|
A Strófámmal üzenek versírópályázat végeredménye
2009.12.19. 16:51
Eredménytáblázat, dobogós versek
A Strófámmal üzenek versírópályázat végeredménye:
|
|
|
1.
|
2.
|
3.
|
4.
|
5.
|
Összesítés
|
|
1
|
Csillag Tamás
|
9
|
8
|
8
|
5
|
8
|
38
|
|
2
|
Benyó Gergely
|
7
|
7,5
|
5
|
8
|
8
|
35.5
|
|
3
|
Gergely Edit
|
5
|
7
|
6
|
8
|
9
|
35
|
|
4
|
Maryam
|
5
|
7,5
|
7
|
8
|
7
|
34.5
|
|
5
|
Kapocsi Annamária
|
10
|
4
|
7
|
9
|
4
|
34
|
|
6
|
Ujvári Lajos
|
7
|
5
|
5
|
9
|
6,5
|
32.5
|
|
6
|
Molnár Szilvia
|
4
|
9
|
8
|
3
|
8,5
|
32.5
|
|
6
|
Körmendi Anna
|
5
|
9
|
9
|
3
|
6,5
|
32.5
|
|
6
|
Geletei Gábor
|
6
|
6
|
7
|
6
|
7,5
|
32.5
|
|
6
|
Egyed Ágnes
|
6
|
7
|
8
|
3
|
8,5
|
32.5
|
|
7
|
Kővári Botond
|
7
|
6,5
|
6
|
5
|
7
|
31.5
|
|
8
|
Tépő Donát
|
5
|
5
|
6
|
8
|
7
|
31
|
|
8
|
Pesti Orsolya
|
5
|
7
|
5
|
7
|
7
|
31
|
|
9
|
Barabás Mónika
|
8
|
4,5
|
6
|
7
|
5
|
30.5
|
|
10
|
Ujlaky Eszter
|
8
|
5
|
5
|
7
|
5
|
30
|
|
10
|
Szabóné Horvát Anna
|
6
|
6
|
5
|
3
|
10
|
30
|
|
11
|
Szakál Magdolna
|
5
|
5,5
|
7
|
3
|
7,5
|
28
|
|
12
|
Kui János
|
5
|
7,5
|
5
|
4
|
6
|
27.5
|
|
12
|
Bene János
|
4
|
3,5
|
6
|
8
|
6
|
27.5
|
|
13
|
Marie Marel
|
7
|
5,5
|
5
|
3
|
6,5
|
27
|
|
14
|
Józsa Enikő
|
4
|
5
|
5
|
7
|
5,5
|
26.5
|
|
15
|
Véghné Cs Szilvia
|
8
|
3
|
5
|
3
|
5
|
24
|
|
15
|
Juhászné Bérces Anikó
|
5
|
6
|
4
|
4
|
5
|
24
|
|
16
|
Szép Gézáné
|
6
|
4
|
5
|
2
|
6
|
23
|
|
17
|
Újlaki Beáta
|
4
|
4
|
7
|
2
|
5,5
|
22.5
|
A nyerteseknek gratulálunk, nyereményeiket 2010. január 10-ig kipostázzuk.
A dobogós három vers:
Első helyezett:
Csillag Tamás - folyószámlán lekötött álmaim…
folyószámlán lekötött álmaim
újságpapír-kabát rajtam a magány
nyitott tenyeremben tartom a szerelmet
és maréknyi csörgő egzisztenciám
dühöm letört gyufaméreg
talán nem is akarom, hogy égjen
végignézem, ahogy világom visszafelé
araszol tolató vasúti szerelvényen
Második helyezett:
Benyó Gergely – Ezüstvasárnap
Mare Crisium víziója
belefúlunk habjaiba
mégis marad mosoly még
és várunk – már ráncok
feszülnek pocsolyák esti tükrén
a járdán átfagyott csikkek
magánya úszik –
December lágy lehelete ölel
az áruházak nyitva állnak
s pénztárcádhoz a hamis boldogság közel
a körút arany fény-folyója csak
monoton kirakat-vonalak fonala
menekülök – ez egy új Saturnalia –
reklámfény fojt – s ellobban
a gyertya néma lángja
az otthonajtó lopva nyílik
(rajta örökzöld közt Anyám édes-giccses díszei)
belépek, hol cserépkályha-meleg szorít
mézeskalács sül, s a kicsiny konyhán
fenyőillat ömlik végig
tálcán dió, méz és alma
fűszerpolcról egy háló lelóg
benne boszorkányűző fokhagyma –
a rádió csendben gagyog
– itthon vagyok –
a régi, repedt széken ülve
fejemben emlékekkel varázsolok:
képkockák futnak – elmúlt karácsonyok
távol-városzajban halk harang szól
szavából tudom: ma nem haragszol…
serpenyőben holt halak sistergő énekét
pattogó tűz-ritmus kíséri –
átlépünk lassan a Fény felé –
s a koszorún lángot látok, a harmadikat…
Christus mansionem benedicat!
