A „homoszexualitás” műszót a homoszexuális Kertbeny Károly író, műfordító alkotta meg. Nyomtatásban először a magyar 1869-ben névtelenül közreadott, német nyelvű pamfletjében fordult elő. Kertbeny olyan nevet akart alkotni, amely tárgyszerűen, semlegesen utal a jelenségre, és nem minősíti. Sokáig ezt a szót alkalmazta a tudományos és jogi nyelv, valamint a műveltebb rétegek is; ma már azonban ez a szó javarészt visszaszorult a szűkebb orvosi szaknyelvbe, mert magát a szexualitást hangsúlyozza, azonkívül sokan túlzottan orvosi jellegűnek, elidegenítőnek találják.

A homoszexuális szót korábban csak férfiakra alkalmazták (pl. „homoszexuálisokról és leszbikusokról” beszéltek): ez azonban tévedés, hiszen nem utal a hímnemre, és a leszbikusok is ugyanúgy homoszexuálisok. (A „homoszexuálisok és leszbikusok” kifejezés tehát olyan, mintha „embereket és nőket” emlegetnénk.)

A homoszexuális kifejezés szó szerinti jelentése „azonos nemű”: az 'azonos' jelentésű görög homo- előtagból és a 'nem' jelentésű latin sexus szóból származik. (Az 'ember' jelentésű latin homo szótól tehát független.) Hibridnek nevezhetjük ezt az összetételt, mert görög és latin szóból áll.

A homoszexuális szó főnévként vagy melléknévként személyek, szexuális irányultságuk, szexuális aktivitásuk vagy identitásuk leírására egyaránt használható.

A leszbikusság a homoszexualitás nők között megnyilvánuló formája.^[1]

A szó eredete a görög Leszbosz-szigetre (Λέσβος) vezethető vissza, ahol Szapphó görög költőnő (Kr. e. 628 körül, – Kr. e. 568 körül) élt és alkotott.

Gustave Courbet: Alvás (1866)

A leszbikusság létezése a férfi homoszexualitás mellett az ókorban tény volt, Spártában megemlíti Plutarkhosz^[2], Platón még filozófialag is megpróbálta elmagyarázni ezen jelenség okát. (Megjegyzendő, hogy az akkori társadalmi felépítésben a homoszexualitás szerepe teljesen más volt, mint manapság.) Találunk leszbikus kapcsolatra vonatkozó írásos emlékeket az ősi Kínából, erotikus érintkezést, romantikus viszonyt megéneklő verseket a Japánjából. Az arab háremekben sem volt ritka, a helyzet jellegéből adódóan az ilyen kapcsolat: al-Hadi kalifa lefejezésre ítélt két lányt, akiket egymással való szeretkezésen kaptak rajta.^]

Az azonos neműekhez vonzódó személyeket a késő középkorban – kora újkorban, a jezsuiták megjelenésével kezdték el üldözni, mivel bűnnek tartották Isten ellen. Az adott időszak vallási és világi uralkodó eszméi Európában elképzelhetetlennek tartották megfelelően végrehajtott szexuális cselekményt nők között, férfi nélkül.

Az eltérő társadalmi helyzetűek minden korban jóval többet megengedhettek maguknak, mint az átlagember. Az angol Anna királynőben (1665-1714) a kor pletykái szerint heves érdeklődést mutatott társnői iránt.^[5] Hasonlókat rebesgettek Anna Ivanovna cárnőről is.^[5]

1797-ben de Sade márki is megemlékezik erről a szexuális magatartásról a Juliette története, avagy a bűn virágzása című regényében. A szabados életű arisztokrata a leszbikusságban is a lázadás lehetőségét látta és ezzel indította el főszereplőjét a teljes erkölcsi és morális züllés felé vezető úton.

