|
Poéták - dobogós versek
2010.06.30. 15:08
Első helyezett:
Dezső Márton
Holt költők
Lefordult róluk a csillagtalan éj,
mint szürke karók álltak meg a földben,
pedig virágzó sebektől gyötörten
is elmentek a legszörnyűbb szavakért.
Látják vajon a tébolyult madarat?
Vagy vakok lettek önmaguk leküzdve,
olyanok, mint a betegesen büszke
szándéktól végleg elszakadt akarat?
Hol van a rét, ahol leszúrva állnak
és gomba öleli őket feketén,
hol merednek a mindenségre bátrak,
melyik küllőt látják Göncöl szekerén? -
(Örök éjszakában hűvösek a sátrak,
eső dobol választ a ponyva tetején.)
Második helyezett:
Csécsei János
rád
még emlékszem a fojtott
éjszakákra, az árva
gyertyalángra, mikor még
vérben fürödtek a hajnalok
az életre, mintha még
érintetlen és ép lenne
(a hold tükörképét fodrokra
szaggató évekre) még emlékszem:
éjsötétembe fényt hányt a nap
belülről rágott míg vártalak
(ő is) keresett bennem mindhiába
elkerülhettük volna egymást
bárki mással, de megtagadhatatlanul
téged hozzám küldött az Úr
hogy beköltözz a szívembe
az elmúlással
még emlékszem milyen
a lélek egészben
és mi lesz belőle felszabdalva
és arra a hamuszürke arcra
ami a tükörben várt
még tisztán emlékszem
rád
Harmadik helyezett:
Szécsényi Barbara
övék
soká nem merészkedsz: nem szabad
- lefejt a tiltás – kövér lakat
őrzi titkod
mint a nádderék oly nyűhetetlen
de megropogsz villanó tüzekben
- égni vagy
zöld búzatáblák éretlen szerelmét
csivogják varjaknak a fecskék
- övék a nyár
te földeden maradsz – magjaid
túlhajtanak fölötted – s ha nem vagy itt
se kár
Különdíj:
Csillag Tamás
Éjszaka
A szegények álma olcsó.
Kiseprik a hold udvarát.
Nyelik a port a hullámos
tükrű, fényes pocsolyák.
Lépteim elnyeli az út,
a fák hazáig követnek.
Csillognak fénylő fejei
az égbe vert vasszögeknek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
