Tavaszváró szép sorok - A 24 döntős vers
2010.04.16. 16:25
1* Ronin - Tavaszodik
Tavaszajkú szél fújta élet.
Vöröslő égbolton aranyló fények.
Pattanó rügyek, ölelő ágak,
Zöldellő mezőn harmatos szálak.
Madarak éneke égre írt szózat.
Táncol a ménes, vágtat a porban.
Csobban a tónak kékséges-kékje.
A tavasz a létnek józan igéje.
2* Maryam - Álomból ébredőn
Azúr csipke-felhők nyújtóznak az égen
Ébredő tavasznak ringó bölcsőjében
A pilledt föld ásít, felpezsdül az élet
Lustán nyújtózkodva mély álmából ébred.
Illat-rügyek bontják bársony bimbaikat
Lenge szél hintázza kacér szirmaikat
Smaragd-pázsit terít ezer szép virágot
Bűvkörébe vonva az egész világot.
3* Farkas Éva - Itt járt a tavasz
Mint könnyű lábú, víg kamasz,
Beszökött hozzánk a tavasz.
Pörgött, táncolt, jó kedve volt,
S amerre járt, madár dalolt.
Friss szél borzolta a fákat,
Megrázta az alvó ágat.
Eolhárfán lágy dalt zengett,
Felverve a téli csendet.
Mosolygó szikrát szórt a nap,
Felébredtek a bogarak.
A hangyaboly életre kelt,
Fenyőpintynek rigó felelt.
Jég börtönből forrás szökött,
Ereszből hólé csöpögött.
Havas ágát fenyő rázta,
Fehér port szórt a világra.
Fűzfa gondolt a barkára,
A tölgy az új makkocskákra.
Fűben, fában élet mozdult,
De a zord tél mégsem indult.
Ránézett a víg tavaszra,
S nem derült mosolyra arca.
Szemöldökét összevonta,
Hónak zsákját megnyitotta.
A nap elé függönyt húzott,
Sugár azon át nem jutott.
Fagyot lehelt fűre, fára,
Hangyákra és bogárkákra.
A víg tavasz tovafutott,
Egy titkot azért megsúgott:
Nemsokára visszatérek,
És a tél szemébe nézek!
4* Ametist - Tavasz lesz…
Lassan lecsúszik a Tél könnyű,
fehér fátyoltakarója, a jég
olvadni kezd: ezüst-cseppeket
hint a hóra, s szél-hárfa csengő
dallamán új Tavasz ébredez…
Fák sóhajtanak, ágaik nyújtóznak
a fényben, orromban friss fű szagát
érzem - virágok illatát - kék pille
szárnyát bontogatja, rámosolyog a
Napra, s egy harmatcsepp áttetsző
prizmáján keresztül ragyogó színekre
bomlik a Világ…
5* Pesti Tamás - Naplemente
Távoli meztelen fák
Mögött tündöklött,
Még fellobbanó fényében
Arcunk megfürdött.
Erőtlen küzdött
A fodros felhőkkel,
Elvesztette harcát
A múló idővel.
Újra hozzád simultam
A csókok csókját várva,
Szíveddel dobbantam,
Karjaidba zárva.
Vártuk az elmúló
Távoli fényeket,
Kicsókolva egymásból
A fájó éveket…
6* Szabóné Horváth Anna - Álomtavasz
Jégbe fagyott, rég téli álmot alvó szívem
nézi a szél rakta hóbuckákat.
Lelkembe bújt tavasz emléke minden kincsem.
Leolvasztja a jégvirágokat.
Simogató meleggel ébresztgeti testem,
mely magam elé sző ábrándokat.
Üvegszemű ablakon át száll képzeletem...
Pocsolyák vetik le kabátjukat,
csupasz fákon hajtást ösztönöz a szemérem,
napsugár mássza ágaikat,
feketerigó víg füttye reggeli bérem,
gólyák keresik a nádasokat,
tücsökkórus új koncertjét hallani vélem.
Újrahangolják a nyűtt húrokat.
Útpartján ébredező ibolyámat lesem,
kék szemén emel ólom-pillákat,
s repülni szeretnék, szállni!... Fogd a kezem!
Ugorjuk át az évszak-árkokat!
Ablakot nyit kalitkában verdeső szívem.
Érezni vágyom az illatokat,
forró csókokat kapni, adni a szerelmem.
Arcomba tél vág gúny-vigyorokat,
fagy harapása vadul kézen rázza lelkem,
elnyomva a felizzó vágyakat...
7* Molnár József Bálint - Tavaszi zsongás
Gyerünk az erdőbe
friss virágot szedni
Menjünk a hegyekbe
bánatod feledni
E világon minden zöld
rügy fakad az ágon
A megújulás üdvözöl
hetedhét határon
Hallgasd a csalogány
hosszú zokogását
Szerelmesen mindahány
így keresi párját,
Zokog tele vággyal
hangosan a lelke
Hangja messze szárnyal
fájdalommal telve
Halkan szóló édes hang
járja át lelkem
Zúgj tavaszi kis harang
szavad messze zengjen
Magas hegyen várrom áll
körötte virágok
Itt nyílik egy rózsaszál
köszöntsed, ha látod
8* Süle Barbara - Fényelem
Mámorít az első tavaszi reggel
Vonatom lekéstem. Várok a csenddel.
Néhány felhő selymesíti az eget,
A nap köztük, mint tünde-fény átlebeg.
Oh, tavasz! Rügyfakasztó enyhülésed
bár szétolvasztaná bennem a telet egészen!
Virágod százszorozd! A jég keményen
befagyott szívembe ezen a télen.
Krókusz koszorúdnak lila szirmait
Zöld hajú istennőm, engedd bomlani!
Hullani. Kacagjon édesen a tél romjain.
Futunk majd. Élünk. Lobbanunk-dobbanunk.
Szétszórt szirmokkal versenyt szárnyalunk.
Télen féltünk, tavasszal fénylünk. Élünk.
9* Egyed Ágnes - Tavasz
Mint a hó,
fájdalmam olvad,
s új gondolat-virágok
emelik fejüket
a fényre.
Szívem ág-bogas erein
madarak énekelnek,
dallamuk dobban
az égre,
patakként csordogál
a szellőjárta rétre,
zengve-zsibongva
tölti meg
zümmögéssel
a leget;
apró bimbók fakadnak
rügyező bokrok ölén,
s tagjaimban bizsereg,
szétömlik
a tavasz.
|