|
Vidám, humoros verssorok - A 25 Döntős vers I.
2010.12.09. 22:23
1* Nagy György - A kolibri és a poszméh
Élt egyszer egy poszméh úgy hívták, hogy Ingrid,
életében nem látott még sosem kolibrit.
Azt se tudta elképzelni eszik e vagy isszák,
rejtélyes egy valami, lehet, hogy beporozzák?
Amíg ezen töprengett megcsörrent a vekker,
indulni kell, dolgozni, vár a virágtenger.
Munkahelyén nagy a szigor, s ki nem végzi a dolgát,
azt úgy ki rúgják, mint a pinty, itt hozni kell a normát.
Kirepült a mezőre, de nem volt kedve dolgozni
inkább lennék milliomos és mennék inkább golfozni.
Ne siránkozz pici poszméh! Szólalt meg egy égi hang
gyere hozzám feleségül, lesz ásó, kapa, nagyharang.
Hátrafordult szégyenlősen és nem hitt összetett szemének,
úgy nézett ki ez a lény, mint amiről szülei meséltek.
Én vagyok a kolibri és úgy hívnak, hogy Dr Vackor,
azért vagyok ilyen szép, mert szponzorom a Maxfactor.
Plasztikai sebész vagyok igen jó név a szakmában,
sokat dolgozok külföldön, főleg Amerikában,
ha unod már a poszméh testet én szívesen segítek,
nem fog fájni ígérem, s közben egy filmet vetítek.
Ingrid szeme felcsillant hisz unta már a rabságot,
nem kell többé dolgozni és vehet egy új babzsákot.
Kolibriként fogok élni egy vadiúj faj leszek,
nektárt eszek továbbra is a gyomrommal kárt nem teszek.
Vágjunk bele, szólalt meg operálj át itten,
nem kell műtő, hisz a mezőn csupa steril minden.
Jól van, akkor elkezdem, szólalt meg Dr Vackor,
remélem, hogy nem jön erre a tsz-ből egy traktor.
Ébredezik pici hősűnk sikerült a műtét,
jó hogy nem nézte meg tegnap dvd-n a fűrészt,
mert akkor most kihányná a reggeli müzlit,
szegényke nem sejtette, hogy itt valami bűzlik.
Dr Vackor texasi és úgy hívják Jason Mengele,
már az oviban is láncfűrész és szike volt a jele.
Kedvenc napja a naptárban a péntek tizenharmadika,
olyankor ő átváltozik, kolibri lesz, vagy szarvasbika.
Áldozatok után néz a réten és az erdőben,
pici hősűnk rossz helyen volt abban az időben.
Nem lesz most már esküvő a happyend lelőve.
Tudjátok miért? Mert alpesi gőte lett belőle.
2* Rozmán Jenőné - Kicsi nyuszi lapul a fűben
Kicsi nyuszi lapul a fűben,
Pici lányka, játszik véle.
Arra szalad egy kiscica,
Megkergeti nyuszika!
Megdorgálja pici lányka,
Ejnye-bejnye mit tettél?
Barátkozni jött ő véled!
Sosem tanulsz leckét végre!
Kicsi nyuszi lapul a fűben,
Pici lányka játszik véle.
Arra szalad egy egérke,
Megharapta nyuszika!
Megdorgálja pici lányka,
Jaj, jaj, hát miért tetted?
Sipirc gyorsan a helyedre!
Meg ne lássalak felkelni!
Kicsi nyuszi lapul a fűben,
Pici lányka játszik véle
Arra ugrál a veréb,
Jól rá ijeszt nyuszika!
Megdorgálja pici lányka,
No, hát nyuszi, nem megmondtam?
Lapulj a fűben, de laposan,
Ne is lássalak, mostanság!
Kicsi nyuszi lapul a fűben,
Pici lányka játszik véle.
Arra brekeg egy béka.
Rácsücsült a nyuszika,
Jól elveri pici lányka.
Hát hiába beszélek én neked?
