|
Tél igája, hó varázsa - A 25 Döntős vers II.
2011.03.11. 01:04
Szabóné Horváth Anna - Tél uralma
Tél úr, szélostorával kényszeríti
donorként aludni a csupasz tájat.
Fák karját csavarja, hátát feszíti
deresre mezőnek, s hull az alázat…
Messze hallik fogának harapása,
didergő vadak éhes üvöltése,
jégbe zárt vizek őrült rianása,
felkavart levélsírok zizzenése.
Csillogtatja szép, mesés gazdagságát,
varázsa süppedő álomba ringat.
Dércsipkével szegi fagypompáját,
takarónak szór gyémántfényű havat,
az ablakokra jégvirágot rajzol,
szivárvány-jégcsapokon nótát sípol…
Almási Gábor - Decemberi fehérség
Sosem látott nagyapám
- Sírjánál voltam, úgy hívták, mint engem, éppen úgy -
Hozta az első pár tövet.
Tövet, vagy hagymát, gumót,
Ki tudja, hogy hívták egykoron?
Virág lett, nagyszirmú,
Hónál fehérebb,
Szívnek kedves,
Fejet hajtó, ékes szerény,
Mi kihajt, ha a tél már nem kemény.
Sosem látott nagyapám kertjéből hoztam
- Nagyanyám kiásott nekem pár tövet -
Az elsőket a betonrengetegbe.
Itt virág alig van,
Sok szürke épület
Bántja nyáron a szemet,
Télen még inkább ráül a szürkület.
A ház tövébe ültettem őket,
És évek óta mindig
Előcsalja ékük a decemberi enyhület.
Hó ritkán van erre,
De nagyapám hóvirága
ad nekünk fehér Szentesteket.
Papp Bianca - Siklik a szán…
Siklik a szán, csikó húzza,
sivalkodó gyermek rajta.
A többi fa mögül nézi,
hógolyóval elpüföli.
Repül a szán,
fut utána aki sóvár,
de jól teszi, hisz ma jól jár.
János bácsi engedékeny,
forralt bort iszik most éppen.
Többször fordul, hisz van oka,
mert a jégcsap hosszú szára
ráfagyott a bajuszára.
Alóla szól: húsz perc,
s száz forint az ára
a lovacska abrakjára.
A gyerekek korcsolyáznak,
szánkóznak és fakutyáznak,
fittyet hánynak most a nyárnak.
Kovács István Zoltán - Bámészkodó holdvilág
Bámészkodó holdvilág,
deres kertben miket látsz?
Ezüstfátylas tündérek,
teszik tán a szépeket?
Bókolnak a csillagoknak,
kézen fogva szikrát szórnak,
jégkristályos igazgyönggyel,
csönd játszik az éji fénnyel.
Hajnalban egy kutyaszóra,
deres kristály fátylát bontja,
zöld fűszálon kristályfátyol,
halál fátylát bontva tárul.
Árad szét a téli tájban,
fátylát terítve a határra,
ezüstszínű holdsugárban,
uralkodik a kihalt tájban.
Apró fűszál a deres tájban,
reszket szegény e ruhában,
kristálycsipke bálhívóra,
haláltáncra hív az óra.
Bántó Ruben - hóHatárok
a határon
fehérszélű lábnyomok
cipőtalpharapások
látszanak
izmos csend ölel meg
a hófúvások zajjal rendezkednek
nincsenek tanítványseregek
hogy kövessenek
nem maradnak hátra
feszületek csak
halomféle hóemberek
vissza sem nézek
hanem konkrétan
tavasz felé menetelek
Szászi Csongor - Itt maradtál én nekem
Itt maradtál énnekem
jaj te szegény árva,
a többiek után nem repülhetsz
bele a nagyvilágba!
Nyakunkba loholnak jéghidegek,
késő, ne nézz hátra,
a nap is bambán, úgy hiteget,
hogy vár rád Afrikába.
Teregesd hát ki nyugodtan
vergődő kis szárnyaid,
rád adom ballonkabátomat,
hogyha a hideg rázna kinn!
Gondolataid fejvesztve futnak
a félelemtől látom,
az ablak mellett csodálkozva,
egy hervadt jégvirágon.
Csipkedd magad, nem kell kölni,
csak a fejed alá párna,
ha felkér az álom keringőzni,
egy puccos tollasbálba.
