Cseri János:

Nemek és igenek

Kezdetben vala az Isten.

Mivel nem vagy, semmid sincsen.

Teremtő, ha belekezdett

embert alkot, nem is egyet.

Sárból gyúrtan a férfi jő,

oldalbordából lett a nő

így, hogy ne legyen ő mono,

kétnemű az „ecce homo”.

Ki hasonlít kire jobban,

nem tudom ily izgatottan,

mert lásd, mire észbe kaptak,

az édenből kicsapattak.

- Volt ott, egy sanda kísértés,

soha el nem múló érzés,

amit megtanult jól a nő,

ma is a férfi feje fő. -

Akarsz engem? csábít Éva

s mivel Ádámunk se léha,

kettős nemre igent mondott,

de nem tettek, ügyre pontot;

parancsolat erről zengett:

„Népesíts be miden helyet!”

A rossz így jó, ha jön neked,

kérdéseidre felelet.

Választ kapsz a nagy talányra,

miért vágy fiú leányra.

Hegyen, völgyön lankadatlan,

nem maradt semmi lakatlan.

Teste bejárt minden tájat,

örült magnak és virágnak.

Milliárdnyi lett az ember,

nő és férfi mint a tenger,

azóta is szakadatlan

széthúz s összetart a bajban,

a se vele, se nélküle,

mert „Egyedül nem megy.” ugye.

Társas-játék lett életünk,

örömöt egymásban lelünk.

Suttogó, vágykeltő szavak,

karjában talál pirkadat;

jég itt soká meg nem élne

s fülledt éjeket remélve,

gátlásokat levetkezünk,

béklyóktól-szabadok leszünk;

gyönyörben fürödve tisztulunk

a tűzben, újjá hamvadunk.

Ne emelkedj túl szexuson,

míg van érző bőr a húson,

az ölelésben menny honol,

hiánya maga a pokol.

Él még az ige neked: Várd!

Nemek közt, az igeneket.