Zsebre vágja bánatom a hajnal
buta szívem pimaszul kalapál
ajándékba kaptalak egy dallal
bevésem lelkembe tíz körömmel már
s mikor a harmat üríti korsóját
a napsugár fénye messzire szalad
nem állja útját neki a nagyvilág
sem a közénk költözött túl okos harag...
14* Csillag Tamás - Pocsolyák fenekén
Koszos pocsolyák fenekén ragyog
magyarságunk, felesleges a szó.
Így haza nélkül hiábavaló
megkérdezni: tényleg magyar vagyok?
Ha van istenünk: talán megbocsát.
Az évek lusta mérge lassan öl,
ha éhezel, kurva mindegy, kitől
kapod meg az utolsó vacsorád.
Inged talán fehér, de besároz
a gondolat, odakint már dörög.
Batyudat odacsapod a mához.
A sok hülye hiába röhög,
amit írsz, az magadból kihámoz:
fénylenek feletted a göncölök.
15*Kern Manuéla - Savanyú folyam
Hosszú-cifra sálak, bojtos sapkák, magas-lapos cipők,
Izzó lassú porszemcsék, gondolatba merült szeretők.
Láthatná mindenki, de szemünk tükörhártya fedi,
Kedvenc zenénktől receptorunkat csak nesz rezegteti.
Felettük elrobogó vonat, kívánságfelhőt dagaszt.
Megállóhoz érve, mindenkit az élet súlya fáraszt.
Elöl csend, hátul politikai vita torzult arca,
Középen, ősz hajléktalan üvegeinek zajos harca.
Önimádóként velünk szaladó tükrünket bámuljuk,
Boldog lelkünket szótlan csitítjuk, a fájót ápoljuk.
Hömpölygünk szótlan, egyoldalú tükör bóják között,
Észre sem vesszük, hogy a Világ színes a tükör mögött.
16* Novák András - Öröki szépség
Szereped számomra egykorú zajlását,
Örömtől eredtél könnyeid fényében,
Csorduló versemben magányos tisztaság,
Megélek létedben öröki szépséget.
Szelíden megtörténsz kastélyod teraszán,
Estélyi királynő zenei szólamnál,
Megilletsz illattal elöntő sodrása,
Vízesés mélységbe zuhanó hosszával.
Körülvesz tengered átfogó hulláma,
Művészi ihletés megannyi vonása,
Színében tűzvihar lobogó ölelés,
Bokáid igéző végzetem világa.
Meghitten csókjaid ízlelő melegét,
Szeszélyes játékát szeleknek megadva,
Kottáin hangzása ezerszer felidéz,
Öröki szépséged dallami alkalma.
17* Kalocsa János - A Te csókod…
A Te csókod olyan,
hogy nincsenek rá szavak.
Ajkad hűs, mint folyam,
mi sziklák közé szalad,
keltegető jel, mely
csörgedez az alkonynak,
édesvizű csermely
hidegében Alpoknak.
A Te csókod olyan,
akár tomboló vihar,
mi fölkap és rohan,
mi földből fákat kimar,
gyorsan söpör végig,
az egész egy pillanat,
felemel az égig,
majd finoman visszarak.
A Te csókod olyan,
hogy a Föld is megremeg,
szinte érzem, hogyan
csúsznak el a lemezek,
felszín széttépődik
megnyílik lábam alatt,
szakadék képződik
a kéreg kettéhasad.
A Te csókod olyan,
mint forrón izzó láva,
ami mélyen fogan
ott lenn a Föld gyomrába,
csak fortyogva lángol
amíg élet az élet,
perzseljen meg százszor
mert én e tűzben égek.
