Beszámolok 2012 : Szerelem, Te mindenem verspályázat első 10 helyzett verse |
Szerelem, Te mindenem verspályázat első 10 helyzett verse
2012.05.01. 15:21
-
helyezett
Kántor Gyöngyi
A mi őszünk
Őszt vágyom - veled, esőnyirkos parkok
bársonyát, hol karolva ámuljuk az utak
avar-pej világát, míg az álmatag alkony
fahéjnarancsa felhő-árnyakat hullat
ránk, és a csend keze éjszakát rajzol.
Őszt vágyom - veled, ölelés-melegből lesett
végtelent, nézni hideg-tiszta Égen hogy hajóz
milliárd csillaggondola vitorlapettye.
Őszt vágyom - veled, széna illatú hajnalok
tornácán lopva figyelni ősi, szép ködöt,
ahogy dérszemű dombokra barangol,
s pipájából fehér-ezüst gomolyt pöfög.
Őszt vágyom - veled, suttogás-halk csókokat,
tábortüzüktől arcunkra piroslott gyönyört,
szívdobbanó pillanatokat, mit szó soha
nem ad, hogy érezzem szerelmünk holnapja örök.
-
helyezett
Dobosi Valéria
Avar szagú csöndben
Nézd:futnak előlünk a felhők,
s ősz pirul már a lombok hegyén!
Az erdő avarszagú csöndjét
tűzd most meztelen mellem fölé,
hadd őrizzem sikoltva, sírva
vad és dacos tavaszokon át!
Mint fatörzs a bevágott jelet
úgy őrzöm szerelmed illatát.
-
helyezett
Németh Tamás
Szulamit első éneke
Belénk vakult a vastag éjszaka
a holdnyi bor szagát fütyülve ránk
Megőszült minden ránk dagadt ruha
temetni őket ébredő szeráf
A gombok hópehely-nyarát kopogni
várta a szőnyeg annyi szálon át
Észter, pamut együtt szakadta, hogy mi
kivártuk ezt a kakukkfű-teát
Szikrázva ajkaid körém tekerted
most gyönge DNS-t fűzök köréd
Egész szilánkjaid nem égnek el, de
nyomukban újraforr: lapozz belém
Tükörlevél-hajamba írva ott
nevetsz; te élsz, a többi mind halott
-
helyezett
Novák Noémi
Kavics
fák az égre futnak
csak sóváran nézem
zörgő zsírpapír-nap
csomagol, s a fészken
még nincs pettyes tojás
levél se takarja
szemérmetlen ágát
decensen a fának
szemérmetlen leszek
magam is, ha látlak
Isten, végy öledbe
Isten...végy öledbe
markolj össze egypár
keresetlen szóval
hogy sebző szerelmem
kerekre csiszoljam
aztán ülj egy dombra
figyelj a zenére
s szépen, óvatosan
rakj a tenyerébe
-
helyeztett
György Emőke
A szerelemről…
Vadul villanó vágyak vize
Óhajokat ontó óceán
Titkosan tajtékzó tűztenger
Fülledt, forró, féktelen folyó
Álomittas ábrándok árja
Patakja pajzánul perzselő
Selymesen súgó sellő - sodrás
Csermelye csókokkal csobbanó
Lüktet létének lagúnája Érzelmek észveszejtő érje
Tétova tapintások tava
Kínáló, kövér kéjek kútja
Őrjítő öröm örök öble
Szenvedélyek szép szirénje:
- Szerelem –
6.helyzett
Alexander Kovats
suttogsz
a csend mindig rádöbbent,
mennyire szeretem a hangod:
magánhangzóid termő tisztaságát,
utánozhatatlan rezonanciáját
zöngéid bizsergető tónusának.
most is dúdollak magamban:
bodzavirág, kicsi bodzavirág...
szavak nélkül a szavak nélküliség
némaságában átzengve magamat
hallak egészen mélyről, csodálva
bennem-ébredésed Veled találok
magamra miközben Te
csendet suttogsz most is nekem
suttogsz, suttogsz, most is velem..
-
helyezett
Rácsai Róbert
Két szonett
Andinak
1.
Tudom, hogy ma is hegyeket cipeltél,
nehéz és göröngyös, ősi hegyeket.
