Röviden:

Költő, dalszerző gitáros, szerkesztő, rendezvényszervező, amatőr újságíró vagyok.

Tehetségeket kutatok: versírókat, írókat, zenészeket, grafikusokat, stb. egyszóval művészlelkeket.

Bővebben:

Egy mélyen vallásos, misztikus kisvárosban, Hajdúdorogon nőttem fel, ahol már 16 éves koromtól újságokat szerkesztettem, majd négy éven keresztül egy Internetes hírportált, amely igyekezett a helyi közéletben is meghatározó tényezővé válni. Úgy gondolom nem eredménytelenül.
2005-ben, fél évig a megye legnagyobb lapjánál, a Hajdú-bihari Napló Tájkép mellékleténél voltam külsős tudósító. Ez a rövid időszak nagy tanulságokat hozott a számomra, megtanulhattam, hogy nem kifizetődő a valós problémákról írni ebben az országban, márpedig én azt vallom, hogy egy újságírónak csak és kizárólag az igazság kiderítése lehet a hitvallása. Hiszek az újságírói pártatlanságban.
11 évig vezettem a hajdúdorogi versírókat, írókat, zenészeket tömörítő Édentől Keletre csoportot, majd 2009-ben felköltöztem Budapestre.

2009. november 14-e óta alapítója és vezetője vagyok a budapesti Édentől Északra művészeti csoportnak, valamint az Éden Művészeti Hálózatnak, amelynek keretén belül folyamatos tehetségkutatást végzek, valamint versírópályázatokat, irodalmi műhelyt, műsorokat, esteket is szervezek, ez utóbbi helyszíne a Spinoza Színház.

A poet.hu irodalmi portálon 1,5 évig moderátorként, egy évig kulturális vezetőként majd kiadó és rendezvényszervezőként tevékenykedtem egészen 2010. júliusáig. Nevemhez fűződik az első négy Poet évkönyv elkészítése. Szerveztem még kötetbemutatókat, Poet irodalmi esteket és Poet tábort a poet.hu számára 2011-ig.

Közel tíz éve írok ki egyedi rendszerű, nívós zsűrivel rendelkező versírópályázatokat. Mindemellett irodalmi esteket is szervezek, ez utóbbi helyszíne a Spinoza Színház.
Néhány műsort vezettem a Fúzió Rádió Irka című irodalmi műsorában, valamint 2011. szeptemberétől heti rendszerességgel vezetem a maroknyi, de annál tehetségesebb alkotókat magába tömörítő Éden Irodlami Műhelyt. Időnként elismert írókat, költőket is meghívunk, vendégünk volt már többek között Zalán Tibor, Payer Imre, Csák Gyöngyi, Gyimesi László, Petz György, Merényi Krisztián. 2015 márciusában már túl vagyunk a 107. műhelyen, ami bizonyítja lelkesedésünket. A 100. műhely után országos Éden Turnéra indultunk, hogy megmutassuk értékeinket. Szívesen teszünk eleget a meghívásoknak.  Fellépéseink eddigi állomásai:

2014: Debrecen

2015: Sopron – Budapest - Miskolc
 

2014. júniusában újabb irodalmi műhelyt alapítottam „Lendület” néven, így már hetente kettő műhelyt tartok. 

2012. májusától 2015 márciusáig a Szinay Balázs irodalmár, szerkesztő vezette Comitatus nevű irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese voltam.

Egy tucatnál is több antológia szerkesztését vállaltam fel, valamint több mint 140 szerző kötetének elkészítését, azonban saját kötettel még nem rendelkezem, de ha az Isten is úgy akarja a következő években erre is sor kerül.

A Napsziget, a Kurázsi és a Comitatus irodalmi folyóiratokban publikáltam prózát és verset.

Eddig öt saját zenés irodalmi műsorom volt a Spinoza Színházban

Régebben a verseim nagy része a hajnali órákban született, a megtisztulás időszakában, ihletve mámortól s múzsától, a gyötrődés és a képzelt valóság határán, de ez mára már megváltozott.

Több mint 20 éve gitározom, különböző zenekarokban játszottam, volt, amelyikkel saját dalaimat adtuk elő, jelenleg is keresem zenésztársaim. Mintegy 25 saját dallal rendelkezem. Alkalmanként irodalmi esteken „csapok” a húrok közé. Szívesen fogadom a meghívásokat, melyek során 2012-ben a határon túlra is eljuthattam – Felvidék.

