Ismét eltelt egy hónap, beköszöntött a május, a férfiak virágcsokrot vittek kedvesüknek ápolva a hagyományt, az Édentől Keletre Csoport tagjai pedig összegyűltek, hogy kicseréljék gondolataikat.

Májusi rendezvényünk rendhagyó volt, mivel a megszokott egy helyett két témát boncolgattunk, a sokat vitatott eutanáziát valamint a Ramtha-t, amelyről nagyon keveset lehet hallani.

A választott témák nem riasztották el az érdeklődőket, 15 fő vette a bátorságot”, hogy szembenézzen a tényekkel. Külön öröm volt, hogy ebből négyen először vettek részt csoportunk rendezvényén.

Elsőként a Ramtha került terítékre, amelyről Komlósi Zsolt rögtönzött előadást, s amelyet nagyon nehéz lenne visszaidéznem ezért, inkább beszúrnék egy a témáról szóló könyvismertetőt.

„Ramtha magasrendű entitás, egy ősi, láthatatlan testvériség tagja, akik hallják az ember imáit. 1978-ban az Egyesült Államokban nyilatkozott meg először egy J. Z. Knight nevű fiatalasszonyon keresztül. A médium segítségével több száz előadást tartott azóta Amerika-szerte, tanításait hangszalagok őrzik. Ramtha azért jött, hogy elfeledett örökségünkre, halhatatlan isteni lényünkre emlékeztessen. Nem vallást hirdet, hanem a tanulás szépségét, a tapasztalatot, hiszen a bölcsesség az egyetlen, amit magunkkal viszünk erről a bolygóról. Ezt a létet valami jobb reményében hagyjuk el, mégis visszatérünk a legnagyobb, legfontosabb misztérium, az énnek nevezett pont megértésének céljából. Ám lezárt elménk nem merészkedik a társadalmi tudat korlátai mögé, agyunk elzárkózik a magasabb frekvenciájú gondolatok elől. Ramtha szerint lezárt aggyal élni annyit tesz, mint tagadni az érzékszerveken túli értékek létezését. Ha megnyitjuk elménket a "mi lenne, ha" - vérlázító, emberi gondolkodás határait ostromló - gondolatai előtt, agyunk felfoghatja a tudatosságon túlról érkező, határtalan energiákat. Így saját egyetemességünkkel lépünk egységre. Ha megtesszük, gondolatról gondolatra, érzésről érzésre, pillanatról pillanatra visszanyerjük nagyságunkat, hatalmunkat és dicsőségünk tudatát.”

Alapvetően ez egy tanítás. Zsolt beszámolt arról, hogy a könyv által javasolt módszerekkel olyan dolgokat tapasztalt meg, amelyekről eddig nem volt tudomása. A jelenlévők kérdései többnyire arra irányultak, mindez miként mutatkozik meg a hétköznapi életben, azonban erre az őszintét megvallva nem érkezett kielégítő válasz. Sokan azt gondolták, ez egy vallás, de mint kiderült, egyáltalán nem erről van szól. Mindenesetre, aki belevág, annak teljesen megváltozik a világképe.

  A felettébb érdekes ámde nehezen értelmezhető téma után az eutanáziával folytattuk, elsőként Jeles Erzsébet gyűjtését hallgattuk meg, aki taglalta a nemzetközi és a hazai jogi állásfoglalásokat. Megtudhattuk, hogy az eutanázia legalizálására vonatkozó szervezett mozgalom Angliában 1935-ben indult, amikor C. Killick Millard megalapított egy szervezetet, az eutanázia törvényesítéséért küzdők önkéntesek társaságát. A társaság törvénytervezetét a Lordok Háza 1936-ban és 1950-ben elutasította. Az Egyesült Államokban hasonló szervezetet 1938-ban alapítottak.

„Az eutanázia mai jelentése: a gyógyíthatatlan beteg halálának a belegyezésével történő meggyorsítása vagy előidézése szenvedéseinek megrövidítése céljából.”

Erzsike ismertette az eutanázia fajtáit, a passzív és az aktív eutanáziát, valamint az Orvosi Kamara, a WHO és a Katolikus Egyház álláspontját, majd konkrét hazai ügyeket hozott fel példának.

1993-ban egy édesanya gyógyíthatatlan betegségben szenvedő lányát segítette a halálba, először hajszárítót dobott a fürdőkádba, majd látva, hogy az nem elegendő, egy törülközővel letakarta a kislány arcát, majd vízbe fojtotta. Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kegyelme nyomán később az anya kétéves börtönbüntetését négy évre felfüggesztették.

  Rehó János az ismert római filozófus Seneca gondolatával indított:

"Ha az egyik halált fájdalom és szenvedés kíséri, a másik pedig egyszerű és könnyű, miért ne válasszam az utóbbit?”

A folytatásban az állatvilágot említette, hiszen bizonyos fajoknál az elesetteket magukra hagyják vagy széttépik. Ugyanerre az embereknél is akad példa, a Spártaiaknál a gyengéket a koraszülötteket ledobták a Taigetosz hegyéről, a rómaiaknál az Avertini dombok között hagyták őket éhen halni.

„Az viszont már talán kevésbé ismert, hogy a felnőttek között is alkalmazták az aktív eutanáziát, akiknek az életük úgymond elrongyolódott, tehát súlyos betegségekben szenvedtek, vagy önkezükkel már nem tudtak végezni magukkal. Hippokratészi elvekkel tisztában voltak, de viszont megosztotta a korabeli orvosokat ez adta meg az alapját a terjesztésének.”

 János után jómagam olvastam fel rövid eszmefuttatásomat, amelynek az „Élethez és halálhoz való jog” címet adtam. Elsőként arra hívtam fel a figyelmet, véleményem szerint sem az élthez való jog, sem a halálhoz való jog megállapítása nem egyértelmű. Idekapcsoltam az abortusz témáját is, amelyről a jelenlévők között pillanatok alatt parázs vita alakult ki.

„Egy megfogant életet kinek áll jogában – ha jogában állhat bárkinek is – elpusztítani? Ugyanez a kérdés merül fel az eutanáziával kapcsolatosan. Kinek áll jogában – ha állhat bárkinek is jogában – ilyen vagy olyan módon kioltani egy másik ember életét, még akkor is, ha az tegyük fel, tudatánál van és kéri a drasztikus beavatkozást? „

Írásomban kitértem az emberi méltóságra, hiszen megakadályozhatja-e bárki azt, hogy egy szenvedő ember úgy távozzon ebből a világból, hogy emberi méltóságát mindvégig megőrizte? Gondolatmenetem után felolvastam két versemet, a „Topogás” és az „Átrobog rajtam” címűt, amelyek valamelyest illettek a rendezvény témáihoz.

„Gyötrelem az élet,

haldoklik a testem,

hanyatlik a karom,

nincsen erő hozzá

kell az élet így is,

nem lépek a fénybe,

maradok meztelen,

zubog még a vérem.”

A rendezvény végére kijelenthető volt, hogy az eutanázia kérdése még sokáig szolgál majd vitaalapul.

E komoly téma után a jelenlévők oldódásképpen kötetlen beszélgetésbe kezdtek. Mindenesetre a legközelebbi összejövetelre könnyedebb témát választunk. Nagy valószínűséggel erre a július hónapban kerül sor, mivel júniusban egy zártkörű, ünnepi rendezvényünk lesz, amelyre a csoport alapítói és tiszteletbeli tagjai, valamint támogatói vesznek majd részt.