|
Vidám, humoros verssorok - A 25 Döntős vers II.
2010.12.09. 22:22
12* Fecske László - Óda a palacsintához
Ó, te cukros, tejes
Egyszerű és tökéletes édesség.
Ha ízlellek, három szó jut
Eszembe rólad: MÉG, MÉG, MÉG!
Lehetsz kakaós, túrós,
De pudingos is akár.
Egyszerűen imádlak, mint
Mezei pockot a sakál.
Lekváros formádból azt szeretem
Ha van egy egész halom.
Ha egy csepped is leesik a földre,
Én még azt is felfalom.
Bizonyosan Isten alkothatott
Ily ízesre, nem vitás.
De mi is volt előbb?
A tyúk, vagy a tojás?
Bármelyik is, mindegy.
A lényeg csak egy:
Palacsintából irányomba
Jöhet egy hegy.
Miután este elalszom,
Érzem, hogy a lelkem örül.
Hisz minden álmomban
Palacsinták vesznek körül.
Frissen kisütve felületed,
Mint egy bolygó mintázat.
Egy bolygó, melyen angyalkák
Építenek sok-sok piciny házat.
Bársony varázsodtól
Repülök, mint egy sirály,
S a kedvenc filmem is:
A palacsintás király.
Laktató illatod gőzölögve
Száll szerte a házban.
S én szinte lángolva égek
A palacsinta-lázban.
Tányérra dobott forró tésztád
Vékonyka, s kerek.
Hidd el, megvesznek érted
Az éhező emberek!
Hej, mikor mámorban úszva
Haraplak téged!
-Te túrós! –szólok könyörtelen hozzád.
-Neked most véged!
Veszetten, őrülten
Nagy imádód vagyok.
Szemem sok mindenért,
De részben érted ragyog.
Híred, ízed, lényed
Nagyon kelendő.
De eljő a perc,
Mikor már telik a bendő.
Hasfalam úgy feszül már,
Mint gyermeki ülep alatt a hinta.
Már-már a bejáraton támad
Vissza a palacsinta.
Immár túl sok a tészta,
S az az édes töltelék.
Már ordítok:
-Jaj Istenem, ELÉG!
13* Kozma Ágnes - Cucitól Mucinak
Az modern szerelem margójára
Hát hogysmint vagy édes Mucikám?
Gondolsz-e még úgy néha-néha rám?
WC-ülőkén, liftben, idegen karokban
(zárójelben sértődj meg nyugodtan)
Lehetnék hízelgő, írhatnék egysmást:
forrponton bugyogó gőz-romantikát,
virágéneket, téged dicsőítő ódát,
hogy én a világban, s benned a világ,
s hogy kis kertben voltam harmatos rózsa,
hetedhét enyém volt a legízesebb orda.
S Mucikám, te értem vitézül harcoltál
Reszkettek szirmaim, amint rámszállottál.
Borozgatánk éjjel a sarki kocsmában,
elég tekintetem abban a szempárban.
Amikor ajkunk végül összeért,
csókunk megszüntete időt és tért.
Csakhogy a mobilnak meg térereje volt,
s ahogy tehette, folyton közbeszólt.
Útja markodtól halál árkába nyíla.
Így ért végcéljába az Ámornak nyila.
Örvénylő tenger volt szenvedélyünk lángja:
föltámadott hamar, s besodort az ágyba.
Muci, egy gondolat bánt engemet:
mikor kéred meg már a kezemet?
1000-szer puszákol,
cuppogtat és puxikál
Cucika
14* Cseri János - Invázió
Előzőleg sokat esett,
hagyott nyomot, nem keveset,
pocsolyák és állóvizek,
kicsi és nagy, meleg s hideg.
A bökkenő ott van ám ma,
- bár teher alatt nő a pálma -
szúnyog mama gondolt egyet,
vízbe hamar, petéket tett.
Ha ez kikel mind, itt halunk,
vérünk veszik s kihull hajunk,
mert csak tépi mind az ember,
irtani a város (?) nem mer.
Vegyszer engedélye nélkül,
a szúnyog lét már megszépül,
enni is lesz mit bőven,
nem járunk most felöltőben.
