|
Lélekrezdülések - A 25 döntős vers
2010.04.01. 01:40
1* Lupsánné Kovács Eta - Kerti románc.
Kertek dísze liliom, hófehér a szirma,
pergő harmat levelén, mintha gyöngyöt sírna
rátalált egy méhecske a legszebb virágra,
nekem nyílik, az enyém, boldogan kiáltja!
Őt magamnak kerestem, át nem adom másnak!
a szép virág bólintott, holnap is itt várlak.
Ám a kertész úgy döntött, vázában a helye,
mily fenséges, gyönyörű, félig csukott kelyhe.
Érezte a kis bogár, veszélyben virága,
kertész kezére szállott, már is szúrt fullánkja.
Haldokolva ráborult liliom levélre,
szép virágát letépik, ő minek is élne.
Kertben élt egy liliom, hófehér volt szirma,
most vázában a virág, gyászol gyöngyöt sírva
legszebb ő a csokorban, de elszállt a lelke,
kis méhecskét keresi, valahol kint, messze.
2* Baráth Dániel - Szürke és fekete
A hangok szürkék és feketék, négy fal
közé rekedt repedt üvegpoharak, melyekből
cseppenként csorog el a gondolat.
Ez a szoba evolúciója: a cseppek tócsává
állnak, majd kitöltik a négy fal közé
ékelődött óceánt.
Ragyogás, apró neszek, megszületik
az élet - örvénylő testek testetlen
tömege; de nekem ez is csak
szürke és fekete.
A falakon - akár két dombormű - dagad két
test. Először csak hullámzás, a metamorfózis
színháza, majd egyre alakot öltenek.
Még vakok: izzó szembogarukkal csak
egymást látják. Mozdulnak. Kimeredt lélekkel
lassan közelítenek egymáshoz.
Kinyúlnak. Megérintik egymást. Csókolóznak.
Falszürke ajkuk érintésük nyomán vöröslik,
falszürke bőrük érintésük nyomán lesz rózsaszín,
falszürke hajuk leheletüktől feketül, s ettől
pumpálja falszürke szívük a falszürke vért, s
falszürke gyomruk falszürke ételt emészt.
Az egyesülés minden percével lesznek
egyre inkább emberek - férfi és nő, s
egyre kevésbé a forma oltárai.
Majd újra csend.
A hangok újra fakók - üres visszhangok - csak
négy fal közé rekedt repedt üvegpoharak, melyekből
cseppenként csorog el a gondolat, s
az üvegpoharak szilánkokká válnak, a cseppek
felszáradnak, s ami élő atomjaira hullik.
A két fél örökre elveszik egymás számára, s
amik itt maradnak: a szürkék és a feketék.
3* Gál Tamás - Úton.
"A teljesség felé"
(Weöres S.)
"... ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség."
Örökké a teljesség felé mész.
Idejöttél.
Túl voltál téren és időn.
A semmiből jönni nem lehet,
a lelkeknek teste és birodalma van.
Változatlanból jöttél.
Ott nincs helyes és helytelen.
Általad fogható anyagba bújt
az "időtlen végtelenség: a lélek."
Itt minden változó.
Közöttük kormányoz ismereted és a Mindenható.
Ismereteid határozzák meg milyenre változol.
Tettél valamit.
Eredménye az okozat:
sikered sikertelenséged tetteidből fakad.
Tested időhöz kötött léte után
időtlen lelked hányadik birodalomba jut...?
4* Dr Nagy Mihály - Haikucsokor
Gravitáció
Sorsom feldobott
kő: eltalált. Nem bújtam
meg mások mögött.
Társaság
Társul szegődött
hozzám szürke ballonos
szomorú magány.
Magány
Nem várok senkit
semmit – levélládámban
kismadár költött.
Norsának*
(Bonsai)
Ki írja sorsod:
meggyötört testben formál
szárnyaló lelket!?
Pesszimizmus
Két köbméter tér,
sírmegváltásnyi idő:
négy dimenziónk.
Február
Kedvetlen vagyok,
valami hiánya fáj.
Egész nap esik.
Egyedül
Szomorú vagyok:
magányom árnyékában
némán kuporgok.
Melankólia
Rám telepedett,
nem hagy megnyugodni a
vigasz nélküli,
maga elé meredő,
hallgatag férfibánat.