Harmadik helyezett:
Gergely Edit - Egészen Hozzád
Emlékszel nemesebb napjaid édesen
pergő perceinek rég tovatűnt, vegyes
ízére? S puha, kék éjjelek álmodó
csendjére, grafitos hajnalok ébredő
fényére? Frigyedet szíved a Jóval is
tisztán őrzi-e még, mint a reményt, melyet
úgy táplálsz ma, akár gyermeket anyja, ha
kebléből teje dús cseppjein éltet egy
elképzelt, de beteg s néma jövőt? Hiszen
rab vagy, Lélek! A zárt földi világ, idő
és tér foglya, ki oly szívesen élsz csupán
tested börtöne gyors ópiumán - önös
harcod, hogy szabadon részese légy a száz
tündöklő alakot s színt ölelő hamis
birtoklás üres és torz örömének, új,
tátongó sebet ejt lényeden - így marad
szomjas tűz-sivatag mérge kutad s derűd.
Kincsek közt heverő, prédaleső korod
tűrt tükre, stilizált szobra leszel, s utóbb
már tárt önmagad is durva bilincs: komor
útvesztőd falakat Bennem emel Feléd.
Hidd el, hajt valami, s nemcsak a vér, ami
lüktet benned, ahogy vágyad, erőd is egy
Forrásból ered - ám annak utat Te kell
most adj: újra tekints mélyre, időzz el az
áldott, szent Szerelem partjainál, amint
bensőd titkaiból csörgedez és csobog
telt kristályhabokon, majd szaporán halad
át rajtad ragyogó, bő folyama, brokát
pompájú szöveted lágy, arany és ezüst
szálú ékszereként. Friss vize öntözi
éned végtelenül szép, üde tájait,
önnön tarka, szelíd lelkületét, Neked
bont életbe vetett puszta hitet, s fogad
társakban születő hűs patakok sorát,
apró, mégis oly tág sok szeretet-jelet
szikrázó, eleven tengerek indigó
öblében. De gyere s lásd, a kövek között
üdvöd vészesen áll - medreiben rekedt
holtágad szomorú, szűk tavain. Miért
tart mértéket a lét Kútja helyetted? Űrt,
járt ösvényt keresel, talmi vigaszt? Talán
forradt, hűlt heg előtt áldozol, s sekély,
vergődő tudatod mégsem eresztik el
fájdalmak? Vajon unt, túl hamar élt, való
kívánságaidig vissza akarsz ma még
jutni? S kínoz a vád, hisz csak előre van
út, s megcsalt a maró bűn, ami majd tovább
kísér? Már ezer érv s tett kötöz el, de nézd:
korhadt, ösztönösen rótt imamalmaid,
bár rozsdás szegek és nyers anyag, Veled
fordulnak belül! Ejts most Magadért fohászt,
napról napra csiszolj, gaz, buja vétkeket
őrölj fel, s kegyet esdj értem is egykor az
Úrnál; rút akadályt vess el, irányt ne szabj,
csak hagyd, hogy közelebb érjen az óceán,
s szívből, töltekezőn, távoli lángra gyúlt,
dermedt ajkadon ős, bölcs bizalommal is
kérdd, és megkönyörül rajtad az Ég! Siess,
Testvér, add a kezed, mert mi vagyunk a kert,
illattal teli, ép, balzsam-edény lehetsz,
termő föld, a jövő óvta, örök virág;
nyílt ágyásai közt már jön a Kedves, és
Isten szól: „Legyen új Ember, igaz s egész
Képmás!” - s Rámosolyogsz újra. Amint beszél,
úgy is lesz, s az Ige drága keretbe így
foglal - majd, amikor látja, akit Szava
alkotott, gyönyörű Gyermeke lép elé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