Kórházak csak reménykednek,
plazma vérre hol lelhetnek,
nem találnak véradókat,
mert ha vízen ring a csónak;
napi adag elfogy hamar,
szép alkonyon már zsong a kar,
a comb, a váll, az arc, a hát...
Elég legyen már, nahát!
Szúrtak a romantikának.
Mit mondok most Juliskának,
hová lett hiányzó vérem?
- így nem keményen kérdem -
Tegyünk ez ellen mielőbb,
turista sem vért-adni jött,
túl jó a születési ráta,
szedjük már az irtást ráncba.
Így egy-csónakban evezünk,
ne menjen hát el eszünk,
addig kell permetezni, míg:
kórság, nem kezd elterjedni.
Csomó fajta vérbetegség,
fertőződni nem üdvösség,
ott van még a malária,
ha az beüt, nagy a hiba.
A klíma éppen jó erre,
Polgármester, mi a terve?
Jobb inkább a megelőzés,
lárva döglik, nincs fertőzés.
Amíg megírtam ezt kérem,
hét pusztuljka vette vérem.
Legyen ön a szúnyog strázsa,
ki: hetet ütött, egycsapásra.
15* Nagy Éva Bernadett - Memento
Szomszédunk erkélyén pár nappal ezelőtt,
Egy kakaska hívta a reggelt, s a delelőt.
Hangja volt rekedtes, akár JoeCocker-é,
S ott volt még ő vele halk neje, Cockerné.
Ki tudja, honnan jött, mért történt meg vele,
Hogy egy romváros közepi erkély lett légtere.
De sejtette talán, hogy végük már közeleg,
Minden egyes perccel jön egyre közelebb.
Énekelt hát vadul, hangja úgy harsogott,
Perelt az éggel, mi vele úgy ki….ott.
Dalára Cockerné kísérőt pittyegett,
S az egész világra hányták a fittyeket.
Szidtuk a szomszédot, emlegettük anyját,
Mikor Cocker éjjel próbálgatta hangját.
Mondtunk mi cifrákat, s imát egy stukkerért,
Láttuk már levesben Cockert, és Cockernét.
De sajnáltuk is őket, hisz a két pipi félhetett,
Hogy sorsukról Bunkóék végül mit döntenek.
Nem csoda, hogy Cocker éjjel hívta Napot,
S nappal is üvöltött, mint ki golyót kapott.
Türelmünk elfogyott, de eljött a vasárnap,
És véget vetettek Cocker bús dalának.
Asszonya követte, hol tikra új világ vár,
Ott, ahol más nem jár, csak a döglött madár.
Eme vers emléke rövidke létüknek,
Légyen mementója kakasnak, s nejének.
Legyenek boldogok, ott, hová kerültek,
S jusson nékik búza, s árpa is temérdek!
16* Nagy Mihály - Trappista
Élt egy szerzetes - trappista,
eredeti neve Pista.
Amikor ő beöltözött,
kolostorba beköltözött,
régi nevét hátrahagyta,
így született Dénes atya,
nem ismert rá édesanyja,
mikor őt meglátogatta.
Kinézetre joviális,
- sokat evett és piált is -
konyhakertben dolgozgatott,
zöldségeket gondozhatott,
bár ez nem volt az ínyére
nem vágyakozott dinnyére,
irgalmas szamaritánus
nem volt vegetáriánus.
Zöldségeit nem kedvelte,
főként borhoz nem azt ette.
Kacsát, libát mind szerette,
füstölt csülök volt kedvence.
Ezért mikor megtehette
azzal gyomrát megterhelte,
rá nemes bort hörpölgetett,
könnyű sörrel öblögetett.
De hát több nap, mint a kalbász,
nem járja, hogy csak húst zabálsz.
Borhoz nem a zöldség dukál,
főleg mit mindenki utál,
arra gondolt Dénes atya,
hogy egy sajtot feljavítva,
korcsolyának megteszi,
ha a borhoz azt eszi.