Majd elfogynak – van, aki így hiteget,
de több van, mint amennyit elvihetnél.
Neked mindegy, nyár van, ősz, tavasz, vagy tél:
Jöjjenek a hosszú kilométerek!
S hordod azokat a sziklaköveket,
még akkor is, ha belebetegedtél.
Kimerült vagy: ne is tagadd, én látom
azt a fáradt ráncot a szád sarkában,
az ideges rezdülést szempilládon,
hallom hangod minden fals dallamában,
s érzem: a csókod legyőzte az álom…
Alszol már, s nekem üres éjszakám van.
2.
Alszol már, s nekem üres éjszakám van…
Eljátszogat velem ez a gondolat,
amikor érzem ellazult karodat
magam mellett, és a hiányt a számban,
a hiányt, mikor egyenes a paplan,
s nem mozdul akkor sem, ha simogatlak,
vagy a kinti széltől zörren az ablak:
te csak fekszel békén és mozdulatlan.
Ilyenkor oly nehéz nem bújni melléd,
ám puszta önzés, ha ekkor akarlak,
nehezebb megállni, mintsem azt hinnéd…
Így inkább suttogok a fehér falnak,
a szobának, vagy bárkinek egy mesét.
S te csak aludjál, majd én betakarlak.
-
helyeztt
Fézler Georgina
Szív szakaszok
Eleinte csak nyáron ment,
Hogy szerelmet színleljek
A vérvörös naplementében.
Később beköszöntött
Kora tavasszal egy suhanc,
Aki úgy robogott át a testemen
Mint a győri gyors.
Jött, ment, nem maradt utána
Más.
Ott volt az ősz.
A melankolikus séták,
A levedlett párkapcsolatok avara,
Amibe jó belerúgni és megmutatni,
Hogy még érzek.
Képes vagyok rá.
Színlelni az összes színt.
Őszt, nyárt, tavaszt.
A téli szerelem, zajos, mint a jégverés
Lelket romboló automata,
Amiben az összezártság négy fala között
A szenvedély pislákoló lángja hevít,
Csontig hatol, megrág, majd kiköp,
Eltemet, valami hófehér feledés alá
Míg a szunnyadó szikrát,
Életre nem kelti újra
Egy új szakasz.
-
helyzett
Harmat Lotte
Ébredését várva
Ha karjában ébred bennem az álmom,
nézem a szemét, a száját, a kezét,
szótlanság csendjét ámulva vigyázom,
hogy a simítás legyen arra pecsét,
ahogy némán szeretem. Megtalálnom
nem volt könnyű, soká követtem neszét:
most itt lélegzik könnyen, s vágyhatáron
kóborol képzetem rajta szerteszét.
Még szemembe zárom a képet: rebben
pillája, kócos feje párnámra ér.
Isten sem festhetné biztosan szebben!
Majd bőréhez bújik egy szelíd tenyér,
vagyunk az érintésizzásban ketten,
és összeköt minket egy hajszálgyökér.
-
helyezett
Lőrincz Sándor
Árnyékában
Illata, teste,
Bája varázsol,
Röppen a gond is
Gondolatától,
Pattanó szívem
Táncol szemében,
Szokatlan szépség
- A bús sötétben.
-
helyezett
Lukács László
Első vers G. J. nek
Vert tetemként feszül
arcodon az ajkad:
vonagló bíborkrisztus,
majd pőre, húsevő virág -
vad mészárlás a csókod!
Izzadt ölelkezés
szánk gótikus ívei alatt.
Tűz lángnyelve lobog,
vagy lelkedből kiszálló
angyalok szárnyai?
-
helyezett
Szabó Edit Irma
Ledér idő
Porcelán-sápadt arcom fürkészed,
szemed parazsa izzik.
Emlékképet kutat agyad,
tekinteted szépít.
Steril fal választ el,
az ablak fehér négyzet,
csak ujjainkat érintjük
az ablaküveghez.
Frézia csokrod sárga színe éltet
a korlátozó bezártság-szigeten,
virágterápiád gyógyít, de
a ledér időt hasztalan keresem.
Dús hullámú hajadon
bukfencet vet a fény,
déligyümölcsízű csókban
fonlak magam köré.
|