|
Vágytól hevült testek - A 25 döntős vers - 1. rész
2009.12.22. 20:33
1* Alexander Kováts - Testedet falva
Néha elszégyellem magam,
mert túlzottan akarlak...
Újra és újra születő vágyaim oltára lett tested,
mellyel merengésem kupolájára
a szentképeket fested
Nem elérni téged, olykor kereszthalál
örömre lelni benned,
mint mikor az élet újra rád talál
Lepedőnk az abrosz,
rajta étek minden hús,
elragad a szenvedély és nem tart
sokáig ajkadon a rúzs
Ösztöneim benned lelnek menedéket
a józanság nem gyötör,
végzetem, hogy benned vétkezzem
s magammal rántsalak
a rohanó idő elől
Felsikolt a pillanat...
majd, ahogyan az eldőlt borospohár
vöröslő kincsét,
úgy issza be abroszunk
csendben reszkető mámorunk
Mikor visszatér koponyámba a tudat
és a józanság lassan némi erőre kap
önmagamtól döbbenten kérdezek:
Ösztöneim, mit teszek?
2* Balássy Péter - Vízparti mámor
Fodrozódik a víztükör.
Megcsillámlik selymes hajad
a tó vizében.
Szivárvány-híd vezet feléd.
Énekelsz, akár a pacsirta.
Dalolsz.
Jó volna érezni karomban
s tested hullámzását a sötétben.
Ring-ring a csónak
a vággyal, gyönyörrel és kéjjel
átitatott végtelennek tűnő éjben.
Titkos szavakat súgsz fülembe,
remegve kitárod előttem rózsaszirmodat.
hallom kéjes sóhajtásod közt
suttogásod: méééég...méééég...!
Sikoltasz, arcod kipirul,
magadba fogadod nektárom.
Szemedben könny ragyog;
apró csókjaimmal felitatom.
Megcirógatom homlokod.
Tested lágy ölében,
pici fészkedben
újra és újra
otthonra lelek.
3* Barabás Mónika – Együttlétünk
Néha még felidéződik
szemed csillogása,
Arcom érintése,
szíved dobogása,
tested ölelése,
karod szorítása,
csókod égetése,
hangod remegése,
sóhajod fuvallata,
forró bőröd illata,
a húsomba markoló vágy,
az átizzadt, mohó
hajnali ágy,
gyönyörök kertjének
s jáde fegyverének
játéka,
a fárasztó napok
hanyatló árnyéka.
Az izzó gyönyör,
Mit veled éltem át,
Köszönök
Minden
Gyönyörű
Éjszakát.
4* Gyalus Éva - Álmosan nyújtózva
Álmosan nyújtózva pirkad az éjszaka
Gyenge szellő a hajnalt simogatja
Kinyitom szemem, de még álmodom
Ábrándjaim fátyolán át
A késő éjszakába suttogok…
Ahogy a pók szövi sűrű hálóját
Rózsaszín leplet készít a gondolat
Érintésed az arcomra éget apró foltokat.
Piroslik, mint a vér a vágy tüze
Édes illatával elcsábít bőröd verejtéke
Szédülök, mint hegy ormán a kismadár
Aki repül, ahogy a mindenségbe veti magát.
Fázom, s egyben elönt a forróság
Űzött vadként bolyongok tested tisztásán
Felfedezve a hegyeket, és völgyeket,
miként az óceán nyaldossa a sziklás szirteket.
Remegve a vágytól vajon hová megyek?
Egyre szorosabban simul testem testedre.
Egybeolvadva remegünk a gyűrött lepedőn,
Finom borzongás fut végig míg az álom eljő.
Álmosan nyújtózva fordulok feléd
Mézédes leheletedben fürdök
A hajnali szellő rejtekén.
5* Kántor Gyöngyi - Ölelj még!
Ajkaid vágy-zuhatagáról
hömpölyög rám sóhajod
folyama, mint perzselő
lávatenger körém fonódva
simul testemre, s én
reszkető parázsként súgom
lobbants fel! Ölelj még!
Lélegzeted fuvallatából
csobbansz belém, hol vagyok
már nem tudom, derengő
páraként karodba omolva
olvadok lassan beléd…
szerelmes galambként búgom
füledbe ölelj! Ölelj még!
Szakad a gát, Adonisz tested
testemmel összeforrva lebeg
a szenvedély öblén,
a világ illanó kép
becéző leheleted forró
aurájában Égig repít
a mámor, éhes koldusként
kérlek, kedvesem ölelj még!
Szemedből Isteni kéj remeg
sejtjeimbe, méhén elveszek,
csillagokkal szórt ölén
selymes, zakatoló fény
kúszik vérembe, tüze porló
szénből izzó hamvaddá hevít,
s én szomjas kábulatként
lehelem ölelj! Ölelj még!
