A hatvanadik tavasz
Beri Róbert /Beró/ 2008.04.16. 17:29
Barna Júlia költőnő sikere egy verspályázaton
A Barátok Verslista 2008 februárjában kiírt nyílt pályázatának Témája a "TAVASZ" volt.
A pályázaton minden amatőr író indulhatott - határainkon belül és határainkon túl is - magyar nyelven írt versekkel.
Végül 56 fő 119 verse érkezett be.
A pályázati kiírás megjelent szinte az összes hazai irodalmi listán, illetve különböző hazai ill. külföldi honlapokon.
Az Édentől Keletre Csoport nagy örömére a mélyen tisztelt hajdúdorogi költőnő Barna Júlia
holtversenyben a harmadik helyen végzett.
A szakmai zsűri értékelése alapján a következő eredmények születtek:
I. helyezett: (56 ponttal)
5-ös sorszámmal – Barna László: Tavasz
Nyereménye: 12 ezer Ft értékű irodalmi csomag (antológia, folyóirat, verses CD…)
II. helyezett: (53 ponttal)
40-es sorszámmal – Geisz László: Éled a táj
Nyereménye: 8 ezer Ft értékű irodalmi csomag (antológia, folyóirat, verses CD…)
III. helyezettek: (51 ponttal)
19-es sorszámmal – Geisz László: Tavaszi szellő
30-as sorszámmal – Barna Júlia: A hatvanadik tavasz
Nyereményük: 5-5 ezer Ft értékű irodalmi csomag (antológia, folyóirat, verses CD…)
IV. helyezett - Különdíj: (48 ponttal)
41-es sorszámmal – Szent Szigety Lajos: A magányos fa
Nyereménye: 2 ezer Ft értékű irodalmi csomag (antológia, verses CD)
A maximálisan elérhető pontszám 70 pont volt.
A történtekről érdeklődésemre Barna Júlia a következőket mondta:
„Versem két évvel ezelőtt született, amikor betöltöttem a 60. életévemet. Azt tükrözi, hogy a 60. tavasz is tavasz, csak másmilyen tavasz. Ezt a tényt többféleképpen is meglehet közelíteni, optimistán, pesszimistán, ezért áll a vers két részből. Szerettem volna kifejezni, mit jelenthet egy ember számára a tavasz.
Az eredmény alakulásával nem különösebben foglalkoztam, az emberek úgy is maguknak döntik el hányadik helyre rangsorolják, ugyanakkor örültem a hírnek, a helyezésnek.”
Barna Júlia:
A hatvanadik tavasz
(pesszimistán)
teremtésre duzzad a föld
fény-kiáltásra selyem-füvek illat-jelek kelnek
az ég vakító kék zengés
dallamot kottázó madár-kerengés
- de mit kezdjenek itt a tavasz idegenjei
a lüktetésből kizárva vagy a lüktetésbe bezárva
mint megkerülendő közlekedési akadályok
a magasabb fordulatszámú létezésben fontolgatom
helybenjárásról átváltanék én is
leginkább helybenfutásra
- semmiért mégis - feltámasztom a lobogást
de kimaradok a világot újrakezdő lázadásból
mozdulataim felőrlődtek az évek malmában
nem tudom mássá gondolni magamat
visszafogom meddő lelkesedésemet
- ettől a dolgok nem változnak úgysem -
eloltom csapongó lángjaim
szemembe záródnak az érzések kódjai
meg ne fejtse valaki
nincsen házam a jelenben
elsüllyed a tekintetem
a falevelek titokzatos ereiben
(optimistán)
bizalmatlanságom a napon olvad meggyőzöm magam
a tavasz még nekem is tud újat mondani
a föld misztikus másállapotából
most születő jövő csukott arcába nézek
a magok új és új végtelent csíráznak
szárnyat emelnek a levelek – minden repülne –
mint meggyfa-mennyasszonyok fátyla a szélben
a kezdődő csodák közt szédülten keringek
mintha az élet befizetne
az évszak-körhintán még egy utolsó menetre
kételyeim rejtőznek mint a könnyes szemek
oxigént vedel a vér – érháló-tüze
határtalan vágyaim lobogja
- a lehetetlennél több lehetőt!
egy élet helyett kettőt! –
mintha rátalálnék a mindent nyitó kulcsra
a tavaszban otthonosan berendezkedem
el akarom hinni
a tél nem bír majd velem
|