Vattacsomók az ágakon,
söpri az utcát kinn a szél,
sírva dalolja pár rokon:
Bokáig fogytán a tartalék!
Tudom, hiányoznak a fellegek,
tájak, s a régi útitársak,
felhők mögül e féltekét, egy
apró pontnak lássad.
De az ősz elbaktat, a tél behavaz,
majdan te is belátod,
gólyahírrel köszönt a tavasz,
s lehull a tájról, a fehér fátyol.
Dudás Mihály - A Vándor
Egy évben egyszer jön el,
Hátán hófehér tiszta lepel,
Kezében a szeretet ünnepe,
Ő egy vándor, az újév hírnöke!
Hideget s fagyot hozz,
De ettől kedvet nem lomboz!
Mert, körülnézve csuda szép!
Ahogy táncolnak a hópelyhecskék!
Mindenütt színes fények,
Ékes, díszes, szép remények,
Őszinte, gyermeki öröm,
S most a haragos is oda köszön!
Szeretet, békesség,
Gyarapodó Hó angyalka népesség!
Hó csaták a kertben, az utcán,
És senki sem néz ránk furcsán!
Pufók, fehér ember áll,
Rossz kedve is tovaszáll!
Orra répa, kalapja lábas,
Mind két keze tölgyfa ágas!
Szánkózás és télapó,
És ha kell, ha nem, hull a hó!
De sajnos eltűnik, mint a kámfor,
Ha jön a tavasz, a másik Vándor!
Kiss Ervin - Ígéret
Erővé lettem, mint az éledő kikelet.
De szívem jéggé dermedt, nem bírta a hideget.
Aztán tavaszt lehelt belem egy ígéret.
(Ha a Mindenségen keresztül is, de célba érek.)
Akkor aztán zúzmarás kezét kibontá a fagy,
és dühöt láttam benne; dühödt önmagamat.
Hogy én emeltem körém jégből falakat.
(Szégyenemre, nem találok szavakat.)
Láttam, ahogy állok ott a hóvihar közepén,
hiába is próbáltak, nem láttak belém.
De én erővé lettem, mint az élet!
(És tombol bennem az ÍGÉRET!!)
Hát nem kell vihar, és nem kell fal!
Csak tavasz kell, és rigó dal!
Csak remény kell, és szeretet!
(És eltünteted a jéghegyed!)
Pásztor Piroska - Évszakok
Olvad a hó és olvad az álom,
eltűnik már a langy puhaság,
napsugár táncol, siklik az ágon,
enged a fagy, a tél tovaszáll.
Hóvirág kelyhe hófehér csengő,
virít a földön a zöld üdeség,
pattan a rügy, most jöhet a mámor,
szép tavasz váltja a tél hidegét.
Virágsziromban méhecske zümmög,
gyűjti a nektárt sok pici száj,
szilvafa ágán hófehér bársony,
érleli gyümölcs friss zamatát.
*
Libbenő szélben lebben a szoknya,
fiúk ajkáról vágy dala száll,
nyílik a szív is csók szava csattan,
zeng az egekbe a sok kacagás.
Szikkad a széna, érik a búza,
elkezdődik a víg aratás,
perzsel nap heve, izzik a róna,
szárad a föld és tikkad a nyáj.
Érik a körte, dús leve csurran,
mézízű dinnyén nagy hasadás,
zsendül a szőlő, zeng a hegyoldal,
égő tüzében tombol a nyár.
*
Ősszel az erdő rozsdavörösben,
hullik a fáról a barna levél,
érik a csipke, szép szeme izzik,
tölgyfa leszórja a makk csemetét.
Bús szavú szél fúj, rázza a fákat,
kerget egy felhőt az ég peremén,
érett a szőlő, hegy leve csurran,
forralja bornak vérvörösét.
Hűvös a reggel, csípős az éjjel,
kövérre hízva a medve család,
száraz avarban kis nyuszi zizzen,
ássa a téli mély odúját.
*
Fázik az erdő, jég a patakban,
hó ölel mindent, dér a virág,
támad a szél is, hízik a jégcsap,
fagy tömlöcében dermed a nád.
Tó jege duzzad parttól a partig,
korcsolya siklik, reppen a szán,
jég a tükör most, nap szeme fénylik,
szórja a szikrát a hűs puhaság.
