A döntőbe jutott 20 vers
2008.12.20. 02:11
"Vénuszi csoda" verspályázat - 2008
Baráth Dániel - Százhalombatta - Ha súgod: szeretsz…
Itt állsz előttem – nem vagy sehol,
szemed fodrain ringatózom lassan,
némán; gyermek vagyok, s
te közben változol, testet cserélsz:
te vagy a levegő,
te vagy a szó,
te vagy az elrebbenő élet, s
ajkad telt bíborán csüngnek a vágyak s
hullámzik az Ég, s hullámzik a Föld.
Angyal-tested csókolom - te kacagsz rajtam,
majd sikítsz mámortól, s hullsz rám ölelőn.
Nyakad borzong, elönt a verejték,
s kebled rózsája lángra gyúl,
ég a levegő, s remegő testünk
egyé válik a mindenséggel,
űzött vadként táncolunk – elégíthetetlen;
lihegve, sikítva, s ha ölelsz
ölellek, ha marsz én csókollak,
és szétesik minden,
hol már Isten sincsen,
csak te meg én vagyunk
fényed von körbe,
s görbe tükörbe nézek:
Itt állsz előttem – nem vagy sehol, ha
súgod szeretsz: gyermek vagyok; de
tudom, csak egy pillanatig szerettél, s
én is egy pillanatig szerettelek.
Te vagy a levegő,
te vagy a szó,
te vagy az elrebbenő élet,
torz vágyak, torz tükörképek.
Bartkievics Teodóra – Erdőkertes - Vénuszi csoda
Két szép test, melyből fogant egykor,
lénye édes lett, mint zamatos vörös bor.
Az első kóstolás a fényben, csillogó pohár
tükrében csukva a szemed, ízlel a szád.
Védtelen végtagjaid akarnak, akarom,
s gyengén olvadunk egybe a tűző napon.
Megáll a csend is, a szád takar,
apró, puha csók többet, csók csókot akar.
A szíved dobog némán az avar-ágyon,
mellkasomba forr e meztelen álom.
A tüdőd más dimenziót lélegez,
gondolataink a bor mámorában evez.
Sárga és narancs, most vörös és kék,
az éjjel zárta kulcsra fölöttünk a napfényt.
A vágy Vénusza újra mellénk bújik be,
csak egy villanykörte vibrál velünk a sötétbe.
Balta Nikolett - Tiszapüspöki - Éjszaka…
Kezemet szorítja
Az éj mámorában tested.
Simogat az érzés: kérlek, még!
Miközben lüktetve elhalkul a zene,
Csak a hangom sikoltja rég.
A vágytól fűtött bőrömön
Végigfolynak ezer-meg ezer
Kéjtől remegett nyúlánkcseppek.
Szorítasz, s én fuldoklom
Tested túlcsordult szenvedélyétől,
Ajkam forró tűzben ég az érintéstől.
Mozog a test, az éj vétekre vált.
Gyorsabb minden,
Egyre csak vadul
Az állat benned,
S bennem is makacsul.
Cseh Hajnalka - Óh, gyönyörű szerelem
Egy forró ölelésnek nem múló pillanata
melyben a hajnali pír
s a reggel aranya
oly terjengve ömlik alá
tengernyi vágyunk hullámaira
s bennük a meg-megújuló kéj szigetekre
ahol mi ketten együtt boldog vegyülésben
imádjuk játékaidat
óh, gyönyörű szerelem…
Tajtékos tested csapkodó sodrása vezeti
ívbe hajló testem táncát
s beleveszik lihegésed a hajfonatomba
de e tűzszentély oltárán
az imára kulcsolt testünk áhítata
éhes vágyunkat és szomjunkat
alig csillapítja mégis
óh, de gyönyörű e szerelem…
És majd másnapra, megtörve és fájdalmasan
illatok, nyögések, ízek és emlékek
tovasuhanó lázában ha égek,
leigázva, mint elveszett szüzetlen múzsa
már mondd, mit érek?
Megihlet-e még holdmellem és éj ölem
táncra fehér lepedőmön?
Vagy holnap tán ölem hiába várja magod ömlését,
eltávolodsz majd,
s egyre messzebb hajt a véred tőlem?
De akkor… akkor, elátkozlak, meglásd,
légy átkozott, átkozott bennem
óh, gyönyörű szerelem.
Csere Andrea - Nagykanizsa, - Tavaszi találka
Ne félj, kedves, csak a szél fúj.
Hajad közé illatot szór.
Jöjj közelebb, szeress bátran,
Ölelj át a napsugárban.
Ne félj, kedves nincs itt senki,
Örömünket a lomb rejti.
Érezem forró leheleted.
Megoldom a köpenyedet,
Ringó kebleid kezemben,
Felduzzadnak tenyeremben.
Bimbód izzik, mint a parázs,
Reánk terül bíbor varázs.
