Cseri János:

Igás

Szabadulnék, de nem enged

a zabla, terel. Ellenzős a ki irányít,

borún eső szemezget,

nem látom hátrapillantva.

Rettegem, merre ránt el

a sodor, köröttem akadály

vízmosta keréknyom-kráter,

megbéklyóz a szolgasor.

Teherként rám aggatott igát,

hámot, levetve a már profitált

kiszipolyozó világ,

sírjáról tépek virágot.

Legelem egykedvű humorral

a zöldet, - talán nem hagy el

szerencsém - parlagon a korral,

míg a kaszás értem is bezörget.