Lapulj a fűben, meg ne mozdulj!
Kicsi nyuszi lapul a fűben
Pici lányka játszik véle.
Arra szállt egy méhecske,
Rákapott a nyuszika,
Hiába intett pici lányka,
Méhecske csípte nyuszika,
Lánykához futott sebbel-lobbal.
Kicsi nyuszi lapul a fűben,
Pici lányka nyugtatja szépen.
Arra járkált a bárányka,
Nyuszikára bégetett hosszasan!
Látod, látod, nyuszika?
Hiába óvott pici lányka!
Maradtál volna zöld fűben játszva!
Nem ért volna sohasem bánat!
Megbékélt már nyuszika,
Pici lányka játszik véle.
Zöld fűben lapulva kúsznak,
Nagyokat hancúroznak.
Hahotáznak jókat éppen,
Amikor én is odaértem,
Megörültem nyuszika láttán,
Megbékélt már világgal, láttam.
3* Molnár József - Vértelen arccal
- Egy vámpír naplójából
Felkerekedtem, mákonyi ködben látni az arcát...
Gyémántot követeltem a férjtől, ő az adósom:
Dögkeselyűvel küldi a jussom, az ékszeres angyalt.
Nem baj! Hogyha felejti, az asszony lesz ma a váltóm...
Nappal bankár vértelen arcát látod, esengve,
Vámpír őseim Erdély zord falait lecserélték;
Nemrég szárnyakon űztem a sírig a semmirekellőt,
Szívtam a vérét, vájtam a bőrét, téptem a gennyest.
Olvasom égve az Estben, Marson a felfedezőút
Mint szedi áldozatát; új vírus, s alvad a vér is?
Nappal a szakmai munka a fontos, s éjjel a múltam
Nem hanyagoltam; sajnos a műfogsort ma lenyeltem.
4* Fazekas Tünde - Zárkózzunk be!
(Józsi bácsi töpreng)
Házakat építünk,
várakat, melyeket,
hogy ne lásson be senki,
jól be is kerítünk.
A szomszédot elkerüljük,
hisz az másfajta ember,
s mire való, hogy mindenféle népség,
folyton nálunk lebzsel.
Különben se lássanak bele a fazékba,
mit főz az asszony,
végül ideszoknak,
s nem lesz többé pardon.
Meg aztán a Világ is,
arrafele halad,
hogy megbízni senkiben,
manapság nem szabad.
A tévéből is szinte,
csak bűnről hallani,
bekapcsolni sem érdemes,
be kell azt vallani.
Nincsenek már régen,
igaz barátságok,
csak érdekek vannak,
no meg hamis kiváltságok.
Be kell hát zárkózni,
nem kell ajtót nyitni,
én mondom, én mondom,
Világot ki kell csukni.
S ha az asszony is menni akar?
menjen hát Isten hírivel,
nem is kell ő ide,
ha nem bír a vérivel.
Ki hamis gyöngyöt vet,
hamisat is arat,
s ilyen jóra való ember is,
néha magára marad.
5* Erdélyi Andrea - Majomvilág
Majom úr és neje,
a
Majom társadalom átlagos egyede.
Majomné
valahogy a fejébe vette,
hogy férje átlagon felüli lenne,
ha
kapna egy fórumot,
hol tehetségéről számot adhat-
ott!
Asszonyunk sem rest,
újságot,
internetet
böngész napest,
míg végre megtalálja,
mit keres.
Az egyik tv-csatorna,
Ki Mit Tudott
szervezett.
Szólt is a férjének rögvest,
a kérdés már csak az,
hogy e rendkívüli Hím,
milyen produkcióval
nevez?
Egy reggel végre
megvan a világszám:
Tudja a hátát vakarni
óraszám!
Nem egyszerűen csak vakarja,
mindez tükör nélkül is megy neki.
Micsoda csoda!
Az asszony boldogan kurjongat;
Jutalmul
Majom úr elmés ötletére,
szerelmesen,
párja bundájában kurkász,
vidáman töltik a nevezési lapot,
kedvtelve várva a versenynapot.
