Hamberger Sarolta

Tavasz a szigetünkön

Ablakomon kinézve szigetünk

látványa tárul elém,

Zagyva folyónk ölelésében  

fái boldogan integetnem felém.

Mintha mesebeli elvarázsolt lények lennének,

S új, tavaszi ruhájukkal dicsekednének.

Mint koldusokból átváltozott királyfiak

Kik eldobták rongyos, fehér rongyaikat.

Mesebeli fa ország halálából feltámadt,

Madaraival, virágaival új életet áraszt.

Takó Ernő Attila

Februári ének
 

 
Fázósan ébredtem reggel... ám meglehet,
képzeltem a mély alvást, mint tél-Természet,
mely ily hidegben, fagy-világát mutatva,
jégvirágot rajzolt a kis ablakomra.
Kályhám tüze rég kialudt, szénre nem tellett:
- Megunhatnák végre az áremeléseket,
mert, hógolyózás lesz! - Örömöm ami maradt,
itt az erdei környezetben, hogy láthattam
és hallhattam varázslatát a hegyvidéknek,
érezhettem, ahogy a Mindenség meghitten
körbevesz s átölel. Hector kutyám csóválta
lompos-farkát, jelezve, vár a havas udvar
Minket és mivel Farsang járt, táncolni lett kedve.
Holle Anyó által, a táj szépen fehérlett
már napok óta s mikor ajtómat nyitottam,
a kert közepén egy tizenéves fiút láttam,
öreg fenyőfánk alatt állt - fehér öltözetben -,
kucsmáján szépséges kis hóvirág díszelgett.
Ismertem régóta, évente meglátogat,
Mátyásnak hívják és köszönt Február hónapban,
kedvesen nézett, barátsággal mindkettőnkre...
lám, jobb karját előrenyújtotta, tenyerében
bogyók, magvak jelentek meg, csodák csodája,
kis cinege odaszállt, csipegette boldogan,
s érkeztek a madarak, állatkák, békésen
sorakoztak és Barátom megetette őket.
Szép látvány volt, emléke kísérjen, példája
legyen útmutató! ... Így még aznap, madárházat
farigcsáltam és megtöltöttem lelkem melegével...

Habár Julianna

Nyár
 

Forró leheletében dús szenvedély
Lüktet a tájnak aranyló mezején,
Felpezsdítve állóvizek csendjét,
Bebizonyítva tartós szerelmét.

Hűsítő pillanatokat nyújt lázhoz,
A vízben zajló egyoldalú mámor,
Naptüzével hevítve gondtalant,
Nyaralást köszönt megfoghatatlan.

Elepedni ölelésében nem kell,
Csak úszkálni dúsan terített fényben,
Könnyedén kalandozva hevében,
Mit nyújtani boldogsággal képes.

Ó kedves, érzelmet adó csillagzat,
Ragyogással műveled nyári magad,
Míg a vihar évszakot szét nem tép,
Egy átalakuló nap éjjelén.

Gálné Tóth Magdolna

Hóvirág

Fák közé költözött a napsugár

szűrt fényben melegszik egy kismadár.

Várja ő is a tél törését,

a tavasz megjelenését.

Hangját hallatja csicsereg,

magát mutatja, megszűnik a  téli csend.

Még feketék a fák, csupaszok ágai,

de  már éled a világ,

az olvadt   hó alól  a zöld kibújik.                 

Kis virág mely először kikandikál érzi,                   

hogy itt van a tavaszt hozó napsugár.

Kis fejét lefelé lógatja, nézi a földet alatta,

mely kopott, foltos szürke ruháját készül eldobni,

és a szép új zöldet próbálja magára venni.    

Szabady Shira

Veréb

Táncoló foltok a falakon,

Vergődő virágok az ablakon.

Gyilkolja őket a Nap sugara,

Vérdíjat tűzött ki jégszirmaikra.

Riadt verebek ülnek a fákon.

Csipogva csüngnek a tavaszon.

Éhes, anyátlan kis jószágok,

Még üldözik őket a téli álmok.

Egy ül ott némán, mélázva,

Az utolsó szélrohamnak támaszkodva.

Csak figyeli az életet,

Alig rebben az a halott tekintet.

Beteg ez, a Világ betege,

S min ül fa, rohad a kérge.

Tudja a Nap hamis, a tavasz hazudik,

Mert a világ szíve még téli álmot alszik.