5* Csider Sándor - Virágének
1.
Kísérnek angyalok
Kis pipacs, csöpp leány,
ártatlan tiszta lény,
lobog piros ruhád,
életed tiszta fény.
Hol jártál? Hol éltél?
Szerettek? Szerettél?
Távoli tájakról
miért csak most jöttél?
Virág vagy, szél vagyok,
szavadra hallgatok,
amerre indulunk
kísérnek angyalok.
Kettesben szárnyalunk,
egünkön nap ragyog,
semmim nincs Mindenem,
mindened miért vagyok?
Szélvilág titkait
előtted kitárom,
kincseid kutatva
kettőnkét találom.
Virágos világban
virágot kerestem,
virágod szirmain
világom megleltem.
2.
Honod a végtelen
Szél szívem, szívem szél,
szívem szíve legyél,
házam-hazám házad,
szirom-virágágyad.
Vesd le szél kabátod,
öltök rád palástot,
kibomlik kelyhemben
világnyi világod.
Jónak látsz? Jó vagyok!
Szeretve szép vagyok!
Nagyon szeress engem!
Nélküled nem vagyok.
Nem látunk felleget,
csillagot szór az ég,
örömös percekben
szemünkben csillag ég.
Szerelmünknél jobban
szeretlek, szél szívem,
rabul nem ejtelek,
honod a végtelen.
Tiéd szirom szívem,
szelíden szállj szentem,
egekben megmerítsd,
szeressen szentelten!
6* Lakner Helga - Requiem egy szerelemért
Kályhánkban, fahasábokban sírt a tél
Nyüszített, nem kért, már nem remélt.
Lángot vetett utoljára,
Közepe volt már februárnak.
Őrült hónap, megkétszerezett élet,
Szinte napok alatt felnevelt érzések.
Szigorú szabályok, erős falak.
Napok kellettek, hogy porba hulljanak,
Amit az évek és tapasztalatok emeltek,
Szavak, ölelések, mosolyok temettek.
,,Győztünk" suttogtuk elhamarkodottan,
De akkor úgy éreztük, teljes életünk van.
Elbuktunk. Vitatni hol és miért, hasztalan.
A ,,ha akkor..." már nagyon messze van.
Nem sírok, lázadni szeretnék!
Nem gondolkodom... menekülnék!
Ő sír, azt hiszem minket sirat.
Több a kérdése, mint mire válaszom van.
Nincsenek szavaim, se haragom,
Rég tudott válaszaim, tagadom.
A félig hunyt gyerekpillán könnycsepp remeg,
Siratja a húg, mit a nővér nem tehet.
Nézem a szemét: két barna bogár,
Hitetlenséggel csodálkozó nagyra nőtt óvodás.
Ilyen lehettem én is a Mandala asztalánál.
Rád csodálkozó, kicsit félő, de boldog szempár.
Belenéztem a szemébe, megértettem:
Gyermek könnyekre komponált Requiem.
Mert nem kérhettünk volna többet, se szebbet,
Mert mit gyermek könnyek sirattak el,
annak létjoga volt, és oka kellett...
Hisz az Isten nem ríkat ok nélkül gyereket.
7* Lukács Mária - Lélekhangom
Lélekerőd szép világod,
Rózsakerted virágálmom.
Már jól érzem magam
- köszöntelek –
Tedd, mit szíved kíván
- cselekedj –
Nem számít, hogy miért
Nincs ki bántson hát ne félj!
- Ő nem ítél - megért -
A külső, a forma, az értelem,
Ezekkel sosem érthetsz meg engem.
Láthatatlan szálak gyűrűznek már felettem,
S fűzik tovább sorsomat
- mesélek –
Már egyre mélyebbre érkezem,
Egy szempillantás észre sem veszem.
Más lettem, mint odafenn.
Itt már nem küzdök, nem szenvedek.
Drága barátom veled egy sziget leszek
- én megérkeztem –
Szép ez a sziget s rajta mosolyog a liget.
Várj, ott leszek, várj a tó partján,
A hidat ismered, ha átértél
Biztosan veled megyek.
A fény már nagyon erős
- látlak -
Vigyázok, mert tüzed sebezhet,
Te csak lelkemet szeressed
Kaptad a jelt a magasból
- szeress –
Tiszta akaratodból.