És eljő hamarosan a várva-várt pillanat.
Majom úr és neje,
izgulnak.
Látnak sok remek majomkodást,
mire
Majom úr is előadhatja magánszámát.
Izgatottan lép a rivaldafénybe,
kicsit még kéreti magát,
aztán előadja tudományát,
neje
és
a nyáj nem kis örömére.
Visít az asszony,
a tömeg éljenez.
Majmunknak sikerült
a hátvakarás,
Ó, micsoda csodálatos előadás!
Minő kellem és elegancia.
A bírák többsége
el van ragadtatva.
Az ítészek a döntést meghozzák hamar:
Majmunk lett az első a Majmok között,
ez nem vitás!
Ahogy ez már ilyenkor szokás,
Majom úr és neje
szupersztár!
Tolong a tömeg,
újságírók,
tévések.
A nézők is autogramot gyűjtenek.
Tele van a Majomvilág
az új üdvöskével,
el is halmozzák
ajánlatokkal,
ezrével.
A nagy ünnep után,
Majom úr, és neje,
diadalittasan
jutalom BMW-én
száguldanak
haza,
biztos a titulus,
új Celeb született!
Irigykedni lehet,
nagyon
nem érdemes.
Mert a "Pünkösdi királyság"
ahogyan jött,
úgy
"elvesz"!
6* Sipos Marcell - A múmia siráma
Felébredtem – miért talán?
Szarkofágom nyirkos falán
Lecsusszant, és éppen alám
Szkarabeusz vájt egy hidat.
Éppen négyezer év után,
Éppen ekkor tett így bután,
Éppen kiutat fúrt csupán;
Mégis rossz volt ez a szimat.
Menekülni próbált szegény
Lovagias bogárlegény,
De a hátsóm bűzös felén
Nem lelt jó ájerű likat.
Ha már úgyis felébredtem,
Gondolatban tervezgettem:
Hírnevemet serkentettem
- Hisz a jelenre is kihat,
Amit a múltamban tettem:
Fáraóként nevelkedtem;
Jó „celeb”-ként tüsténkedtem:
Bulvár hieroglif-irat
Engem gyakran interjúvolt.
(Legszebb az az interjú volt,
Mikor nagy személyem megholt
- Bár ekkor senki sem sirat.)
Halálomkor bepácoltak,
Bűzös balzsamágyba toltak,
Szolgáim is fuldokoltak
- Pláne én, ki orra szívhat.
Belső szerveim kinyesték
- Nem tűri ezt nyomdafesték -,
Csendes, érzéketlen esték,
Hisz kivájták az agyamat!
Így tehát eszetlen vagyok.
(Rájöttél: ez ezért dadog,
Rímei ezért kancsalok.
Csak folytatná e sorokat…)
Vissza most a jelenkorba!
Bár a hajam csupa korpa,
Mégis vár a hírnév torka!
Megcéloztam kapuimat.
Sírom árnyas útvesztője…
- Elmém elsötétült tőle! -
Kincseim és testem őre:
Kereshettem a kiutat.
Mikor végre fényre lelvén,
A világban útra kelvén,
Celebségem kitervelvén,
(Valóságshow-hősök elvén:
Címlapokon szerepelvén)
Épp egy plakátra figyelvén –
Belém hasított a tudat:
A vámpírlét most a divat…
Visszacammogtam a sírba…
Sanyarú sorsomon sírva…
Nem menő most a múmia.
- Megérte a kálvária?
Ám szívemben reménysugár:
Alattvalóm a hű bogár…
7* Lippaianna - Egy kajakritikus naplójából...
Szombat
"Omlós hús és testes bor"
röviden:
Marha jó, nedű etűd!
Még fel sem tűnt s a felsál már eltűnt,
szerencsére nem feleselt,
a szürke, se a barát
mert lett volna irgum burgundi estig
ahol a pi-t noirig festik.