Gulyás Miklós

Dobogó

Tavaszi olvadás

Tavaszi kert fehéren

olvadozik napfényben,

felengedek szemedben.

Föld foltok a hóban,

sáros, vizes hintóban

a kemény tél elrohan…

Remény száraz szigete,

rálépett a szerencse-

pihenget egy ideje.

… Ritkák már a hó-nyomok,

a hideg is elmúlott,

szemedben már virágok.

B. Faragó Aranka

Bús őszi dal...

Hiányoddal köszönt be 
az idei ôsz is, 
nélküled járom 
a száraz avart. 
Nem számoljuk már 
az ôzszem-barna 
gesztenyét, 
tarka falevél 
színeit másnak 
ontja.
Magányos séták
kacskaringós
utakon.
Léptem hozzád
nem igazíthatom
már soha.

Hûvös szelek 
járják át 
fázó csontomat. 
Kopár fákról 
varjak károgják 
gyászhimnuszukat.

Vörös Júlia

MI EZ A TAVASZ?

Ünnep ring a zászlók alatt,

rügy és virágillat fakad,

kéken ragyog a szabadság,

elég volt a hosszú rabság,

a telet elűztük vitézül,

szívünk ünnepelni készül,

tele lelkünk hősi korral,

hol ágyúszó bosszút forral...

Régi szóhoz sok fájdalom,

de ez mind az én bánatom,

segít ez a zászlós ünnep,

gyászaimban is repüljek,

fény-ünnephez meneküljek,

kívül és belül derüljek.

Ilyen gyógyírt hozó  tapasz

a lelket simogató tavasz,

okos is meg ravasz is,

bús szemével záport hint,

a másikkal rád nevet,

szórja rád a meleget

elűz minden felleget,

szabadságot ereget!

Fitó Ica
 

Csendes még a Duna

Csendes még a Duna,
ballag méltósággal,
hátán farönkök
sodródnak az árral.
a part csöndburka
szinte tapintható,
bennem békesség van..
Én is megnyugodtam.

Csendes még a Duna...
Csak egy rigó fütyüli
az „élni jó" üzenetit
a homokos parton
mélázó füzeknek.
Suttogó nyárfának
pihe-hírnökei
boldogan szállnak
elébe a nyárnak.
míg víg rigódalra
tündértáncot járva
hirdetik ők is,
hogy élni jó!
Élni jó, csuda jó!
suttogják a füvek,
pedig megszenvedték
a vad tavaszi tüzet,
mi felperzselte hátuk.
Mi láttuk,
s nagyon vártuk,
hogy zsendüljön új élet,
és zendüljön az ének,
mert úgy akarta a lélek
hogy a színek, meg a fények
együtt hirdessék a rigóval:
Szép az élet! Szép az élet!

Csendes még a Duna,
ballag méltósággal.
Hátán farönkök
utaznak az árral..
Partja csöndburokban..
én is megnyugodtam.
Élni jó, csuda jó!
- suttogom magamban.

Herédi Tímea

Múljon a tél

Havak havas királynője

kérlek téged

állj meg végre !

Húzd vissza hosszú karod ,

engedd végre

ki a napot .

Eleget fáztunk már

a télen ,

engedj szabadon

Egyre csak ezt kérem ,

tisztuljon meg

az ég újra

Öröm jöjjön már a búra ,

víg szavak a

keserű szóra .

Színt  akarunk a tiszta hóra

zöldet , szürkét , kéket

a vigadóra .

Harsányi Mónika

Ősz lengedez

Falusi tó partján

padon üldögélek,

vidám napraforgók

hirdetik, hogy élnek.

Táncos szitakötők

nászának már vége,

nádasból sok madár

párjával szállt délre.

A szőlőhegy kopáran

bámul fel az égre,

aranyló gyümölcsét

leszedték már régen.

Búsan nézek körbe

elmúlás vesz körül,

de minden újra éled

s ennek szívem örül.

Horgászok csöndjében

érkezik az este,

vörös-lilán száll le

az éltető Nap teste.

László Edit

Nyugalom

A siklósi vár tövében eszem a szilvát.

Tűz a nap, harminckét fok az autóban.

Gyenge szellő lengedez,

szelíd dombok lankák,

fehéredő sziklák, a tekintetet símítják.

Ásító házak, takaros szőlőskertek köröttük.

Távoli utakon autó zúg, suhan, s hallgatom.

Villanyvezetékek, rozsdás tartóoszlopok,

zöld rét alattatok.