Mint az óta már kiderült,
a kísérlet jól sikerült,
mert ízletes lett az új sajt,
kívánja is a sok italt:
rugalmas és lyukacsos,
de azért jó zamatos,
savanykás és enyhén sós,
ínyencnek fogyaszthatós.
De, hogy neve honnan ered?
(Nem hívhatták, mint a rendet!)
Megzavarta helyi sajtót
- gyorsan hozza a jó sajtot -
kiáltották: Trappolj Pista!
e szólásból lett trappista.
Az atya régi nevéből
lett márkanév - tévedésből.
17* Dudás Mihály - Harap a Csiga
Egyszer sétáltam a Nagyival az utcán,
És jött velünk szembe egy csiga!
Hogy megijedtem az túlzás!
De mikor beleharapott a Nagyiba!
Első gondolatom az volt: Na futás!
Szálljunk be a kocsiba és nyomás!
Szegény Nagyi már nem bírt a kocsiba beszállni,
Mert a csiga elkezdte őt zabálni!
Hevesen küzdött szegény Nagyi,
De a csiga csak harapott...harapott!
Hogy mi lett a vége nem bírtam kivárni,
De a csiga biztos győzelmet aratott!
18* Szilágyi Ferenc - Csigamenyegző
Csigalassan csúszik Csiga Zsiga,
Hátán viszi házát, nagy az iga!
Szívének hő vágya Csiga Lina,
Az örökké síkos csupaszcsiga.
Ajkáról egekbe száll fohásza:
Adj uram, esélyt a csiganászra!
Pironkodik Lina megfarolva,
Mikor Zsiga így szól udvarolva:
- Gyere velem most a csigaházba,
Piszkosul fel vagyok már csigázva.
Nem kéreti magát Csiga Lina,
Mennyit loholt érte Csiga Zsiga!
Meghallgatást így talált a fohász,
S beteljesült párszor a csiganász.
Zsiga már megunja, menekülne,
Ám Lina rácsúszik felhevülve.
- Nyughass végre Linám, mi van véled?
Bediliztél, felforrt csigavéred?
- Te akartad Zsiga, nem emlékszel?
Felfoghatnád végre csigaésszel!
Búsan felel Zsiga, leigázva:
- Édes Linám, el vagyok csigázva!
19* Jobbágy Bernadett - Vers nélkül
Elkezdtem írni egy címet -
de sajnos nem jutott hozzá
eszembe egyetlen jó vers sem.
Örök dilemma -
a versadás... ez nagyon fontos.
Ha ugyanis van egy jó címed, miért
rontanád el azzal, hogy hozzá
nem illő verset írsz?
20* Bordács Attila - Képzavar
Voltam szekrény, benne ruhákkal molyoltam
Tanyavilágban, tyúkot tojó tojás voltam
Voltam cipőtalp divatot végignéző beton
Szenvedélybeteg kézben én voltam a zseton
Voltam dohányfüsttel tüdőre rakódó kátrány
Előnyt keresve, engem talált meg a hátrány
Remegő kézben voltam szépen forgó radír
Én voltam a rám fekvő szöget tűrő fakír
Leégett kályhában, házból kiugró parázs
Bűvész háta mögött voltam szédítő varázs
Hegymászó turisták fölött voltam szakadék
Földről nézve engem látott meg a szabad ég
Feneketlen kút alján én voltam a fedél
Ez a legtávolabbi képzeleteddel is felér
Voltam tollak hegyeként kicsorbuló grafit
Engem figyelt a mellettem elhaladó traffic
Olcsó János kezében voltam vastag tárca
Világbajnokok szemében Phil Taylor darts-a
Gyöngyöző borban voltam buborék közt ital
Ezer év óta minden, ami világvégével kihal
Voltam saját árnyékát követő ember a hóban
Alkoholisták fejében a: soha ne légy józan!
Voltam horror filmeket ijesztgető neszek
Kifújom magam te meg gondold ki mi leszek...
