Béres Krisztina - Szárnyaló képzeletem

Fejemből kipattanva útra kell egy gondolat.

Egyenesen előretör, majd jön egy éles fordulat.

Először jobbra, aztán ismét irányt vált,

Száguld, nem kímélve semmit,

Ám még sem okoz kárt.

Sebesebb a fénynél, útja ismeretlen.

Járt már a földön, s távoli helyeken.

Néha az égbe tör, versenyzik a széllel,

Semmi sem szállhat szembe szédítő erejével.

Tíz angyal szárnya viszi őt előre,

Pihenőként lerakja egy bárányfelhőre.

Fentről a város makett házak hada,

Legtöbbnek már szürke, puritán a fala.

Kikopott macskakő hirdeti a múltat,

Tátongó réseibe nem raktak még újat.

Szürkületben csönd uralja a magányos utcát,

Lámpafény világítja meg egy kislány piszkos arcát.

Szeme könnyben úszik, a ruhája kopott,

Kezében egy piros alma, amit délben lopott.

Képzeletem szomorú, hogyan segíthetne?

Lehuppan a felhőről egy kidőlt kerítésre.

Halkan, észrevétlenül, mikor már leszállt az est,

Felgyűrvén ingujját, hosszú munkába kezd.

Lenn az utcán söpör, fenn a tetőn ácsol,

Majd meg jön a hajnal- egy varjú rikácsol.

Aranyra festi a nap a házak karcsú falát,

Emberek töltik meg az ébredező utcát.

Kinyílik egy ablak, párkányán egy tollal,

Egy kislány tekint ki rajta őszinte mosollyal.

Felveszi a tollat, ilyet még nem látott…

Fehér színében szivárványvirágot.

 Leszalad a játszótérre, szemben a tóval,

Kezében sok színes kréta, hajában a tollal.

Neki esik az aszfaltnak, képzelete szárnyal,

Lerajzolja, mit sütnek majd délután anyjával.

Képzeletem boldogan szárnyát bontogatva,

Újra útnak indul, a városra gondolva.

Először ballra száll, majd fordulatot véve

Megérkezett oda, hol felszökkent az égbe.

Fejem fölé írja dőlten, ezüst csillag porral:

Változtasd meg a világot egy szép gondolattal!

Vasas Marianna - A szív gazdagsága

Gyöngyházfényű éter csillan
Égbolt indigó bársonyán,
Megannyi apró láng villan
Álomvilág illanó romján.

Égi szeretők érzelem dús táncától
Csillagok puha selyme megremeg,
S mikor eső fuvola hangja dúdol
Gyönyörűség könnye lágyan csepereg.

Bágyadt ezüst sugaraival
A hold ragyogva sziporkázik,
S midőn jő egy bús vihar
Bánata rögvest elázik.

Égi rózsák fahéj aromája
Betölti a könnyektől dús szívet,
Szeretetnek balzsamos szomjúsága
Kortyolja a kristálytiszta vizet.

Hófehér lelkek égi keringője
Meglobbant egy csonka gyertyát
Hogy éteri finom hálóvá szője
Lángokban vibráló két szempárt.

Égi szeretők derűs tánca által
Teljessé virul csonka gyertya,
Szívük gazdagsága gyémánttal
Hiányzó részeket teleszórja.

Lőrincz Sándor - Érted

Leszek felhő,  
Hogy megőrizzem fényed.
Leszek szellő,
Mi enyhet ad, ha kéred.
Leszek vadász,
S ha kell áldozat is egyben.
Leszek a gyász,
Bájos, bús szívedben.

Leszek madár,
Hogy égbe repülj rajtam.
Leszek vad ár,
Hogy tomboljak, ha baj van.
Leszek álom,
Mely éget, ha nem lehet enyém.
Lelked lángom,
Te vagy minden, ami remény.

Bármi legyen,
Lelkem szárnyal  a suttogó széllel.
Hozzád röppen
Édes bókom, szívem melegével.
Harmat ágyán,
Lélek nyelve, csókot fest az égre.
Neked adnám
Mosolyodért, ha felragyogna érte.

Lévai Krisztina - Tiltott Tündérkert

Zúzmarás reggel köszöntött reám,

Tavaszi fátyolba borult e táj.

Mezítláb taposom a nedves füvet,

S bennem valami újjászület.

Édes illat után megyek,

Cseresznyevirág szirma leszek.

Hajamat szirmok borítják,

Karjaimat tövisek szorítják.

Fogva tart a tündérkert,

Maga az illúzió, rabul ejt.

Mályvaszínű selyem borítja testem,

Akvamarin drágakőből van a szemem.

Ajkam akár a forró láva,

Elönt, ha nem vagy gyáva.

Ártatlan külsőm bujaságot takar,

S elnyel az ördög, ha úgy akar.

Ne lépj be soha e kertbe,

Mert rabul leszel ejtve!

Férfiszív itt megszakad,

Szerelem is elapad.