Napjainkban egyre nagyobb bátorsággal áll egy-egy képviselője a nyilvánosság elé. (A köznyelv szerint „divat lett”.) A növekvő létszám annak az eredménye is, hogy a múltban és a közelmúltban, a nyugati kultúrákban végbemenő vagy még jelenleg is zajló változások hatására a nők jobban kontrollálhatják saját (szexuális) életüket.

Egy szélsőséges gondolat:

..olyan világban szeretnék élni, ahol a fiam nyugodtan lehetne Sarah, a lányom pedig James.^[5]

- Anne Koedt, leszbikus feminista

Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások alkalmasak a figyelem felketésére de nem aratnak osztatlan sikert. Mérsékeltebb külső szemlélők egyre inkább hangot adnak abbéli véleményüknek, hogy helytelen, ha a konzervatívabb szelleműekből gúnyt űznek, és bigottnak nevezik őket. A leszbikus pároknak gyakran vannak gyerekeik bár igen nehéz a gyermeket maguknál tartani. Mielőtt határozatot hoznak a gyermek elhelyezéséről, előzetes döntést hoznak a felől, hogy a leszbikus anya alkalmas-e a szülői feladatok ellátására.

A fekete háromszög és más szimbólumok:

A rózsaszín háromszöghöz, az egyik legismertebb, a meleg közösségben felismert szimbólumhoz hasonlóan a fekete háromszög is a második világháborús, náci Németországból származik. Bár a korabeli, Hitler által 1935-ben módosított német törvénykönyv 175-ös paragrafusa (amely tiltja a homoszexuális kapcsolatokat, magában foglalva az ölelést, csókot, és fantáziákat) nem terjedt ki név szerint a leszbikusokra, a fekete háromszög bizonyítottan az aszociális személyek jelzésére szolgált. Mivel a náci gondolatrendszer a nőkkel kapcsolatban a gyerekre, a konyhára és a templomra épült, a fekete háromszöget hordó rabok lehettek leszbikusok, prostituáltak, a gyermekszülést elutasító és egyéb „antiszociális” vonásokat mutató nők is.

Ahogyan a rózsaszín háromszög a szolidaritás és büszkeség jelképévé vált a férfiszimbólumok között, úgy lett a fekete háromszögnek hasonló jelentése a feministák és a leszbikusok számára.

Szexualitás

A két nő közötti testiség különbözik a két férfi közötti homoszexuális interakciótól, és a heteroszexuális nő és férfi szexualitástól. Néhány nő a saját nemével való kapcsolata ellenére sem identifikálja magát leszbikusnak, hanem inkább a biszexuális. Mint minden más személyek közötti viszony, a leszbikus szexuális kontaktus jellege is a magának a személyek közötti kapcsolatnak a függvénye. Lehet teljes értékű, vagy küszködhet problémákkal éppúgy, ahogy egy heteroszexuális, vagy férfi homoszexuális kapcsolat.

A leszbikusság szociális státusza

A leszbikussághoz való viszonyulás különbözősége a férfi homoszexualitástól valószínűleg a női szexualitás a társadalomban élő eltérő értelmezéséből eredhet. A női test szexuális asszociációit széles körben igyekszik kiaknázni például a reklámipar. A női test puhaságához, a lágy domborulatokhoz, amelyek a legtöbb faj női egyedeire jellemzőek, az agyunk automatikusan olyan képzeteket társít, hogy a külső lágyság belső lágysággal párosul, ez kezdetben lehet anyai, majd a serdülés során elkezd szexuális többletet hordozni. Ezt a marketingfogást használták ki többek között a t.A.T.u nevű lányzenekar tagjai, és erre épült Madonna és Britney Spears énekesnők színpadi csókjelenete.

Tolerancia

A heteroszexuális férfiak és a heteroszexuális női társadalom is gyakran jobban tolerálják a leszbikusokat, mint a férfi homoszexuálisokat. Így tehát a leszbikus kifejezés pejoratív terheltsége sokkal kisebb. A legszemléletesebb példa az, hogy a nők sokkal közelebbi fizikai kontaktusban vannak már gyerekkoruktól kezdve, mint a férfiak. Míg ugyanez a hasonlóan, vagy sokkal mélyebb és tartósabb barátsággal egymáshoz viszonyuló férfiak között a társadalomban élő férfikép miatt elképzelhetetlen.

