volt. A lány. És maga leteperte. Igaz, a szerencsétlen nem védekezett. Sőt, még a szüzessége sem lett oda. Maga már a behatolás első másodperceiben befejezte a dolgot. Nem is tett feljelentést maga ellen. De ha tett volna is, akkor se lenne semmi. Elévült az ügy. De mi tudunk róla. És a nemi erőszak, az nemi erőszak. Humanista elvtárs. Úgyhogy, nana.
Mézes Károly felpattant az ágyról. Benézett az asztal alá, a szekrénybe, a kisszobába, kiment a konyhába, még a spájzba is belesett, de nem találta a századost. Leült Mancika sámlijára, és gondolkozni kezdett.
Hogy ő azt a lányt nem is ismerte. Akkor látta először és utoljára. És valóban, ahogy a hímtagja hegye hozzáért a lány meleg micsodájához, már el is durrant. Kétévnyi ondó ömlött szegény lány hasára. Kétévnyi német ondó. Valami parasztlány lehetett. Szegénylány. Tenyeres-talpas. Szőke hajú, barna szemű. Még a nevét se tudja.
"Az ondó csak folyikfolyik, már úsznak benne mind a hárman. Lassanként a lakókocsi padlója is csillogó fehérré válik Makkai által, akit nem ereszt a beszélő punci. Csavarja belőle a levet, mint citromból a facsaró, szabadulni szeretne, de örül, hogy nem eresztik. Xallé Oszkár lép közbe, Makkai hímtagját damillal köti el."[4] A novella egy vécében "elkövetett" maszturbálással indul, és a lávaszerű magömléssel együtt úszunk át egy másik történetbe.
Dreamwolf: Forrás:36_3_3:
Bőrödre hajol lágyult sóhaj leoldom ruhád lázas szóval.
Derül a lényeg lényed báján mosolya ott vár nedves száján.
Járva a tested közén köszön forró forrásod folyó özön.
Hol fáradt vándor nyelvet merít az árnak lassan gátat kerít.
Így lett a vágynak öble öled s szerelmed abban megfürödhet.
Apró cseppek
A Nap utolsó mosolya elhagyta ajkait. Álmos kis patakparton egyedül csodálom, lassan magamra húzva a természet lágy takaróját. Egyedül.. Csak én és az álmaim.. Simogató zöld lepedőre dőlve hallgatom ahogy álomba dobog a szívem. Meztelen lábaim dúdoló kövek közt nyaldossa a patak. Már lebegve álmodom.. Apró cseppek simogatják bőrömön,szellő játszik halk szonátát lábujjaimon. Átadom lelkem virtuóz mesterem ajkainak.. Ernyedten élvezem,ahogy néma szavai becézve kúsznak fel izzó testemen. S én csak hallgatom egyre tomboló szívem. Dobogok.. Vadul és tisztán.. De már két szívet hallok,ahogy eggyé olvadva járnak ritmustáncot.. Ajkamon ébresztő csókoktól térek magamhoz.. Hát itt vagy?! Ajkaink vad párbeszéde ad választ kérdésemre. Már nem álmodom.. Testem illatos virága ébreszti álmából,ahogy simogatva bontja szabaddá bőröm minden négyzetcentiméterét.. Egyre tisztábban látom Őt!Szemei szemembe írják vágyait! Szeretlek!- csókolja fülembe. S én átadom magam Neki! Aztán lezárja szemeim,hogy lelkemmel látva bízhassam rá magam. Hűs cseppekkel felesel vágytól izzó bőröm,ahogy térképet rajzol rám nedves ujjaival. Hangszerré válok kezei közt,ahogy lágyan követi minden ívem,pengeti húrjaim,dallamokat csalva elő lelkemből testemből! Ujjaim hajába fonódva fésülik kusza tincseit. Már nem számít semmi,csak Ő és én! Átadom helyem a selymes fűben,hogy felfedezhessem,beszélgethessek minden porcikájával,hogy édes zenéje csiklandozza fülemet,hogy kezeim bilincse szoríthassa.. Hagyd hogy szeresselek!-dönt le újra. Kezei lassan haladnak kapum felé. Nála van testem kulcsa,rám vágyva! Utat engedek kezének,ajkainak,néma szavainak...Mesterien csalogatja elő olajamat a zárhoz... Lábaim közrefonva együtt próbálgatjuk a zárat.. Nem ront be,csak játszik velem.. forgatja a kulcsot...egyre mélyebben.. Langyos nyári eső mos össze minket.. Égdörgés nyomja el közeledő vulkánkitörésünket... összetapadva repülünk egyre magasabbra... Hogy végül feljuttassunk az égre egy új csillagot...A miénket..
Pirosliliom fórumba írt verse
Defloráció
Elmondhatom most már neked, miért gázoltam le testedet. Repesztettem le blúzodat, gyűrtem körömmel húsodat. Szűz vagy kurva egyre megy, mind tudja, hogy a hegyre megy.
Én lestem meg titkodat, míg mutogattad magadat? Még magam verjem a farkamat, mert neked azt még nem szabad? Szűz vagy kurva egyre megy, mind tudja, hogy a hegyre megy.
Kit érdekel a szellemed, ha szemérmetlen a jellemed? Kit érdekel, hány éves vagy, ha tested érett, nem kamasz? Szűz vagy kurva egyre megy, mind tudja, hogy a hegyre megy.