8* Bogdán Mária - Ígéret
A tett, mi nem kapott bocsánatot,
Otthont csak a feledés adhat a reménynek,
Bíbor szóvirágok hiába is nyílnak,
Csokrot nem köt belőlük a végzet.
Fázik és üres a föld
csúf alagutakban barangol a lélek,
érdesen párás most a köd
a maradék hitünk is szétszéled,
szorít a tudat,
egy sürgős akarat:
ma bármit megtennék érted!
9* Pusztai Krisztina - A Szentek Szentje
Avart repít a szél az úton,
kietlen vidék, fák a múltból;
szellemem repül előre, egyenest:
hová ragad a Szellem ma el?
Az őszből tavasz lett hirtelen
ott hol a föld összeért az éggel,
s újból a felhőkön jártam,
Jézusommal kézen fogva.
Majd bevitt a trónterembe újra,
s én meghajoltam előtte:
Ő a király, s az Úr szívemben!
Szeret, s kért hódoljak az Atyának.
Majd a Szellem elvitt, röpített fel,
egy hosszú lépcsősoron az ég tetejébe.
A legbensőbe, a legbensőmbe:
be a Szentek Szentjébe!
A Bárány vére volt az ár,
s élő Jézusom Atyám elé vitt,
fény, tűz és szerelem tűze várt;
a vér nélkül hamuvá porladnák;
átölelt, s térdre estem,
fensége ragyogó, s jelenléte átjár...
Óh, bár érezné ezt a világ!
Minden lény Őt megtalálná!
Az út már el van készítve:
a kereszt üresen áll érted.
10* Sánta Zsolt - csend-harangok
nyíló fűzfavirág vagy
orgona domború kebleden
lelkeddel játszik
bekötött szemű
bújócskát
illatok után epedve
röpke fénnyel
elhullok mint
rőt vagy sárga levél
ha arcodhoz nem simít
a puha tavaszi szél
rebegő levélként
rózsakelyhedből
inni akarva
valahol embereket
ölnek
repkedő riadt lelkek
szuggerálnak tisztító
esőt
véráztatta mocsokba
könyékig benne hullva
mielőtt végleg tovatűnnek
a megfejthetetlen azúrkék
pálma-temetőbe
magasban a fejünk
felett
rád vártam
s liliommadár szállt
gyenge szirmot hozva
fáradt csőrében
a padra le elém
tegnapelőtt délután
milyen szép vagy
megint
11* Kocsis Judit - Tükör
Tükröm vagy,
Elvesztem, mint Nárcisszusz a forrás vizében!
Beleszerettem a szikrázó mélységbe,
Hol önmagamat is meglátom...
Közös egységünkbe zuhantam
tekinteteden át,
Hol nincs ok,
Sem cél,
Csak arany-utak vannak,
Örök fák, végtelen erdők,
Ölelő karjaidban tengert látok!
Ide ömölnek szeretetünk melegen összefutó patakjai,
s én vagyok az öböl,
hova vitorlásod pihenni tér.
12* György Emőke - Vezeklés
Megbántottalak
az elmulasztott tegnapok
némaságával
ráncfaragó idő
múlni hagyásával
kételyek közt hagyva
az írás most
a vezeklésem
dühös késztetésem
mert fülemben visszhangzik
sajgó szívhangod
jajkiáltását hallom
szemem könnycseppjében
bússá szépült arcodon
hiába várás ül
érzem ideges
mozdulatod, min
remegés fut végig
visszautaznék
hozzád az időben
ha lehetne,- de nem lehet
ezért e jogos víziók
jönnek, s nem
parancsolhatok, tollamnak
szabadon viszi kezem
így lesz ez a vers
őszinte vezeklésem…
Homokóra
Múlik, pereg… múlik, pereg
Keblében a por tekereg
Porszemből örvény
Ősi a törvény
Tegnapok
Homok
Romok
Holnapok
Egy-két lopott óra
Esdve vágyik már a jóra
Puha ölén lágyan pergek most le
Akarva - akaratlan csak sodródom vele
13* Kósa Márta - Ercsi
Hajnal
Az én Istenem
elhozza a hajnalt
A vérben született reggelek
fényében megfürdet engem.