A véleményem kritikus,
más nem lehet,
lenyelés után is hosszan érezhető egyveleg
a késem sikított a szűzérmékben
szemem elveszett a kelbimbókörítésben,
a tányér lágyékán mégis fehér máj,
libából pihent
bennem, s benne, nyomot hagyva
együtt sírtunk,
azt hiszem túlzás volt már a vöröshagyma!
Hozzá toastot kértem, s kedvet kapva hozzá, poharamat emelve már mondtam:
"Omlós hús és testes bor"
Végül nagy nehezen, de végig ettem s ittam a teszt sort.
Vasárnap
Jajj'
Már megint egy Súlyos testű Sertés és hozzá Halotti Tor_Ma!
8*Bali Tibor - A tökéletes paraszt
Paraszt vagyok, nem szépítem,
Disznóólra a kölcsönt 20 évig térítem.
Traktor alakú a szülinapi tortám,
És kutya helyett disznó őrzi a portám.
Sima házi vagy mangalica,
A lényeg: mindig legyen előtte kukorica.
A videojátékon is disznóölést játszom,
S ez alatt a pattogatott kukoricából ki sem látszom.
Ha este bálba indulok,
Készülődés közben is csak a termés miatt izgulok.
A bulis képeimet holnap kukoricával hívom elő,
Parfümöm szerves trágya illatú, ami felemelő.
Hajamat kocsonyával zselézem,
Majd az eredményt a kanalas kútban benézem.
Csak vízummal jöhetek ki a tanyáról,
És a kerti munka jut eszembe a nyárról.
Mikor buszra szállok, a sofőrnek ezt mondom: gyíá!
A mellettem ülőnek pedig ezt: igyá!
Mindig van nálam házi pálesz,
Főleg mikor a városban bál lesz.
A belépőért pénz helyett zsák krumplit adok,
Ezért egész este All Inclusive ellátást kapok.
A diszkóban szalonnás rágót kérek,
Mely mellé paprikát és egy karéj kenyeret kérek.
Az oviban töpörtyű volt a jelem,
A csajok felé az alábbi az indítószövegem:
Hé! Tudod mit látok a szemedbe?
A talicska és a kapa jól állna a kezedbe!
Mondd csak! Meghívhatlak egy ártézire?
Majd utána munkára - egy kis kézire.
Holnap munka, kukoricakapálás,
Pihenés közben pedig zsíros kenyérzabálás!
E szövegtől a lányok magukat hanyatt vágják,
És holnap a randi alatt az összes gazt kikapálják.
De most megyek, hisz randim van a TSZ elnök lányával,
Kiért még a Göncölszekeret is megraknám trágyával.
9.* Kismárton Katalin - Hónaljam
Hónaljam, óh hónalja ne bűzölögj, kérlek!
Szagos hónaljamba beszagolni vétek.
Bele is hal rögtön, aki megpróbálja,
De a túlvilágon illatos rét várja.
Bár a fiókomba dezodorom lenne,
Vagy legalább stiftem, ami oda kenne!
Vágyódna a hónba, hiszen odaszánták,
Ám a szőrhagymáim mind hiába várták.
Nem érkezik gyógyír fertelmes bajomra,
Így legalább hasonlítok egy büdös majomra.
Dzsungellakó lennék, kit is érdekelne,
Hogy testhajlatomban nincsen minden rendbe?
Szagolgatom magamat, de nem kapok levegőt,
Keresek is gyorsan egy üres heverőt.
Megpihenek kicsit és beugrik végre,
A megoldás az lesz, hogy fürödnöm kéne!
Meglötykölöm hónaljamat kellemes szappannal,
S láss csodát, a szagomat már nem húzom magammal!
10* Tatai Tamás - Lovat a ló alá
Mely isten ad-vesz ránk ez időn oly sok bajt?
Hontalan honvágyunk mikor hull alá majd?
Társaink vaj’ látnak, éreznek s hallnak?