• Heteroszexuális férfi oldalról ennek a „toleranciának” egyik sokszor felmerülő indoka, hogy triviálisan továbbra is potenciális partnernek tekintik az ilyen szexuális identitású nőket, akik ráadásul a szokásostól eltérő megnyilvánulással gyakorolják a testiséget, ami felfokozhatja az érdeklődésüket. Ez a felfogás egy valóban leszbikus nővel szemben nélkülözi a logikát.

Megítélésének története

A homoszexualitás az emberiséggel egyidős, már számos ókori művészi alkotás is ábrázolta. Az egyes társadalmak viszonyulása eltérő volt. A skála a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sőt üldözésig terjedt.

Egy etnográfiai atlasz, az ún. Murdoch-atlasz négyezer egykori és mai társadalom legfontosabb jellemzőit mutatja be tömören. A homoszexualitás a társadalmak 60%-ában elfogadott, a kultúrába valamilyen módon beépült. A társadalmak 30%-a toleráns, tehát nincs beépülve a kultúrába, de nem csinálnak belőle gondot. Végül 10%-ot tesznek ki azok a társadalmak, amelyek tiltják a homoszexualitást, és különféle rendszabályokat hoznak ellene. Az utóbbi csoportba tartozik a zsidó-keresztény kultúra is.

Az ókori görögöknél a homoszexualitás neve pederasztia volt, amikor felnőtt férfiak kamasz fiúkat választottak ki nevelésre, amelybe a szexuális kapcsolat is beletartozott. A pederasztia kifejezést a modern időkben is gyakran használták, de mára kikopott, mivel asszociál a pedofíliára, amelynél a vonzalom tárgya kiskorú. Az ókori rómaiaknál ennek megfelelője az efebofília (latinul: ephebophilia) volt. – A görögöknél a felnőtt melegek közti párkapcsolatot azonban nem fogadták el. A kevés kivétel közé tartoznak azok az esetek, amikor a spártai katonák párban harcoltak, és kapcsolatuk hozzájárult a hatékonyabb hadviseléshez.

A rómaiak kezdetben kevésbé voltak toleránsak a homoszexuálisokkal, mint a görögök, de ez az elutasítás később jócskán megenyhült. Hadrianus császár (Kr. u. 76-138) már nyíltan élt együtt szerelmével, a görög szépfiúval, Antinousszal, akinek halála után várost alapított emlékére, az egyiptomi Antinopoliszt.

A kereszténység, az iszlámhoz hasonlóan, átvette a zsidó Ószövetség homoszexuálisokat elítélő felfogását (pl: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” 3Móz. 18.22.), emiatt a középkortól napjainkig e három vallás felemás módon – inkább elítélően – viszonyul a homoszexualitáshoz. Régebben a saját nemükhöz vonzódókat akár meg is kövezték, máglyán égették meg, vagy egyéb kivégzési módokat alkalmaztak. A legújabb kortól kezdve a nyugati, szekularizálódó, de még mindig keresztény dominanciájú civilizációban az ilyen radikális hozzáállás eltűnőben van, de a muszlim országokban (pl. Iránban) ma is jelen van.

Dante és Vergilius a pokolban (William-Adolphe Bouguereau műve)

A huszadik században II. világháború idején a nácik a zsidók, cigányok, kommunisták, és Jehova tanúi mellett a homoszexuálisokat is deportálták (a zsidók sárga csillagához hasonlóan, a homoszexuálisok megkülönböztető jelzésként rózsaszínű háromszöget viseltek), és pusztították.