Viseltél vékony bugyikat, szédítő barna combokat. A pólód majdnem szétszakadt, csak hozzád nyúlni nem szabad? Szűz vagy kurva egyre megy, mind tudja, hogy a hegyre megy.
Kezemtől óvtad puncidat, hát kezedbe adtam farkamat. Na ne! A számba? Belefér? S szemedben csillogott a kéj. Szűz vagy kurva egyre megy, mind tudja, hogy a hegyre megy.
Bőven omlottak könnyeid, míg sirattad öled kínjait. Körmöd szántotta vállamat, lábad rémülten szétszaladt. Szűz vagy kurva egyre megy, mind tudja, hogy a hegyre megy.
ELÉGIA A VETKŐZÉSRŐL
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem, vágy kínoz, mikor nem szeretkezem. S mint harcos, ha ellenségre talál: lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll. Öved délkörét oldozd meg hamar: minden tájnál szebb földövet takar. Pruszlidat vesd le, olyan feszesen tapad; más nem lát bele, de nekem hadd suttogja a susogó selyem esése, hogy most lefekszel velem. Fűződre régtől féltékeny vagyok, de megnyugtató, mikor kikapcsolod. Oly szép vagy, ha ruhád leengeded: kibukkanó nap nyári kert felett. Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy talpadat nászi templomunk, az ágy. S le fejdíszed filigrán, csupa fény hálójával; hajad szebb diadém. Ily fehér ingben égi angyalok szállnak a földre; magaddal hozod azt, mit Mohamed Paradicsoma ígér nekünk, örök gyönyört, noha a kísértet is vászoningben jár, de főleg égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeretőd kezét, hadd nyúljon alád, mögéd és közéd. Amerikám! Frissen fölfedezett földem, melyet bejárok, fölfedek, aranybányám, országom, hol mohó kényúr vagyok, egyeduralkodó, s boldog pionír, miközben sötét kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen, s a test akkor egész, ha meztelen. Az ékszer nem kell, az csak elvakít, mintha Atlanta kincseket hajít, s a bolond férfi szeme ott ragad gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak, ami képkeret, könyvön díszkötés, amatőr-öröm. De ennyi kevés. Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell: a szeretőnek a nő teste kell. A bűn nem bűn, és itt nem incseleg az ördög sem. Engedd le ingedet. Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad, vagy nem elég egy férfi takarónak?
(John Donne Fordította: Faludy György)
Az emberi test erotikája és a testi szerelem éppen úgy a műalkotások középpontjában áll, ahogy a kívánás, kísértés és a vágy is. A művészetben szinte megkerülhetetlen az erósz; az olyan művészek mint Dalí, Degas és Klimt, Margritte, Matisse és Picasso valamint Renoir, Schiele, Bacon sokféleképpen jelenítik meg az erotikához való viszonyulásukat.
Az erotika egészen más metszetét mutatja az 1920-as, 30-as évek femme fatale-ja, Tamara de Lempicka által megjelenített hűvös elutasítás, mint Helmut Newton kacér fekete-fehér fotói. A téma másik szemszögből való megközelítése az öltözködő nők, az azonos neműek szerelme, a testi szerelem eszközeként szolgáló babák ábrázolása, valamint kínai szerelmi jelenetek grafikái. A szerelemárnyoldalát többek között Munch Vámpírja jeleníti meg. Az egymásba fonódó testek alig engedik látni a rettegett vámpírharapást. Megnyílik az érzékiség kapuja, és a néző szeme előtt feltárul az erotika művészi
A képzõmûvészetben
Mielõtt (és mi helyett) elárasztanánk képek- kel, arra hívom föl a figyelmet, hogy a görög képzõmûvészet volt az "elsõ", amely nemcsak hogy "naturalisztikusan" dolgozott, hanem
emberléptékû szemlélettel. Nagyjából a krétai kultúrától - a ránk maradt freskórészletek tanúsága szerint - a vázaké- peken és kerámia-maradványokon át a római másolatokig számos mûtárgy bizonyítja, hogy a humanizálódó természeti világban milyen szerepet játszik az emberi test ábrázolása.
A görög képzõmûvészet alkotói - viszonyítva a szépirodalomhoz - nem foglalkoztak külö- nösebben a szerelem értelmezésével vagy a szerelmi kapcsolatok "illusztrálásával". Ez is jelezte azt, hogy az átlagos görög ember nem tulajdonított különösebb fontosságot ennek az érzésnek. A képzõmûvészet sokkal inkább alkalmas volt a manipulációra, azok is be tudták fogadni a képzõmûvészeti alkotásokban közvetített világképet, akik nem tudtak olvasni. Éppen ebbõl következõen mind az egyház, mind az állam gondosan felügyelte, hogy olyan mû ne kerüljön nyilvánosságra, amely ellene mondana a vallás és a világi/állami erkölcs követelményeinek. Találhatunk ugyan néhány festményt, szobrot, amely emlékeztet a késõbbi reneszánsz alkotásokra, de olyat, amely a szerelmet, a szerelmeseket ábrázolná, ne adj isten a hasonló nemû szerelemrõl és/vagy szerelemesekrõl szólna, olyat nem találunk.
| |