Szerkesztésemben működő honlap, ahol a verspályázatokról is olvashatsz:

www.edentol.gportal.hu

Legújabb, velem készült videó-interjú, amelyben többek között világnézetemről is vallok:

https://www.youtube.com/watch?v=sXuPHnz0woQ

Interjú velem a PAX-TV Kortárs költők, írók című műsorában, a műsorban szavalok és gitározom is.

http://www.youtube.com/watch?v=4UwEVzlhjFM&list=UUvOYj0SLBHUiaSg1aIaVHmw&index=1&feature=plcp

Irodalmi estjeim és saját dalaim videói:

http://www.youtube.com/user/berirobi/videos

Szerkesztésemben megjelent antológiák:

Hajdúdorogi füzetek
Hajdúdorogi füzetek II.
HAJNAL
Poet évkönyv 2008
Poet ékkövei
Száz szerelmes vers
Poet évkönyv 2009
Megbúvó csillagok
Száz szerelmes vers - 2010
Poet évkönyv 2010
Szerelmes remegés
Magasztos ihletés
Megbúvó csillagok 2
Poet évkönyv 2011
Megbúvó csillagok 3

Enigma - Szinay Balázzsal közösen
Rejtélyes lélekrezdülések

Enigma 2 - Szinay Balázzsal közösen

Vers-esszenciák

Adventi felismerés

Közönykabátban várunk a megváltóra, íriszünk leszakadt,

fekete-fehérben a meztelen valóság, láthatárunk véges.

Utazom.

Metróba préselt testek érintenek,

az arcok vonalkódjáról leolvasott inger-információt katalógusba helyezem:

a közönyt, az undort, és társait.

A megfeszített látszat felfalja az embert,

s ha ráhangolódsz a koholt világképre,

és torz ideák trónusa előtt önbecsülésed romjain alázkodsz:

elveszel.

Budapest, 2011. december 20. 22 óra 10 perc

Túlvilági figyelem

Anyám aggódik,

túlvilági némasággal figyel,

tört fénnyel érkezik rám görbülő szobámba.

Ágyam fölé hajol, derekát nem kíméli,

érintése nyomán anyai melegségérzete villanyoz

- nem holt hideg.

Magamra rántottam a nyitottság ajtóit;

kifelé mosoly, befelé önmarcangolás, remegés,

és ő tekintettel kérdez: „Miért fiam?”

- „Mert a költő sorsa a sebzettség,

kerékbetört lelkiség, életvonszolás.

Tokaji eszenciával hevíti torkát,

bódultságtól zárlatos minden érzékszerve.

Ökölbe szorított kézfeje jelez, üt ajtófélfába, roskad székre,

aztán enged a késztetés rosttépő erejének,

a néha agygörcsbe rántó gondolati tébolynak és alkot.”

Anyám elfordul, fejingását értelmezem:

„Nem erre szültelek…”

Éltes testét kétségbeesés feszíti, zokog.

Felkönyöklöm, de későn… szellemalakja elfoszlott.

Legalább ő bűnbocsánatot nyert.

Budapest, 2013. április 10. 17 óra 15 perc

Egy rossz lelkivilág utóhatása

Az eszmélés szűrte ki figyelmét ébredése zavaros oldatából.

Az éjjel tárnába vágta, gyötörte tudatát egy álom,

melytől úgy ordított, mint amikor gyerekként forrósodott villanykörtét markolt.

Nyomasztotta, hogy megszegte a tízparancsolatot.

Kínzuhatag tömege nehezedett rá, dübörögtette mellkasát.

Mint rémült ejtőernyős a csavarodott ernyőt,

úgy próbálta leoldani magáról rossz lelkivilágát.

Arcát a zuhanyrózsának szegezte, a hidegség helyrerakta gondolatait.

Újjászületett.

Tíz perc múlva már a kolostor kopott kövein igyekezett misére.

Budapest, 2014. június 4. 19 óra 10 perc. Lendület műhely

Kiskerti konfrontáció

Rám hozta a káposzta  rothadt leveleit,

bűzölten ültem, mikor egy ürge kibújt előttem,

s rám csodálkozva kérdezte:

éreztem-e valaha lépes mézes kenyéren

a fokhagymás sült oldalas ínyrepesztő illatát?

Azt gondoltam kivégzem, mi a fenéért kérdez,

mikor létezésem rothadó eszenciáját roppantul nem élvezem,

s közben számból káposztalé csorgott  fejére.

Fürge ürgém ettől aztán sértve érezte magát,

s farzsebéből azon nyomban pillangókést prezentált.

Villogtatta egy-két percig, s mielőtt elsomfordált megígérte,

tönkreteszi konyhakertem komfortját.

Budapest. 2011. december 6. 2 óra 5 perc

Rozsdás könnyek

Bárcsak mernélek úgy szeretni, ahogyan várod,

de rozsdás könnyek hullnak szomorú csendéletű arcomra;
vágyam fennakadt félelmem gátján,

így marad minden ingatag.

Talán, ha tavasz jönne, reménnyel telve,
s nem dércsípte levelek agóniáját látná két szemem;
belédfeledkeznék,

s nem fojtogatnának szorongás szőtte képzetek.  

Budapest, 2011. november 30. 1 óra 5 perc

Megragadtan

Átizzom életem, forrásponton szenvedek.

Tehetetlen csúszdázom kénszagú mélységekbe,

önsanyargatón fércelem naiv hitem, lélek-kabátom,

fegyelmezetten mantrázom  a kódolni kívántakat,

s ha beverem fejem, beverem újra,

önigazolást keresve igazamra.

Most matt-napok éltetnek.

A színeket ölöm.

Felégetett tarlón hengeredek,

taposóaknára hasalok és várakozom, hogy múljon,
vagy kivégezzen e mezsgyén megragadt, gőgös állapot.