Lóhere fehér és rózsaszín, cickafark, utifű,

s egyéb más, mi kibírja a kaszást.

A kék égen felhőtutajok békésen vonulnak,

madarak a távolban versenyt dalolnak.

Zümmög egy traktor,

épp gyümölcsszedő létrákat pakol.

Egy-egy bögöly zúg, távol kutya ugat,

millió bogár, szöcske neszez,

elugrik léptedre.

Csend van, nyugalom.

Lambrozett

KESERGŐS/Z

Ösvénytelen csapáson 

járok

keskenyre taposott 

avaron

haladok

lépésenként 

meg-megállva

köröket taposva

a csörgő hulló-ősz

színpompás forgatagában

földbeivódott 

levelek

ereinek minden

egyes vonalsugarába.

Beragadtam a zöld nyárba

nem akarom a komisz

zuzmarás dermedést.

Tartanám a nyarat 

két kezembe 

fogva,

hogy összes napsugara 

legyen 

tenyeremnek foglya.

Hegedűs János

Ősz

I.

Hull a lombja,

lomb a hulla.

Nyári emlékei,

örömei, játékai,

deresednek reggelente.

Létünket betakarja

e lomha filozófia,

készülvén az álomra,

földanyánk pillantása.

II.

De valójában mit csinál,

ebben a zűr-avarban?

Mint ücsörögvén a lugasban

kerti székén a nagyanyám,

telve bronzosodó körte illatokkal.

Aludni készül,

a véges végtelenbe?

Vagy csak mereng,

a télről, a tavaszról,

reményét latolgatva,

fája kizöldül- e újra?

Kihez fohászkodik?

Istenhez, vagy természet-önmagához?

S egyáltalán, ismeri- e önmagát,

s tékozló urát, az Embert?

Aki nem érti még,

a pókhálón függő

szaltó mortálét.

Az egyensúly kínját.

Böröczki Mihály

HORTOBÁGY DÉLBEN

Feslett sárgájú fű zörög
a hólyag-bőrős szik fölött,
gémeskút billeg, döng a nyár,
karámok, zsúptetős hodály,
foltokban birkanyáj,
egy eltévedt bögöly
lapítva döng, árnyékán szöszmötöl,
verejték úszik, illatára lágy
fuvallat ül,
nagy messziről nomád
világ neszez, körül
szabályos félgömb láthatár,
szétnéz a csönd, illő helyet keres,
a fűre dől, megnyújtózik a tág
puszta fölött. Delel a Hortobágy.

Bajzik Lajosné

Bíbor alkonyat

Forró, pilledt alkonyatban

bíborfénnyel süt a nap

Erdő mélyén fák csúcsával

szellő játszik pajkosan.

Sűrű lombban kajla fészek

Szomjas torkú galamb-pár

Kitárt szárnnyal hűsítik

a pelyhes-puha  fiókát.

Forró tisztás, méla a csend,

enyhet áhít rét, határ.

Augusztusban fülledt az est,

kábán lapít őz, s madár

Rezzenetlen fűszál hegyén

kabóca és tücsök jár,

élvezik a nyár melegét,

zöngetik szép dallamát!

Narancs fényben szénaillat

Búzavirág, bojtorján

Sütkérező gyíklány illan

Meleg földben zsázsa-szál.

Káprázatos fényjátékkal

köszön el a napsugár

Átadja az ezüst Holdnak

őrhelyét a Tűzvarázs.

Komáromi Petra

Tél

Ettél-e már télen herét?

Kakas here

Hősök tere

Ételosztás

Koszt ás minden ember

És latyakot

Atya kotor

Anya horkol

És dorgálja csemetéjét

Sáros cipők szemetéért.

Álltál-e már sorba télen?

Koriélen

Gémélen

Csetelve

Forró csokit vadul vedelve

Rolba szól be

Mollba lép be

A tél szólama

Átfagyott emberek álma

Belőlük forró csoki válna.

Álmodtál-e már a télen?

Don Juan

Casanován

Jéghegy

Szerelmes álmok közé úszik

Bekúszik

Becsúszik

A jéghegy

Náthás lesz a szerelem

S benne minden értelem.

Írtál-e már télen verset?

Nyerset evett

Múzsa nevet

Kinevet

Ki ne szeretné a telet…

Költő tolla

Magát tolja

Fázik

Belemászik otromba

Betűtakarómba.