Kárhozottak tündére vagyok,

Maga az illúzió is én vagyok…

Kiss Balázs - Háttal

A rozsdálló zafír 
ráncba szedi felhőit, 
hunyorog rám a nyári est. 

Súgja már a siska nád: 
Enyém vagy, siess! 

Lassan kúszik a Körös 
langy-szalagja, 
játékkal simítja talpamat. 

Könnyű szellő 
hűs ingét rám adja, 
fülembe zúgnak 
bolydult bogarak. 

A víz tükrén 
bőrszárnyak ciceregnek, 
a dús párán 
szúnyogot legelnek-harapnak. 

Fűz hajlik rám féltve 
míg mások csak kinevetnek. 
A Földdel halkan 
hátat fordítok a napnak.

Prok Dávid - Az öreg halász és a tavi álom

A történtek színhelye egy tó,
mely misztikus hely: álomba ringató.
Élt itten egy öreg halász, bölcs lélek;
mesélt ő, s róla folyton meséltek.
Lám, mily nyugalommal, csendesen lapátol:
gondolatban sem jár messze édes honától.
Hisz’ látszatra nyugodt e mély tónak
felszíne, csak halk sóhajok szállnak.

Abyssnak, a zúgó mélynek szülöttei -
s némely jobb lelkek ingerei...
nem, nem és nem - tudja ő.
(tán újfent éhínségnek ideje jő?)
Itt nincs ama bőségnek tava,
csak a valóságnak zavaros vize vala;
nincsenek horogra akadt álmok,
csak közel s távoli morajok

lebegnek kitartóan hullámok hátán;
mélyben nyugszik Sátán, tarajos Leviathán...
most alant pusztít álmot és halat,
aztán mi leszünk torkán a falat.
Kérdi hát magától: mi légyen?
(közben jámbor dühét kitölti egy legyen)
A jövő majdan bizonyosan kiderül,
de arra e bölcs a feledés tavában elmerül.

Vihar előtti csend honol.
Ám, de mi után lohol
olyannyira az a sok rapsic?
Emberünk hiába int kezével: Sicc
innen, de tüstént!?
(ez már bizony így történt)
Túl sokat akarnak itten,
hol pedig semmi nincsen.

De hiszen nem hallgatnak ezek
semmiféle prófétikus bölcsnek
áldott-átkozott szavára...
na, de majd az orkán közelgő haragjára!
Merthogy az égiek imént engedték szabadjára,
hát ide is ér az nemsokára...
lesz majd itten ne mulass,
imádkozzál, hogy a hínár közé bújhass!

Verbényi Zoltán - Harc a szebb korért

Érdes hang dörög át szurdokok ormain,

Poklok szörnye kiált, rengnek a bérceim,

Húsfoszlány a fogán, vérszag a karmain,

Balsors égi szavát hordja a szárnyain.

Fentről zúg sebesen, vérszeme rám tapad,

Fényben dús ligetem önti sötét harag,

Árván és szeliden állok e rém alatt,

Elszánt már a szemem, harcol a gondolat.

Tűzgyémánt sisakom nem döfi át e dög,

Felserkent tudatom tért nyer e lény fölött,

Élő lángfolyamon árad az új erő,

Szívvel megragadom azt, ami szép s dicső. 

Meghőköl remegőn, retteg a Félelem,

Elhagyván legelőm új utakat keres,

S hálát adva kinő rózsa a szirteken,

Békés, tiszta idő jött a ború helyett. 

Péteri Judit - Extázis a karosszékben

Egy halovány bárányfelhőn lebegek,
testem lenn hagytam, a mélyben valahol,
itt fenn, boldogabbak a nincstelenek,
hisz vágyakat csak az álmodó habzsol.

Hallom az ősi, ösztönből zenélő,
bágyadt angyalok mámorító dalát,
átélek ezer életet sem féltő,
reinkarnált, önpusztító csók-csatát.

Pajkos fénynyaláb töri meg a kéket,
átfolyik összezárt ujjaim között,
vakítón mutat szivárvány színképet,
mely öröm-könnycseppem prizmáján törött.

Biró Krisztián - Egy csoda temetése

- Oly fakó most minden, mintha múlna

Vágyunk a mi rebellis vérünkkel

Más ajtaján dörömböl

S mi most is álmodozva nézünk fel

Kiásott sírgödörből

- A felhőkkel takart csillagunkra

- Nem vigyáztunk rá, így tépte orkán

Hamis volt, de legalább a miénk

Szólt egy harangszó máig

S most oly könnyedén felkötnél, miként

Két srác akasztófázik

- Egy unott, fárasztó énekórán

- Régebben könnyeid itt töröltem

Ez volt a mi kis titkos várunk, mit

Képtelenség bevenni

S most nincs ölelés, csók, úgy állunk itt

Hogy nem tudunk szeretni

- S bámuljuk egymást a sírgödörben

Elég mély lesz az álmainknak?

Vrábel Krisztián - Vágtass!