18* Tóth Roland - Míg öleltelek
Reggel már hűvös tócsákba
tenyerelt a megfáradt napsugár
nedves avarba süllyedtek
az erdei úton a léptek
pár sárga virág kedvesen
hajolt át az őszbe
augusztus csókjai
a sápadt fövenyre égtek
Aléltan szédült
a párás hegyek mögé a fény
hűs sóhajjá dermedt az esténk
langyos falakból
édes-búsan ránk lehelt
egy rigófüttyös emlék
elsuhant mellettünk az idő
mint szőlőt úgy szemeztük
az édes perceket
titkon vágytunk egy új tavaszra
és míg öleltelek
gyertyaláng rajzolt a falra
ugráló árnyék-szíveket
19* Kozma Ágnes - Indián nyár
az égbolt üszkös fekete bogár
csukott szárnya alatt parázslik a nyár
páncélján a csillag-lenyomatok
fel-felizzó fáradt lampionok
az éjbe bogzódó sok csillagkép
csak tébolyult rend-keresés
virraszt a hold tükörszeme
félkaréjra száradt teste
tüskébe dől aszott fénye
vérzőn hulló éji lepke
föld-ráncokban alvó pernye
üres polcaimon rendet rakok
egymást keresik a könyvek-lapok
arcom zugában a halk mosolyok
mosolyodban csak bélés vagyok
20* Zsefy Zsanett - évszakok
fehérbe álmodtad magad
s a hóvirágok között
megbújva hoztad a tavaszt
a dús fürtű orgonák
tiszta illatában
oldódtál bele a mély lilába
hogy lebegve fordulva
magad után húzd
mint sarki fény
vibráló szentjánosbogarak
egész seregét
s mára ringó búzatáblák
aranyát szőhesd a világ köré
fehérbe álmodtad magad
bár tudtad elmúlik a tavasz
a forró nyár után
az ősz mesél regét
a hulló száraz levelek
befedik majd a kertedet
s a téli csípős fagy is soká'
lesz nálad kéretlen vendég
de ma még ringó búzatáblák
aranyát teríted magad elé
s minden éjjel
patyolat lepedőd szegletén
magadra kulcsolod szerelmed
fehérbe álmodott cirógató kezét
21* Fittné Szilvássy Ildikó - Hagyom magam
Lepke vagyok kezedben,
pillányi rezdülés
seszínű hártyák közül.
Selyempapír zsebedben,
váratlan zizegés
a többi kincsed alól.
Tündértáncos szemedben,
látatlan látomás
mandula ruhák mögül.
Tükörcserép hátulja,
fekvő homokóra
a hálószobapadlón.
Szinkópa utolsója
kézzel írt kottád
szépívű dallamában.
Ennyi vagyok.
De nálad
hagyom
magam.
22* Egyed Ágnes - A Vers
Ó, csoda vers, te!
szép ajándék,
Gyors vizű csermely,
furcsa játék.
Szó színű szerzet,
ízes dallam,
Nyelvemen érzem,
fülben halljam.
Lelkem a mélyén,
lágy lila kép,
Bennem az élmény,
tán tovalép.
Ó, csoda vers, te!
szívem húrja,
Penget az elme,
épít újra.
23* Purzsás Attila - Hajnali ébredés
Már derengett a hajnal, űzte az éjszakát,
Holdanyó ébresztgette álmából napfiát.
Ő felkelt lassan, s a fűszálakról csenve harmatot,
Fényesítve sugarait, szépen megmosakodott.
Belesve ablakomon csendesen rám talált,
Lágyan megsimítva bőröm a párnámra szállt.
Csukott szempilláim alá cinkosan bekukucskált,
Majd langy csókot lehelve arcomra, gyorsan továbbállt.
24* Varga Nóra - Jeltelenül
Csillagba zártan vigyáztad
ellobbanó fénytitkaid,
szíved mélyén rejtve óvtad
morzsányi, zsenge vágyaid.
Mégis jeltelen sírba dobtad
magányos emlékútjaid,
márványba kövült arcod
szaggatja sorsod láncait.
Neved nem jelzi aranyecset,
csak egy jellegtelen kő kereszt.
25* Mildner Katalin - Maradj még
Fakó emléked ma is átjár,
Mozaik szilánkok hasítják
Elmém zűrös rejtekét.
Kereslek!
Szétpukkant buborék már csak minden szó,
A dagályos idő könyörtelen zúzta szét.
Lekötözném emléked pupillám tágas tornácára,
Bebörtönzött képed hadd lopja el holnapom.
Maradj még!
Feketén izzó ígéret, játszva vágyó,
Tűnő szenvedély.
Emlékfoszlányok, mint puha vattapamacsok
Enyhítik hiányod üszkét.
Ne menj el!
Harcolok agyam terjedő ködével.
Több kell a sejthetőnél, több kell belőled!
Ami nem történt meg, úgy ég belénk,
Mint tátongó, üres seb.
AJÁNLOM AZ OLDALT