Vagy telt gyomruk békéje még oly csendes, oly halk
Hogy gondolat nem szül új késztető gondokat
S szívük nem ébreszt üvöltő haragokat
Kar nem feszül szabad mozdulásért
Arcizom nem rezdül a független országért
Lovat a ló alá ki tehet még e honban?
Magas paripa nincs-e elég, azon nyomban
Mihelyst hatalom s szolgája kéri durva jussát?
Nyargaljon végig minden magyar utcát
Hirdesse-mutassa, én vagyok az jellem
Ki félt, megment, megóv, te csak élj ember!
Éljél, egyél, igyál, sokasodj kedvedre!
Nem lesz napi gondod, hogy telik minderre
Használd senyvedt agyad arra, mint akarják
Mi és hogyan történt, majd híreik elmondják
Ébresztő gondolatok ne törjenek utat
Ne akarj Te mást, mint amit pár ember mutat
Képzelgő forradalom lovagol fel s alá
S mi adunk új lovat a tomboló alá
Nem gebe, nem herélt, valódi csődör
S meghágott országunk hálásan meghőköl.
Lovaink, mit adtunk szárnyalnak már velük
Fentről tekintik, hogy senki sincs ellenük
Pillantunk mi is fel, hátha látunk jövőt
Felhők mögöttit, fényeset, vélhetőt
Gyermekünk, unokánk, száz évre mitőlünk
Vajon majd érti-e, mi nem fakadt belőlünk?
Megbocsájtja-e vajh’ apja csendes vérét
S nem átkozza-e gyáva lovas nemzedékét?
Mit így teremtünk, magunk érdemeljük
Hallgatás félelmét belsőnkben gyötörjük
El hisszük a mát, hogy holnap még élhessünk
S a ma is elhisz minket….?
11* Vásárhelyi Zsolt - Kandisznóda
(A szerelmes kan vallomása imádottjához)
Szerelmetes kocám, hódolatom tárgya,
te vagy disznólelkem testet öltött vágya!
Tekints reám kérlek, ki így imád téged!
Engedd elröfögnöm e disz(n)ódát néked!
Mikor megláttalak a Sörtés körtéren,
megcsillant a napfény rózsaszín sörtéden.
Ringott telt tomporod, mint tenger hulláma,
lépdeltél kecsesen, ahogy (t)úri dáma.
Sonkáid remegtek, mint moslék a tálban,
nem láttam ily kocát széles e határban.
Belenéztem kékes, vizenyős szemedbe,
s felpezsdült a vérem. Testem minden nedve…
Csodás, lenyűgöző, fenséges röff-hatás!
Ó, te kanszív-törő párosujjú patás!
Szenvedés az estém, gyötrelem nappalom,
és ezt megvallanom nem volt még alkalom.
Mint új malacpersely, üresek az éjek,
nem nyújtanak vigaszt már a régi kéjek.
Nem segíthet orvos e súlyos szívbajon.
Érted reszket tarjám, lapockám, karajom.
Tudom, kannal eddig nem háltál az ólban,
egy sem részesített még disznói jóban…
Mindent odaadok, hidd el, hogyha kéred.
Csak őrizd meg nékem ékes szűzérmédet!
De nem is eresztem mondandóm bő lére.
Ha eldobod szívem, várok a böllérre!
Úgy ám! Ha nem hallod meg e bús disznó jajt,
legyen hát belőlem vagdalthús, disznósajt!
Főzzék ki zsíromat ízes töpörtyűnek.
Nélküled az élet nem kell, csak a nyűnek!
Más kocával létem kín volna, s rút hátrány!
Vegetálnék csupán, mint mihaszna ártány.
Röffents hát igent, és – mellemen e csülök
– véled minden napot, hidd el, megbecsülök!
Éretted túrok majd, kívánságod lesem,
s füledbe horkantom: imádlak édesem!
Összeröffenünk majd, ha vár szalmaágyunk,
és kis kurta farkú malackákra vágyunk.
Szerelmetes kocám, zárom ím fohászom.
Dönts árva szívemről! Addig dagonyázom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