Vágtass lovas, a legsötétebb erdőkön át

Célod vezényeljen s ne a babonád!

Vágtass míg szíved életedért dobog,

Arcod előtt bátorság zászlaja lobog!

Erős vagy, ereidben izzon a láva

Nem fordulhatsz vissza nem vagy te gyáva!

Harcolj ha éned igazságért vív,

Légy ott ha lelked háborúzni hív!

És győzz ha az igazat igaznak tudod

,,Mert az igazság erejével meghódítod az univerzumot“!

Sashalmi Viktória - Gyémánt sziklák

Porban csúszva kesereg e nép,
Látni a való jelent képtelen,
Kérdezni halót, várni erőtlen
Ki figyel, életútra lép.

Arasznyi e lét, de szépsége csoda,
Érezni kell azt, mi váratlan,
Hisz táncol a szív a remény után.
Keseregni minek? Hisz a lét hona.

Haladni kell, de közben éberen
Sziklákat vájni, hinni nem képtelen!

S tettekkel boldogságot hozni a mába,
Tégy hát olyat, mit teremtőként várna.

Legyen hát szíved kenyere s szerelme,
Tiszteld az utad! Óv majd kegyelme.

S ha a lét pora borítaná szemed,
emlékezz a mában,
s adj hálát a keservnek.

Sütő Fanni - Himalája /Kuku-nór tó

Téged belökni a hóba,

fürödni a Kuku-nór tóba',

csak az volna az volna jó!

Kergetni sok felhő-bárányt,

csodálni a szív-szivárványt,

csak az volna az volna jó!

Zöld réteken átszaladni,

éjszakára kinn maradni,

csak az volna az volna jó!

A tűz mellett melegedni,

kezed soha elengedni,

csak az volna az volna jó!

Szakadt lelkem foltba varrni,

veled együtt itt meghalni,

csak az volna az volna jó!

Balogh Sándor - blicc

az élet-buszon ért a kegy 
büszkén sárgálló vonaljegy 
lehettem 
zsebedben 

a korlátnál elnyújtózón állva 
édes parfümöd szívott magába 
s még most is egyre ahogy írom 
lassan beleremeg hologramcsíkom 

hogy érezzelek mély levegőt vettem 
az oktogonhoz így értünk mi ketten 
s mondjanak rosszabbat ha van 
láttam belőled kihullani magam 

elfelejtesz rám lépsz ott hagysz 
az ellenőrnek majd magyarázkodhatsz

Bakos Krisztina - Börtönömben

Ennyi év után újra

Csak azt mondhatom el,

Mi válaszom volt búnak,

De nem oldhatom fel.

Vén lelkemet a bánat

És szél ostromolja,

Hiszem elgyengült hátam

Ördög ostorozza.

Ezer testi fájdalom!

Mint még egy lyuk a lelkemen,

Nekem semmi szánalom!

Csak hadd éljem az életem.

Sok őszinte mozdulat

Szívemben létezik,

Vezessen egy gondolat!

Ha hozzám fény nem érkezik.

Lavati Bettina - Rossz válasz
 

Szikra lobban,
el is alszik,
kihuny a fény
mi élt egy percig.

Melengette szívemet,
védelmet adott,
de a sötétség
mindent megfagyasztott.

A dermedt csendben
átkozom magam,
egy rossz döntés
és rám omlanak a falak.

Súlyok, súlyok mindenütt,
a szívemen, a vállamon.
Az idő sürget,
s nekem rossz a válaszom.

Jónás Anna - Álom
 

Már csontig hat ez az álom,
Rabul ejt és porig éget.
Nincstelen fekszel az ágyon,
S gazdagon ébred a lélek.

Felnyög a rémkép a fejben,
Ámul az éji varázson,
S a titok, mint gyilkos fegyver
Bontja ki szirmát a vágyon.

Már várod, múljon a nappal,
Szabadságod földjére lépj.
Hol kábult fesztelen aggyal
Se korlát, se határ, se tét.

Vados Anna - Blank verse

Veszítsd el és örökre a tiéd.

Ha elfojtod, füstjébe fúlsz; ha nem,

Lángja öl meg s kialszik általad.

Világ és alvilág egymás nélkül

A szintézisre képtelen. Mégis,

Ahová tetem hull, kicsírázik

Valami új s így minden zsenge kor

Gerincét ős-férgek cibálják szét.

Ez az irtózatos, rideg spirál

A teremtés maga.

Szolyka Hajnalka - Hiányként létezel
 

Írok rólad, mintha enyém volnál,
Kisajátít önző szenvedélyem.
Elrejtenélek a világ elől,
Csak nekem szabadna hozzád érnem.

Arcképedet nyakamban hordanám,
Homlokomra vésném drága neved.
Egyetlen ékem lehetnél akkor,
Parfümöm lenne a leheleted.

Betöltesz minden égi-földi tért,
S ketrecbe zárnálak: így vétem el.
A felismerés lelkemet marja:
Nekem te csak hiányként létezel.