Ajkad vég nélküli csókban
falja lázas ajkamat, míg ízed
részegítő zamatán
ájultan élem a gyönyört,
szívdobogásod mint a tajték
vad moraja szívembe hull,
aléltan kérlek ölelj még!
Egyetlen varázsos szóban
összeégve elmosódott színek
foltja a csend, tavaszán
pihegve nézlek, Ég és Föld
között bennem csak Te vagy már rég,
lelked most lelkemhez simul,
e szerelmes alázatban
megpihenve ölellek Téged,
örökké kérve ölelj még!
6* Kapocsi Annamária - Érted született
Ajkadra csókolnám mohóságom lázát,
hogy levegőt se kapj, igen azt akarnád,
mert elveszem mit önként is ideadnál
oly édes a gyönyör, mit bőrömbe martál.
De elveszed te is, akarod ma még,
mit az ölem kínál, ne rabold: tiéd,
bár ha édesebb, mit rabolsz hirtelen,
hát tedd azt, és ragadd magadhoz kezem.
Húzd közel, közelebb, hol a véred lüktet,
hol a férfiúi erőd miattam ért meg,
érted született a vágy, mint a tiéd értem
várom, hogy csituljon, belső remegésem.
Hát akarj, gyengéden, vagy dúlva vadul,
a testemhez simulva bennem mozdulj,
majd érzed, hogy karmolok hátadba ért,
a testünkben lüktető mozdulatért.
7* Kéri Szilvia - Jössz és viszel mindent...
Hűvös leheleted fülembe légzése,
ajkad melegségének édes érintése,
csípőnk egymáshoz feszülése,
körmöm bőrödbe vésése.
Ennyi, s hevít a vágy,
Csókod oly vad és mellette lágy.
Az izgalom gyümölcse édes nedűt ád,
teérted, belőlem, érted kiállt.
Ujjaid érintésére megrezzenek,
várom a percet mikor elernyedek.
Heves lélegzet hatja át testünket,
forró melegség egész lényünket.
S míg nyelved útvesztőig vándorol,
kezem testi ékességet birtokol.
Vágyom ízlelni tested harmatcseppjeit,
ajkammal éreztetni mennyeit.
Szeretnék izzadva vágytól remegni,
izzasztva egeket rengetni,
feledni mindent, csak Téged érezni,
tiszta szerelemnedvedben fürdeni.
Már itt vagy, érezlek, néha pillanatot fájlalok;
illatunkat beborítja a mámoros állapot.
S mikor érzel belülről hevesen,
mozgásra, mélységre éhesen;
feszülőn, mindketten édesen,
repülünk egymástól kéjesen.
8* Kis Ferenc – Rezdülések
Egyetlen gondolat, ha elindul útjára
Mint hullámzó tenger, ha partot ér.
Nem kell nyitni a számat, hallani a hangod
Mert minden rezdülésed hozzám elér.
Ha eljön az este, érintésed szikra, mi lángra gyújt.
Tested az arcod, látni a harcot, mit vágyad és szíved újra vív.
Közös a vágy, sóhajt a szád, még, még, amit fülembe súgsz.
Megszűnik minden, üres a tér, marad csak két dobogó szív.
Hajnali nyugalom, tested a testemen, pihen szótlanul.
Ébred a város, tompa zaja töri az édes álmot.
Mozdul a test, kattan a zár, indul a nap, s szűnik a vágy.
De bőröd illata, tested hívó szava sietve hozzám újra elér.
9* Kotz Eszter - Vágyom Rád
Őrült vágy visz engem a fellegekbe,
Őrült vágy hajt engem a te öledbe
Érzem, néha őrült vagyok,
Őrülten súgom, mit adhatok?
Szép lassan így eggyé válunk,
Csillagok közt kiabálunk.
Azt gondolod, bolond vagyok?
Mutassam, hogy mit akarok?
Érzem, lassan elszédülök,
Mint harmatfű, elgyengülök
Tedd a fejemet vállamra,
Merüljünk el szép álomba!
10* Kui János - Aprócska változatok egy témára
(A szerelemről másképpen)
Éhes tekintetem
takarja tested,
mint friss reggeli harmat,
úgy remeg.
Karodba hullok,
s vérünk szerelmes himnuszát
zengik
aprócska zenekarok.
Mohó tekintetem
türelmetlenül takarja
termékeny tested
titkos tájait.
Karodba hullok,
s nyugtalanul feszengő vérünk
harmóniába rendezik
pucérka angyalok.
11* Lanczinger Beatrix – Találkozás
Találkozás. Egyetlen szó csupán, de mi mindent rejthet.
Szemek, kezek, arcok, ajkak, testek, nedvek találkozása.
S a vágy, az izzó, lávatűz kéjes érzet mire kényszeríthet.
Gyilkos késztetés, mi rabul ejt. Testünk kínzó vallomása.
