Mert nem szeretsz,
Füstös kocsmákban őgyelgek szüntelen,
Alkohol olcsó, hazug mámorában kereslek,
Üres nevetéseket töltök meg balga titkokkal,
Szemekben kutatlak, fakó arcokban látni véllek,
Ölelem és szorítom helyetted mindenki testét,
Mert nem szeretsz.
Mert nem szeretsz,
Kihalt, romos utcákat hordok blúzom alatt,
Ujjbegyem bársonya érdes karommá görbül,
Nedves, üde ajkam sivár remegéssé fakul,
Lélegzetem súlya felmarja torkomat,
Vérem sártengerré rögösödik vénáimban,
Mert nem szeretsz.
Mert nem szeretsz,
Fekete komorság költözik belém,
Üldözlek néma sikollyal mellkasomba zárva,
Agyamban nehéz, tompa köd terpeszkedik,
Vonszolom holt testemet, áttetsző, mint füstüveg
Minden mozdulat értelmetlensége kínoz
Mert nem szeretsz.
Mert nem szeretsz,
Odavetem magam kábultan az ördög elé,
Haláltáncot járok farkasok érdes torkában,
Ereimből áradva pereg lángoló vérem,
Húsomba vájok izzó tőrrel, végtagjaim szanaszét,
Szikével hasítom fel mellkasom,
Lüktető szívem utánad hajítom,
Mert nem szeretsz…
21* Lukács Mária - Akkor
Mikor magamra öltöm
a felkelő Nap aranyló ruháját és
mezítláb kóstolom a fű édes harmatát,
fejemet hajtom tarka meződre és
hallgatom az élet dalát,
mikor keresem a fényes Holdat,
mit felhők takarnak,
ezüst gyöngyös cseppeken
szelíden szunnyadnak.
Mikor a zápor tisztára mossa a földet,
és hajnal hasad az ég alján,
majd akkor szaladok feléd,
és fejed fölé fonok
virágos rétekből glóriát.
22* Torday Teodóra Éva - Szenvedély
Ha jő az Éj,
nesztelen,
s bársony-ujja
végigfut
meztelen testemen,
a csend sikolt:
kell a Kéj?!
- kérdezi,
s a misztikus
ölelés,
mi vár ma rám,
felolvasztja
a Himalája jegét!
...csak sejtenéd,
csak éreznéd:
csillaghullások
éjén,
szent szenvedély,
mint csillag-sikoly
hasít belém
a Kéj!
23* Rozmán Jenőné - Estbúcsú kedvesemtől
Rám sötétedett az est,
ablakon beköszönt az éj-sugár.
Én még ébren vagyok,
Te csak aludj kedvesem,
én szeretni való szerelmesem.
Álmodj szépeket,
álmodban őrizz engemet,
én is őrizlek Tégedet!
Mint esthajnal csillaga,
beragyoglak Téged,
szívem szeretetét,
tartogatva Néked.
Reggel felébredvén,
nyújtózkodj egy nagyot,
széttárt karjaidba
igyekszem, ha hagyod.
Elibéd állok, feltekintek Reád,
így közlöm én Véled,
szeretnélek Téged,
örökkön örökké,
szeretném, hogy érezd.
24* Tsering drol ma - Szent Iván éj
Ez a tollas holdnak
Éjszakája víg zene
Szól, vágyak álma
Szerelem szövi
Álmát szentnek Ivánja
Álmod bódító
Fura űrvonzás
Ruhát le körtáncot jár
Ezrek lába éj
Bódulat, virtus
vagy ez a való csacsi-
Ló, s mi oly jó!
Szerelem szüle
Téboly táncát vad ritmus
Rázza testedet
Víg buja szépség
Lábam csípődre karol
Comb hossz előnyöd
Kakas kél kéjenc
Lármát elsöpör szívbe
Igen kemény tőr
Lásd Ki mellett vagy!
Kélsz, tükörtől félsz, megáll
az ész, s az érv.
Kiderült hát mi
kell, arcon újra mosoly
Pár a Párba egy.
Szent Iván alszik már
Vége hát az éjszakának
Órája lejárt.
Jő újra a várt
Iván hava vigyázz
Csalfa Én méreg.
Fizetni oly fáj
Mi becses elveszhet már
Védd szívünket hát!
Álmodd napot: Jó!
Kettő ismét egyben jár
Fél-fél egész kész