tocsog, korgó inakban károg a kéj,
tűfogával harap át a szenvedély
s vérem, ajkam nedve párnámra cseppen.
Különdíj:
Zettisch Viktória
Keserédes dal
Színtelen szivárvány árnyai közt láttalak,
míg igazgattad sérült szárnyaidat.
Szürke virágon ülve dúdoltál egy dalt,
mi elbájolt s mélyen felkavart.
Tükörfalon túlról folyton csak lestél felém,
míg dúdolva s nevetve egyre csak közeledtél.
Majd apró ujjaid ölelve fontad körém,
s elmerültél velem színtelen világod legmélyén.
Azóta folyton dúdolom azt a dalt,
míg láncaim vigyázva igazgatom sérült szárnyaidat.