Tehetséges versíró csatlakozott művészeti csoportunkhoz
2012.01.19. 20:52
Az Édentől Északra csoport tagja lett Zsigmond Eszter
Nyolcéves korom óta írok. Első komolyabb verseim nagyjából egy éve születtek. Azóta szerepeltem az Éden Művészeti Hálózat két kisebb verspályázatán, illetve a Szinay Balázs szerkesztette Comitatus folyóiratban is jelentek meg verseim.
Az írás számomra mindig is lelki szükséglet volt: fantáziautazás, önfelfedezés; olykor szökés a valóság elől, papírba öntött sírás, ordítás. Ma már tudom, hogy sokkal több ennél: események és emberi életek csöndes megfigyelése, oldalakra-nem-állás, igaz gondolatok pártatlan, egyszerű átadása. Odaadás, mértéktartás, szeretet. Odaadás, mert neked írom – Magam. Mértéktartás, mert tudom, mikor és hová üssek úgy, hogy ne fájjon – de nyomot hagyjon. Szeretet, mert a vers: zene. Lélekig ható szavak zenéje. Az pedig, hogy néha leírhatom ezeket a szavakat, számomra legnagyobb kegyelem és szeretet.
Elise
Füleket betöltő, hús-vér jelenés volt;
Rásimult, mint hűvös kéz, a szájra.
Úgy érkezett, mint meleg gyertyafények
A légpárnás, néma éjszakába.
Szoknyája szél, mely halkan felkavar,
Könnye csönd, a súlya ferde lépcső,
Int, vigyázz, mert hull, a húsba mar.
Szép alakját billentyűkbe írta.
Könny dalán az összes kottafej.
Az ujjakon át úgy rezgett a dallam
A zongorába, mint a szívzörej.
Nihilista lány
-Akarsz-e létezni feltételek nélkül?
-kérdezte tőlem a nihilista lány.
Téli reggel volt, gyűrött, tiszta,
S párnámra szállt sok elhányt lista
(Egy bevásárlócetlin ült talán),
S körülöttünk csak havaztak, havaztak
Az ígéretek és a levelek,
és olyan hazug voltam, olyan árva,
Mint lerombolt téren az utcatábla.
Ölébe vonta súlyos fejemet
(Ólmos voltam, mint részeg, hogyha hány),
S zokogtam: nem, én nem mehetek,
Bennem még lakik, még él egy gyerek,
Akinek még a nihil is: talány.
Aratás 2012-ben
Csontvetésben jár a szél;
Temetőket szántanak.
Szembe váj a Hold magánya,
Drótkötélre ránt a nap.
Vérközönnyel néz a fűzfa,
Minden kincsem kő alatt;
Ha felfordul, velem fordul.
Csutkalétbe fosztanak.
|