Hazudott zsolozsmák helyett
elég, ha napba nevetek
Elérem,
kezembe foghatom a mát,
ablakomból nézem a felfénylő,
csupa törött üveget,
törött élet tükröket
unottan szállító Dunát.
Ne hazudj nekem szebb holnapot.
Taníts, hogy magam-magam legyek
a keserű-édes
fenséges ízének
titkait
oszd meg velem.
14* Lakatos Margaréta - Viasz
Elengedtelek!
A hétköznapok ágyasa lettem.
Veled szárnyalva,
mögöttem mindent felégettem.
Viasz angyal...
Elolvadtam
a nap melegétől.
Eltorzultan merevedtem újra
ha utolért a nyugalom bosszúja.
Eljött a tél
és újra felrepültem..
Most itt vagyok a hegy lábánál
darabokra törten,
mert,
elengedtelek
15* Pálinkás Imre - X. STÁCIÓ
Fázom,
lelkem vetkőztetted meztelenre,
szögeid szaggatják húsom.
Letépted álcám, múltam meztelen,
bújnék hozzád, így piszkosan, véresen.
Fázom,
kioltottad tüzem, a parazsat taposod,
keresztem törött vállamra rakod.
Metsző hideg jeges szél vág arcomba,
cipelem magam, s téged, fel a dombra.
koponyákon járok, élő, síró lelkeken,
kálváriám - mert megszülettem - végtelen.
Szánj meg,
ha akarod, tedd hideg értelemmel,
engedd, hogy betakarózzak forró testeddel.
16* Kurucz Marina - Klón
Palástot terített rád a gőg
Büszke koronát hamis szavak
S a szív, mint kapzsi persely
Az arany szavára üt
Tenyered eldurvult kéreg
Ajkadon mérgezett tövis
Ezredek porlasztó gondja
S a klón ím , az ember hamis
17* VGY Monty - Így akarlak
Elvennélek, az se tudva kitől,
csal közös jövőnk, mi nincs,
indulat táplálkozik fájó szerelemből,
feléd-ajtómon nincsen kilincs…
testet ölt zúduló fantáziám vize,
üzen, s a neutronhálón fennakad,
füstölgő zöld koktélt kér, fizet,
s búhermelinjében barlangjába elszalad…
szakad az ideg, s mint tarkólövés,
egyetlen égető halálos pillanat,
illan az élet, vérölelés,
de zihálva, dohogva itt marad…
akar a lélek,
kér a kar,
karol az élet,
felkavar,
csókra szomjasan inni részegségig,
reggeltől, reggelig áldozva a testnek,
légbe lehelni a gyönyör igéit,
s míg banyák a plafonról reánk lesnek,
parázna bőrünkkel egymást takarva,
lüktetve elhalni, s megmaradva,
akarva szeretve, fájva vággyal,
életet préselve egyetlen éjszakába!
Így akarlak,
így szeretve,
elemésztve, s
újra megteremtve!
18* Pesti Tamás - Az vagy nekem...
Mint tavaszi virágok illata,
Boldog holnapok tegnapja,
Álmatlan éjszakák percei,
Szerelmes szívemnek sejtjei,
Mint áprilisi szellő januárban,
Ki életet hoz az elmúlásban,
Mint hajnali fények pirkadatban,
A végtelen egy boldog pillanatban,
Mint kiszáradt mezőn esőcseppek koppanása,
Mint elfojtott szenvedély buja lobbanása,
Egy megkésett, nagyon várt szerelem,
Ez mind-mind Te vagy nekem...
19* Szabó Barbara - Lélekrezdülések
Lehetek hallgató társ
Barátok gondos támasza
Felé nézett tekintet más
Zord gonoszok világa.
Lehetek a megváltó percekben
Mért tökéletességgel törekvő
Érzékeny bujasággal lélekben
Csöndes, odaadó, szerető.
Lehetek kegyetlene élőnek
Pusztító haragosává váló
búzdító kínzója Földnek
Emberein gyötrően járó.
Lehetek mindig testvér
Védő, szívből élő szülő
Ki létével mindenhol él
És barátságos emberismerő.
Lehetek óceáni otthon
Számtalan vízi csodának
Fényt bocsájtó égbolton
Honosa lenni más "világnak".
Lehetek egyeszű művész
Létű: adományozó alkotó
Tettre, s szépségre váró
Türelmes: festő, táncos, író.