Karjaimba omolsz lágyan,
Hajad terül virágágyban.
Combod tárul, mézed cseppen,
Lehet-e szeretni szebben?
Ajkam issza ajkad nedvét,
Megvonaglasz - mi jöhet még?
Vágyam nyársa beléd merül,
Testünk forrón így egyesül!
Csikó Csaba – Sajószentpéter - Az Öl
Női öl:
Buja, bizonytalan mélység,
Kiszáradt föld létem fölött
mégis ez a kékség.
Női öl -
Ezer csalódás, kétség,
Ha tudom is, hogy bolonddá tesz,
Hozzá visz az éhség.
Női öl...
Egykor belőle fogantam,
S mindig veszítettem,
ha ellene fogadtam.
Női öl -
Felajzott testek bűvös nyugtatója:
Maga az Éden-
De minden férfi-élet buktatója.
Női öl -
Legszebb virága a természetnek,
Forró és sikamlós:
Egyenes útja az enyészetnek.
Női öl:
Kínzó, gyönyörteli végtelen,
Ki egyszer rabjává lett
az esztelen és féktelen.
Női öl!
Örökké melegedre vágyom,
Míg el nem veszejt egyszer
gyengeségem-halálom.
Csontos Endre – Budapest - Őrzöm álmod.
Hajad, mint rozsdás őszi táj lobog,
Szemed, mint fáradt őszi ég borong.
Felhők remegnek az égen,
Kéjjel fürdenek a fényben,
Alattuk madárka szálldos,
Készülődik a csodához.
Szád, mint megérett gyümölcs szétreped
S nyakam köré fonódik két kezed.
A gyümölcsösből nyúl inal
Félelmével, vágyaival,
Eltűnik és újra csend lesz
S én lehajlok szép fejedhez.
Öled kinyílik, szürkület szitál,
Szeretkezünk harang hangjainál.
A bokrok már lépegetnek,
Az álom szemedre téved,
Csillagfénnyel betakarlak
S őrzöm álmod, alvó vágyad.
Dominka Ede – Békéscsaba - Az első
Szorítsd enyémhez arcod, édes álmom,
melengető hevében égjek én;
a melled ámulatba ejt, te kháron,
beléd halok lecsúszva, ó, enyém
a tested, és tiéd a lelkem; áldom
selyemfinom, puhácska bőröd, erény
övezte, s most feloldom csókjaimmal;
parázzsal táltos stancám rajtad inal.
Fülembe súgod, én kiáltanám:
szeretlek! Óhajod lesem: hiányzik -
e bármi, hogy csodás esténk talán
feledni képtelen legyél. Idáig
került a vágy; te légy az éjszakám
tüzének őrizője, ki szikráit
kihunyni már sosem hagyó tündére,
kinek órákat szánok ujjpercére.
Hajtincseid mint pillék kergetőznek
rajtam, lélegzeted suhogva szálltuk;
gyönyör futkos, mint lába kerge őznek.
Egymás tekintetét is hogyan álltuk
e percig, hisz szemeid őrjítőek
ahogy nézel; s karod fon át, náluk
nem érintett törődőbb oltalom,
s medencédben hullámzik csónakom.
Geisz László - Sopron – Szüzességedért
Feltöretlen szűzföld,
Lakatlan sziget,
Ember sosem járta
Virágzó liget,
Éledő tűzhányó
Ismeretlen hegyen,
Vágyaktól táguló
Világegyetem,
Fa első gyümölcse,
Mit még le sem szedtek,
Égből hullott manna,
Miből még nem ettek,
Titokzatos mélység,
Marianna-árok,
Testednek temploma,
Hová alászállok,
Nászt még át sosem élt
Szeplőtelen matrac,
Nekem adtad azt, mit
Másnak már nem adhatsz.
Kapcsos Béla - Szeretném látni...!
Szeretném egyszer látni ébredésed, Mikor a hajnalnyitja szép szemét, Hallgatni gyorsuló lélegzésed S látni arcodra költözni a fényt.
Ahogy fejed fölé emeled kezed És megfeszülnek lágyan melleid, Bimbóid hetykén felmerednek, Mint rohamozó dárdák hegyei.
Érezni illatod, mely korbácsolja vérem, S beleremegek,akár egy harcimén, Kezemben lüktetni szívverésed, És tapintani kebled puha melegét.
Ajkammal oltani örök szomjúságod, S viszonzásul,te oltanád enyém, Pilláid mögött látni sóvárgásod Hallani hangod, jöjj jöjj felém!
Szeretném látni csípőd finom ívét, Lábad ölelve suttogni a neved, Kóstolni vénuszdombod ízét, A vágyak kapuját átlépni veled.
Márvány sima combjaid széttárva Beléd veszni s te sikítva belém, Újaiddal hátamat felszántva, Partot érsz a habos vágyak tengerén.