Az elítélés és üldöztetés miatt a homoszexuális lét megélése különböző társadalmi problémákhoz és személyes bajokhoz vezetett. Például, felhasználták személyes és politikai támadásokra, lejáratásra, gyakran fonódott össze a bűnözéssel, vagy alakultak ki az ilyen beállítottságú személyeknél különböző lelki zavarok (diszharmonikus személyiségfejlődés, frusztráció, depresszió, neurózis, szexuális aberráció, paranoia stb.).

A II. világháború, de főleg az 1968-as diáklázadások után a homoszexuálisok is megindították saját felszabadító, jogvédő harcukat. Miután a jogszabályok lehetővé tették a szerveződést, a közvélemény felvilágosítására különböző kampányok indultak, és ezeknek köszönhetően a társadalom hozzáállása lassan kezdett megváltozni.

Szobor a meleg áldozatok emlékére

Berlinben kedden felavatták a náci rezsim homoszexuális áldozatainak emlékművét.

A 3,65 méter magas betontömb a német főváros Tiergarten kerületében a Brandenburgi kapu, illetve a zsidó áldozatok emlékére létesített holokauszt-emlékhely közvetlen közelében áll. Az emlékműbe bevésett mélyedésben egy képernyőt helyeztek el, amelyen egy kivetítő segítségével egy azonos nemű pár csókolódzó jelenete látható.

A náci korszakban homoszexualitásuk miatt elítéltek, illetve koncentrációs táborba hurcoltak számát nehéz megbecsülni. Történészek az elítéltekét 60 ezerre, a közülük táborokba hurcoltakét több mint 15 ezerre teszik.

Bernd Neumann kulturális államminiszter az avatás alkalmából elhangzott beszédében kijelentette: a különleges szoborral az áldozatok azon csoportjának állítanak emléket, amely hosszú időn keresztül kevés figyelmet kapott. A konzervatív politikus elismerte, hogy az emlékművet megkésve állították fel, hangsúlyozta ugyanakkor: annak nem csupán a múlt borzalmaira kell emlékeztetnie, hanem arra is fel kell hívnia a figyelmet, hogy Németországban a homoszexuálisok diszkriminálásának immár semmi helye nincs. 

Néhány híresség, akik vállalják homoxeszualitásukat:

-         Portia De Rossi: a Szirének  és a Sikoly 2. színésznője

-         Kristina Loken: a Terminátor  3-ban játszott

-         Guti: A Real Madrig lányos arcú futballsztárja

-         Neil Patrick: amerikai színész, aki filmvásznon kitűnően alakította a női szívek elrablójának szerepét és még jó néhányan vannak, akik nyíltan felvállalják homoxeszualitásukat

Házasodik Elton

Eldőlt a vita, hogy házasodik-e Sir Elton, avagy sem. Házasodik! Az angol parlament novemberben n fogadta el a civil partneri együttélésről szóló jogszabályt, majd II. Erzsébet szentesítette.

Alighogy megszületett az azonos neműek egybekelését lehetővé tévő határozat, Elton John, Anglia egyik legnépszerűbb embere, és párja, a vele több mint tíz éve együtt élő David Furnish kanadai származású filmrendező bejelentkezett az anyakönyvvezetőnél.

 A másik angol homoszexuális híresség, George Michael is házasodni készül. Ő 2006 júniusában tervezi az esküvőt Kenny Goss-szal, akivel már egy évtizede megosztja az életét. A felmérések szerint 2006-ban rajtuk kívül még négy és fél ezer meleg pár akarja legalizálni kapcsolatát. Az üzleti világ máris ráérzett a homóházasságban rejlő óriási pénzforrásra: rögtön elkezdték árusítani a Mr. and  Mr. feliratú üdvözlőkártyákat, és mindenféle giccses termékeket, amelyek az azonos neműek jó pofi esküvői ajándékai lehetnek, az interneten pedig gomba módra szaporodnak a homoszexuális esküvőiparti-szervezők hirdetései.