Első helyezett:

Barna László

Végzetes szerelem

Lángra gyúlt a pók szerelme,
S épp egy légy lett vágya tárgya.
Ez aztán a fajtalanság
Legmarkánsabb netovábbja!

Egy légy körül legyeskedett,
Holott fajtatiszta pók volt,
Ez a hír a pókvilágban
Szinte minden pókot sokkolt.

Állt a bál a pókcsaládban,
Nem nyugodtak meg a ténybe,
Hogy a gyerek szégyenszemre
Belezúg egy zúgó légybe.

De őt mindez nem zavarta,
Csak a nője érdekelte,
Sorstól kapott nagy keresztjét
Egész könnyeden cipelte.

Légyottokra hívta legyét,
Mert legyeknél ez a módi,
Egy légycsajnak nem is lehet
Más módszerrel udvarolni.

Óh, drága légy! Légy oly drága,
Légyszi´ légy ott a légyotton,
Légy az enyém – így kérlelte –,
Ne anyádékkal légy otthon.

Szép szerelmét kitartóan
Addig-addig ostromolta,
Túlzás nélkül állíthatom,
Hogy teljesen behálózta.

Bevonult hát a hálóba
Kedvese a drága nőcske,
S hű keresztes lovagjának
Ott duruzsolt levetkőzve.

Tán nem is kell ecsetelnem,
Ott ragadt a légy a póknál,
S fölösleges részletezni,
Mi történt az első csóknál…

Második helyezett:

Bordács Attila

Szólás-szabadság

Elefántból szúnyog, rózsából türelem
Korsóval a kútra, a falakat fülelem
Sánta farkú kutya csóválja a szarkát
Hazug ember vermet ás, nézi a markát
Megbotlik a veréb, ágyú ajándék fából
Fuldokló kígyó csinál holnapot a mából
Forró kását a lónak, kerülgeti medve
Káposzta ugat, mindig harapós a kedve
Jól lakott macska korán lel aranyat
Nyugtával ágyát ki mint veti, az arat
Az egyenes út látszat és nincs szaga
Dicsérd az Istent, pénz a pokol szava
Mesterét a munka, a szerelmet hatalom
Vak söpri a tudást, kevert a tartalom
Szőnyeg alá meleg vasat, az tisztaság
Hol füst van a fél egészség ritkaság
A tűz játszik, ami elmúlt nem késik
Hazudik, lop, csal, nevét kőbe vésik
Két szék közt a malom, örlődik a bors
Pad alatt kezet és partot mos a sors
Lassú víz babra megy, játék lúd hízik
Vízzel disznó főz, a szegény nép bízik
Félszemű prédikál, bort, vitorlát bont
Ostorként csattan száz szó végén a pont.

Harmadik helyezett:

Kmeczkó Ildikó

Halotti Bőgés

Itt fekszik előttünk a lágyan ringó,

Vörös fű hátán óltársunk Bimbó,

Kire a mi gazdánk, régen feni vasát.

Most nemsokára azzal szeli fel a hasát.

Nemrég még bőgve a pajtában ellett,

Akkor még volt feje, mostanra nem lett.

Reggelre leves lesz elmetszett gigája,

Bőgeti borja és szerető bikája.

Pár órája a réten ringott bájos hája,

Amiből gazdánk estére a hájast várja.

Tegnap még büszkén állt fenn a mérlegen.

Most kiterült előttünk puhán és vértelen.

Szőre mindig szép volt, bár egy kissé hóka,

Ám a késsel azt is leszabdalták róla.

Levetette bőrével a csordafői rangot,

A hátsókertben többé nem legel pitypangot.

De kényes volt pedig mind a hat gyomra,

Ami majd pacalként urunk hasát nyomja.

Nézzétek tehenim, lám ilyen a gazda!

Heves étvágya a csordát aggasztja!

Ezért élünk nomádul a réten őgyelegve,

Hogy az ő tejét hevítse testünk tőgymelegre?

Mondjátok, mit ér a pajtába hajtás,

Ha nem lett az ember a patással pajtás?!

Mit tenne nélkülünk? Mit is tudna enni?

Hiszen a bélszínűnk nem pótolja semmi!

A nyúl húsa túl inas, a pulyka íze fura,

Csak bámulna éhesen, mint mi az új kapura!

Ha nem lépünk úgy járunk, mint a véresen ringó

Füvön e fél társunk, a kettészelt Bimbó!

Ezzel mindenkinek tele van a szarva,

De sajnos igen sok közöttünk a marha.

Tehetnénk valamit, de mi tűrünk, hagyunk!

Látjátok tehenim mik vagyunk?

Íme, porc és ragu vagyunk!

Különdíj:

Ráczkó Dóra

Jolán balladája

Falunkban született a lány,
még te is ismered talán.
Régóta nincsen már velem,
és nagyon hiányzik nekem.

Haja szőke, a szeme kék,
Tompora mint egy buszkerék.
Ma is látom a mosolyát,
kiálló, csálé fogsorát.

Nézett reám, és azt mondta:
Van-e még itthon szalonna?
Hagymát kért, hozzá kenyeret.
Fél disznót maga megevett.

Éltünk kettecskén boldogan.
Életem immár odavan:
jött a fordulat Jolánnál,
munkát kapott a Volánnál.

Tőrét szívembe mártotta:
beköltözött a városba.
Amíg lelkem egyre árvul,
Jolán menetjegyet árul.

Jolán, kérlek, gyere vissza!
Bús könnyem a föld beissza.
Ha te nem jössz haza hozzám,
nincs, ki mosson, vasaljon rám.

Azt is megígérem, Jolán,
többé nem verlek már pofán.
Éjjel-nappal csak rád várok,
mire megjössz, disznót vágok.