Benn a szobában tűz fénye lobban,
pattog a szikra, éled a láng,
füstje elillan, illata itt van
halkan duruzsol a szamovár.
László-Devera Levente - Fagyott angyalok
Este van...január, sűrű hóesés
Ablakból nézve mindez oly mesés
Tisztaság és béke körös-körül
Az égi fénynek az éj is örül...
De amott a sűrű hó-függönyön át
Felvillan egy kép egy másik január.
Egy halálraítélt, árva hadsereg
Mely visszavonulna, de már nem lehet.
Vánszorgó, didergő magyar bakák
Kiket hazavár nemzet, család.
Fiúk, testvérek, édesapák
Remegő ajkukon búcsúimák...
Posztóköpenyek...sok halotti lepel
Sírjuknál csak süvítő szél énekel
És sápadtan nézik fenn a csillagok
Ahogy égbe szállnak fagyott angyalok.
Ott a messzi, jeges alkonyon
Hó-kavicsok kopognak fehér arcokon
És látok sok meleg, fűtött szobát
Hol hazavárják a harcba ment apát
Ki mikor elindult napfény ragyogott
A sapkákon virág...szép katonadalok...
De elmaradnak lassan a tábori lapok
Majd jön egy levél, hogy hősi halott
Fájó mondat lengi át a hideg esteket
"A hazának egy, nekünk minden elveszett..."
Reggel van...január, sűrű hóesés.
Boldog gyermekek, vidám nevetés
"Menjünk apa!" nógatnak indulásra
Lépteim alatt szűz hó ropogása
A szánkót húzom, s hátra-hátranézek
Szívembe zárom a szívbéli képet
Itt ezen a téli reggelen
Puha hópihék a piros kis kezeken.
Csillogó szemekben melegség ragyog
Mosolyognak fentről a fagyott angyalok.
Gál Lajosné - Hajléktalanok
Olyan gyorsan kúsznak a fellegek,
mert kergetik őket a szelek.
S ott a nagy szürke mögött jön egy hófehér,
olyan mintha párnád paplanod volna,
de tollak helyett hópelyhek hullnak feléd.
Süvít a szél itt a tél.
Fehér lepel borítja a várost.
Lassan leszáll az éj.
Fázós hideg van. Egyre hidegebb lesz,
de idebenn jó ez a meleg.
Csak egy lépés a két világ most.
Kint kihalt a város, de benn pezsgő az élet,
a házakban pattog a tűz.
Az emberek otthon észre sem veszik,
hogy didereg néhány szegény idekinn,
kinek nincs otthona nincs mi melegítse.
Néha ha elmész mellettük, s pár forintot adsz
úgy gondolod segítettél rajtuk,
de úgy tekintesz rájuk,
mintha nem is közénk tartoznának,
kirekesztjük őket, s ezzel megalázzuk.
Pedig ők is így éltek mint mi, míg anyagilag bírták,
míg össze nem csapott fejük felett a hullám.
És létrehoztak maguknak egy új világot,
s ez a világ már más, mint a mi világunk.
Kit érdekel, ki gondol most erre?!
Ha reggel mikor a melegből az utcára lépsz
akkor sem jut eszedbe.
Csak egy pillanatig, mikor hallod
hogy hányan fagytak meg idekint.
Mit szól, ha van, ilyenkor a lelkiismereted?
Vagy a kérdést elhessegeted?
s meg tudsz-e nyugodni?
Úgy tenni mintha nem történt volna semmi.
Kevés sajnálni őket, többet kéne tenni!
Együtt érezni, mind ezt csak akkor tudnád,
ha te is közéjük tartoznál.
Marsal Dóra - Hullanak
Mindent fehérség takar,
tisztátlan fehérség,
hó ropog a talpam alatt,
pelyheket sír az ég.
Ujjaim kővé fagytak,
leheletem füstként száll,
emlékképek elragadnak,
hová lett a forró nyár?
Arcom könnyek melegítik,
őket nem zavarja a tél,
nem tudnak megfagyni,
s pelyheket sír az ég.
Lassú lépteim elhalnak,
tűkként kínoz a hideg,
de könnyeim nem hagynak,
együtt hullanak a pelyhekkel.
Hiszen az ég is szomorú,
napját a felhők takarják,
zord tél, melyből nincs kiút,
pelyhekkel együtt gyászolják.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