21* Pál Gabriella - Hétköznapi átok
Kő szíve kövön ne maradjon,
legfeljebb télen kinn a gangon…
Gabalyodjon bele a sok gigabyte-ba,
ókula nélkül az újságját se lássa,
s hogy feltűnjön, mi melltájon drabális,
kelljen pluszban még egy multifokális-
azt meg keresse fejvesztve hiába,
és vaksin cuppanjon a képzelt bájra,
s zuhanjon vertikális traumába.
Ha a csaj nem túl intellektuális,
igazi rontás kell, fenomenális-
(és egyszer s mint jócskán szentimentális):
aduásza legyen hát kellőn puhácska.
Kapjon allergiát a pörköltre,
feje búbján kopjon ki a szőre,
ordas bűzt eregessen a lába,
s a palacsinta gondolatára
sóvárogva csorogjon a nyála,
-különösképp a csokis meggyesre-
egymagában meredjen a meccsre,
kérgesedjen meg sörtelen torka,
és végül a magas égre kérem-
(mindenekfölött és legfőképpen):
nőjön kezéhez a távirányító.
22* György Emőke -Trisztán a gilisztán
Egy hangya így sóhajt
Neve Trisztán
Lovagolni óhajt
Egy gilisztán
Ez a vágy hajtotta
Őt csak pusztán
Ügessen ló módra
A gilisztán
Mivel nem látott ő
Elég tisztán
Nem tudta, nincs sörény
A gilisztán
Hátán ide- oda
Csúszott Trisztán
Míg verejtékcsepp ült
Kis bajuszán
A „nyereg” síkos volt
Nagyon aztán
Kapaszkodó sem volt
A mihasznán
Nem figyelt eléggé
Csusszant Trisztán
Most a porba bele
Benne úszván
Elmerengett hát nagy
Búsan Trisztán
Soha többé nem ül
Már gilisztán…
23* Waldinger Ágnes - Szeméttelep
Szeméttelep, nem kis eset,
Velem ugyan meg is esett.
Simaságon beengedtek,
Szeméttelep rengetegbe.
Vittünk ezt is, vittünk azt is,
Eljött velünk a Jani is.
Tolatgattunk, próbálkoztunk,
Nehéz volt a terep,
Segítségül a telepőr irányított minket.
Volt neki egy kutyája,
Kocsi mögött bámult,
-vak is volt, meg süket is-
Míg az öreg ráunt.
Jani! Gyere! Rászólt,
A mi Janink válaszolt.
Hát maga meg honnan ismer?
Tudja a nevemet?
Nem magához szóltam!
Dobja le a szemetet!
24* Paksi Sándor - A tapír tapírja
Egy pápai polyák pap írja,
elveszett a tapír papírja.
Nem kell a péknek a pap írja,
ha nincs a tapírnak papírja.
Most forduljon a püspökéhez?
Kapott ijedten üstökéhez!
Ki orvosolná papír baját,
ha nem a szomszéd tapír barát?!
Neki ugyan nincs csak birkája,
de megfogta a tapír bája.
Övé egy kövér anyabirka,
annak papírját maga írta.
Ezért gondolta a polyák pap,
tőle tapírjának papírt kap.
Azt kérte a tapír baráttól,
mentse meg a papír bajától.
Kell papír a papi tapírnak,
úgy van haszna a papi írnak!
Bökte ki a pap titkos baját.
Mire így szólt a tapír barát:
Tapír papírt adni nem tudok,
mert a papi tapír szent dolog.
Írja be, hogy a tapír birka.
Istenuccse! A papír bírja!
A pap megírta a tapír papírt,
birkának írta a papi tapírt!
Hamis lett a tapír papírja,
nem használ a polyák pap írja!
25* L. Teng - MÉH
Édesem, kicsi virágom,
vágyok Rád, bibédet kívánom.
Rád mászok, csíkos gatyában,
zümmögve csókollak, a poros homályban.
Szirmaid simítom, simogatom,
combommal dörzsölöm, nyitogatom.
Sárga pitypangom, szerelmünk ragyogjon,
fényeskedjünk a virágban,
generáljunk fényt, az egész világban!
Szorgalmas dolgozó leszek, akarom…
…fülembe leheld még!
– ne hagyd abba,
méh, méh, méh…–
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