Oltsd el hát újból testem kitörni vágyó lángcsóváját!
Szoríts erősen magadhoz, a tiltó láncokat szakítsd el!
Ne kímélj, törd darabokra női büszkeségem mivoltát!
Fald fel hiúságom, harapd húsom, sebeimet tépd fel!
S állunk egymás előtt mezítelenül, mint Isten gyermekei.
Csupasz, gyönyörű álom, mitől megremeg minden sejtem.
Érdes kezed célját tudva simul, kerek tomporomat érinti.
Leheleted bőrömön felfutó borzongató fuvallat, rejtelem.
Majd egyik kezeddel vadul markolod kerek keblemet.
Ajkaid közé kapod, nyaldosod mellem hegyes díszét.
Érzem a csókodból áradó tűz, s a sós igazság ízét.
Hadd érezzem bensőmben férfiasságod megtestesítőjét!
Kezeiddel lejjebb evezel, s így okozol édes gyönyört.
De egyre csak azt kívánom, hogy finoman belém hatolj.
A kemény, izmos dorongot várom, mi boldogsággal eltölt.
Szeress, csókolj, testeddel-lelkeddel ma éjjelre bitorolj!
A mohón, várva várt Találkozás megtörténik hát végre.
Heves csókok közepette, megszorítasz, s lerántasz a földre.
Fallosz belém kúszik. Szemem kéjben úszva vetődik az égre.
Szerelmes gyönyörkönnyek fakadnak. Maradj velem örökre!
12* Maryam - Vétkezz Velem!
Vétkezz Velem
Mikor az éj rács-pillái reánk csukódnak
S behunyva álmodik a gyönyör
Itass még folyvást magadban
Édes kín-hiányod meggyötör.
Vétkezz Velem!
Hisz börtönöm önkéntes foglya tested
Kezembe szorítom lüktető vágyadat
Mélybe rántalak, majd egekig emellek
Beléd sóhajtom lázasan magam.
Vétkezz Velem!
Káprázat-kardod örvény-ujja éget
Pengess még testem húrjain
Csald elő sodor-szavam kérlek
Csavarj az érzékek síkjain!
Vétkezz Velem
Szirmaim közt belém csitulva!
Olvadj hívó ölembe, merítkezz léted tengerén
Szenvedély-ölelések fátylába bújva
Néked nyílok, érintésed villámként kísért.
Vétkezz Velem!
Lüktetve robbanj, ontsd reám mézes cseppedet
Érverésembe csobbanj vágy-szilánkokra hullva
Hogy magamba sírjam öröklétedet
Hisz Véled születtem újra.
13* Papp Eszenyi Nikolett - Őrjítő szenvedély
Őrjítő szenvedély!
Lángra gyújt majd felemészt!
Várom, hogy ideérj
S testemen Te zenélj!
Mint ezer forró katlan
Úgy éget a vágy,
De amint hozzám érsz
Már a hideg ráz!
Újaiddal lassan körzöl
ajkamon s le nyakamon
Nyelved érzi,
Bimbóm hegyes,
Feszes, Kemény, Akarom!
Bugyim csipkés, fényes, bevág!
Amint húzod
Az ütő megáll!
Visszafojtott levegővel
tudom, hogy már nem is sok kell!
Keményen áll, belém feszül!
Széttépet húrként lecsendesül!
Őrjítő vágy,
Tovább ne várj!
Engedd!! S lebegünk
gyengéd szellő simítja
egyként remegő forró testünk.
14* Pesti Orsolya – Kontaktus
Elfojtott vágyakba szorítjuk
az élvezet világát,
mocskos bűneink torzítják
a képzelet világát.
Feltörő őrjöngés húz le
messzi mélybe,
ambíciók burkolnak bájba,
torkollnak kéjbe.
Könnyed íze oly édes, mint
vérem áldása,
burjánzó függőkert szent
hangú hárfása.
Csendesen mocskoljuk a
morál szabályait,
lényed dacból oltja lángra
vétkeink szálait.
15* Rácsai Róbert – Camillának
Kit kegyelnek fent, gyönyörű Camilla,
Vad, tüzes csókod, buja ágyad úgy hív,
Mámor-órákat, csoda-percet ígér
Szép piros ajkad!
Torkom oly száraz, gyere hűs borom hát!
Felhevült vérem, s ver a szívem árván,
Kedvesem jöjj már, heverődre gyorsan
Rántalak, édes!
Átölelsz lágyan, puha lábaiddal,
Hogy zihálsz, kedves, simogass sokáig!
Mit nekem poklok, vagy a tűz, a bűn, ám
százszor ölelj meg!
Vérvörös csíkkal, szerelem jelével
Megjelölsz engem: szorosan kapaszkodj!
Mindenem megkapsz, ha tebenned érzem
Férfierőmet…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