Budapest, 2011. március 31.  1 óra 45 perc

Éntelen vívódás

Visszaaggatnám a pergő leveleket az ágra.

Szentjánosbogarakat szórnék a kialvó lámpába,

én vágyom a jót a rettenet küszöbén a magány falaitól vértezve.

Már meghasonult lelkem. Éntelenné váltam,

s ha szembefordítom jelenem a múlttal, hogy visszarettenjek:

vért facsarok önzőn magamból magamnak,

mert azt kívánom szeress…, hogy szerethesselek…

Budapest, 2011. március 30. 1 óra 5 perc

Légyagónia

Légypapírról lóg a csend, elhalt az utolsó zizegés,

s a széttépett képzet foszló képsorán

az utolsó koreográfiát ropják a létért küzdő nyeszlett lábai.

Összetett szeme hiába kutat százfelé,

irgalom ma nincs, a gazda elutazott,

fogatlan, elfekvőbe kívánt anyósát látogatja.

Induláskor levert három stampedli pálinkát,

csíkos szatyrából kacsafej kandikál,

savanyú káposzta szaggal ült vonatra,

döglegyeit otthon hagyta.

Sziszifuszi munka szabadulni;

szárnyait a ragadós méreg átitatta.

Tapogatópárnás szervével önkéntelenül nyalt a felkínált végzetbe,

s mert ízlett neki, újra megtette, majd feladva az értelemkeresést,

gyengítő küzdelmet, légylelkét halk zümmögéssel kiköpte.

Budapest, 2011. március 22. 14 óra 30 perc.

Csak visszhangom zokog

Mint kíntól megszédült molylepke,

amely lámpaburán koppan,

olyan vagyok hasadásomban

szívforma ablakon kivetve.

Igéz a kényszer vélt zubbonya,

mint felajánlkozott vén kokott,

kinek bővére pénzért forrong;

megfeslett teste temploma.

Közönybe ágyazták maguk,

kik lelkembe forrva fontosak.

Kínkútba csobbanok hangosan,

csak visszhangom zokog válaszul.

Budapest, 2013. május 21. 23 óra 30 perc

Alkonyi csendben

Megbújt az őszi alkonyi csendben.
Hallgat a rét is elszomorodva.
Az ég szeme pilled, már nincs erejében.
Csillagok hívják, jöjjön haza.

Álmát az erdő mélyen alussza.
Fák ágai mint megannyi kéz.
Nyúlnának érte, de visszautasítja,
ha enged szívének, tudja elvész.

A tisztító eső elmosná bűnét.
Ám nemet int, tudja vétkezett.
Gyöngycseppet hullajt, zeng az ég;
megválthatja vele az életet.

De mind hiába, ő csak egy árnyék!
Sorsában ott a végtelen!
Ha volt a világon őszinte vágy még;
az övé az, hazudni képtelen.

Most ébred az élet, hajnali reggel.
Ködtelen földeken friss patak.
Ám nem unja érezni még ezerszer.
A kedvesen becéző napsugarat.  

Hajdúdorog, 2005. augusztus 17. hajnali 4 óra 40 perc

Rám csöpög a csend

Rám csöpög a csend,

s a lét síkján ezernyi rezdülés üzen,

míg magányom terhes foglyaként lassan kivérzik szívem.
A jelen mélybe ránt s megtipor, arcomba üvölti szózatát...

Ne dobbanj szív! Ne érezz! Ne remélj!
Göcsörtös élni akarás, ne babonázz szüntelen,
hitvány fogság az, mit kínálsz,
s bár lelkem mindig szabad madár,
most hadd győzzön a leláncolt gyötrelem,
miképp végtelen csöpög reám a csend,
s lassan az univerzum örökletes része leszek.

Robbantson milliárd sejtre a végzet,
hogy eljussak a téridő minden szegmensébe,
hadd legyek része az anyagnak, üzenve mennynek és pokolnak:
Üstökös leszek, csóvámmal beborítom a zord eget,
hogy csodáljon az, ki eddig megvetett!

Hajdúdorog, 2009. február 7. 15 óra 25 perc

Végzet varázs

Kába varázsa árad a csendnek.
Gyöngy-palástjában hallgat az éj.
Bú-pataksodrás árva szívemben.
Áltató ábránd reá a fény.

Tél hideg csáppal támad a reggel.
Lehullnak lelkemről vértjeim.
Rút vallomása gyengült hitemnek
szorongó szerelmem kínjai.

Karmazsin színben látom a napot.
Máglyaként lobban a hamvadó vágy.
Délibáb rebben, vágyom angyalom,
könny-harmat ajka lüktetőn vár.

De éltető-kín elmémet mossa.
Orkán üvölti: Végzet varázs!
Zubogó vérem kétségét ontja.
Földet söprik a széltől a fák.

Most megadón tűrök. Elvész dacom.
Hűs borral oltom lángsugaram.
Szív-lantom reszketőn imát dalol.
Réveteg irtom vágyaimat.

Budapest, 2010. január 15. 10 óra 15 perc