Kátai Katinka - LENYELLEK EGÉSZEN
Mintha vergődő lelked simogatnám, s megóvni zárnám magamba szelídséged,
makkod ajkaim gyöngyház-visszfénye ott, ahogyan mohó szájamba fészkeled magad.
A lomha, vánszorgó idő most felpörög, amint nyelvemre csusszansz, fogamhoz ér
vörösen, duzzadva keménylő botod, s felriasztja sóhajok surranó raját… Az égig látlak nőni, ha rád feltekintek.
Tomporodba váj két kezem, úgy tartalak, úgy húzlak mélyembe lankadatlan, már ínyemet feszíti göcsörtös erőd, húz, szorít sárló gyönyöröm, kéjem, s bennebb, szent üzekedéssel akarlak itt tudni magamban.
Lüktet a forró, drága, vörös ereklye, mit szájam, e puha, csodás, élő vonaglás szorít, nyal, megsimít, enged, aztán újra tövig megragad. Kitörni kész magvadat várja termékeny barázda.
Valahol torkom kemencemélyén kohó hevével törsz ki, ficánkolsz, fröcskölsz gyönyörű-keményen, szinte fulladásig, s nyellek, lenyellek egészen téged.
Kereszti Hajnalka – Debrecen - Akarlak!
Kívánlak, érezni akarlak magamon,
Ha kéred, hogy Tiéd legyek hagyhatom, hisz hagyni akarom.
Simuljon forró testünk egymáshoz, és… Élvezet közben súgd fülembe: „Többet akarok még!"
Nyelved járja át testem rejtett, s titkos helyeit,
Vigyük fel egymást a csúcsra, s élvezzünk mennyeit.
Megkapsz mindent, amit akarsz, kérj bármit,
S ha rám bízod magad, teljesülnek álmaid
Forró, felhevült testtel egymásba fonódunk,
Csak mi tudhatjuk, merre is kóborlunk.
Finom sóhajok, gyengéd érintések; élvezeteket halmozunk,
De mi most nem csak simán malmozunk.
Óvatosan magadévá teszel, s vigyázol rám,
Nézek Rád csillogó szemekkel, némán.
Most már én kérlek, könyörgök: „Akarom még!",
Nekem még jobban kellesz, ennyi nem elég.
Akarlak, csak a Tiéd akarok lenni,
S Veled együtt élvezettel elmenni.
Karmolni, markolni tested a gyönyörtől,
Soha ki nem szakadni a közös körökből.
Lévai Sándor – Budapest - Buja pásztorórák
Combjaid tövében a gyönyört keresve,
Szeméremdombodnak vadul nekiesve,
Férfiasságomnak tetőpontján vagyok,
Buja pásztorórák reám találtatok.
Erdő mélyében egy kis patak peremén,
A várostól távol, a természet lágy ölén,
Egymáshoz simulva, eggyé forrott testtel,
Egybe olvadunk majd a ránk találó esttel.
Enyhe szellő járja végig a testemet,
Míg ölemben tartalak és verejtékezek.
Patak csobogása diktál ritmust nekem,
Vándorol az ajkam gömbölyű melleden.
Vonagló testedtől felkorbácsolt erő,
Ölemnek mélyéből, mint vulkán tör elő.
A gyönyör fénye csillant, tágra zárt szemedben,
Mikor ajkaimat, ajkadhoz szegeztem.
A tavaszi táj is tőlünk ily zaklatott,
Lombkoronák között madárdalt hallatott.
Hevesen zihálva vonaglik a testünk,
S együtt találjuk meg azt, amit kerestünk.
Nagy Edina Holdsugár - Dunaharaszti - Egymásra hangolódva
Magával ragadó vad szenvedély pendül lelkünk húrjain, mindent elsöprő ölelkezésre vágynak testünk kútjai.
Egymásra hangolódva szól, összesimul test és lélek, gondolatommal gondolatodhoz, bőrömmel bőrödhöz érek.
Szerelmeskedik test és lélek, tűzforró vágy hevít, itt már nem szavak beszélnek, összeolvadnak lelkeink.
Érintésedtől felébred vak-szunnyadó szenvedély, Izzó parázs lesz testem, veled a vágy varázs, lelkem tiéd.
Szorosan összeérve testünk, andalító zenében ölelkező tánc, szelíd izzadtságtól gyöngyöző bőrünk, vadul ágaskodó vágy.
Lelkem lelkeddel szerelmeskedik, ettől oly csodás a remény, agyad agyamba hasít, értelmed értelmemhez ér.
Mámorító gyönyör, mit érzek akkor is, ha csak gondolok rád, boldog vagyok attól ha ölelsz, és csókolja számat a szád. Lelkeink egymásra hangolódása mi életünket összefonta, testünk s lelkünk szerelmeskedése jövőbe kódolt Káma sutra.
|