Lehetnék minden, hatalmas
Lélekrezdüléseim nyomán
Más és más hosszadalmas
Tétovázás folytán.
S mi lennék szívesen:
Kívánnám,hogy boldogan
Élhessek egészségben
Mind addig: míg e szív dobban.
20* Ujvári Lajos - Fényes társam
Szép lelkemnek fényes társa,
Te vagy most a fény forrása!
Áldott szíved körém fontad,
Életemet aranyoztad!
Rózsaillat lengi lépted.
Nagyon szeretlek már Téged!
Elmerülök szemed fényén,
Fénnyé válok szíved mélyén!
Tüzem erős, fényem tiszta,
Lelkem lényed fényét issza!
Kedves sziget, Szép Szerelmem,
Hidam nézd a két szememben!
21* Maryam - Jöjj hát...
Mondd, miért szorítod félelmedet két marokra?
Látod, mezítelen lélekkel állok előtted
Rabláncaim rakom halomba
Hogy újra megkötözhess, s magadtól ellökhess
Akár megunt gúnyát kérő karokra.
Hagyd el árnyék feled
Jöjj a fényre, felém fordulj
Mozdulj hát, hisz nyújtom fáradt kezem!
Úgy ízlelj magadban, mint éhes koldus
Féltett alamizsnát fázó reggelen.
22* Szabó Erika - Elszakadva
Szárnyakat adtál földi lét,
apró titkok sodrása emel feléd
s én emelkedem fény-szülte magamban
mint időtölcsérben kavargó remény.
Illanok egy hangtorzó rezzenésből,
pólusaim szakadt húrokban pengnek,
eloldozva iszony-láncaimtól
lebegő kéksávos Oriont teremtek.
Most fentről tépem sajgó ereim,
gyűrött testtömegből szakítok ráncot,
kínszőnyeg feslett rojtjaiba
angyalként sírom el táncom.
Távoli nyiladékok omlanak
hullnak gyászos szakadék-percek,
az idő árnykarcolt lábnyomán
éktelen üvöltést visszhangzik szívem…
23* Csillag Tamás - Vasízű szélbe kortyolok
A férfiak magánya mély,
vasízű szélbe kortyolok…
Ujjaim közül elfolynak éveim,
víztükörre rótt sorok.
A viharsarki égre fénylő
szegeket szór az alkony…
Jólesik a pénzre váltott gyermekkor
kirakatüvegén felejteni arcom…
24* Bordács Attila - Álmatlan
Szívem ládikája telis-tele széppel
Alattuk gonosz manó őrült szenvedéllyel
Játszik napról-napra, azt élvezi ha fáj
Titkot rejtő erdőből lett élettelen táj
Fák hullajtják levelük, álmot visz a szél
Mosolyt repít messzire, a rossztól ő is fél
Nehéz már a könnycsepp, kis patakból folyó
Elalszunk, míg elgurul a színes üveggolyó
Sötétedik halkan, a Napot takarja sok felhő
Szótlanul figyel, lefelé kézen fog a lejtő
A lakat aranysárga, csillag izzik feketén
Éjjel nem látszik a Hold, felbukunk a tetemén
Égig érő néma kiáltás, képet fest az este
Ma eltorzul a valóság tüneményes teste
Nagy étvággyal felfal, csúf, megtört élet
Habzsolja a múltat, s mi még megtörténhet
Feneketlen mélység, kavics kútba ejtve
Eltüntetve emlékek, a gondolat elrejtve
Kitaposva az ösvény, ő mutatni akarja
Boldog aki látja, nem magányba takarja..
25* Szakál Magdolna - A Semminek sohasem
Kandallókürtő fogságában emlékek égnek,
emésztő lángok koromszegélyű égre néznek.
Lassan mind a vöröslő parázsban alszik...
s egy életnyi csalódás semmivé porlik.
Képemre torzult kínvigyort sós könnyek íze szül,
markom tengerén utolsó emlékem is merül...
Szorít öklöm... nem adlak tűzóceánnak,
nincs az a sok pénz, és nem érhet oly bánat.
Mindenem áldozom - ékszert, cipőt, karórámat,
rajtam ronggyá szertefoszló, utolsó ruhámat -
izzadtságom, hitem, erőm a halálnak,
de Téged a hamunak: sosem adnálak
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
