A „Felpörgetett ifjúságom” – korosztályos versíró pályázat zsűrijének összetétele és helyezett versei a következők:

Beri Róbert – költő, dalszerző, az Éden Művészeti Hálózat vezetője, a Comitatus folyóirat főszerkesztő-helyettese

http://www.poet.hu/user/Bero

Balázs László költő, az Édentől Északra Csoport tagja

//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=32133735&nid=6065908

Fittné Szilvássy Ildikó – költő, az Édentől Északra Csoport tagja

//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=32133735&nid=5906619

Márté Zs. Fruzsina költő, az Édentől Északra Csoport tagja

//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=32133735&nid=5914742

Sánta Zsolt költő, az Édentől Északra Csoport tagja
//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=32133735&nid=5906779

Szecsődy Kristóf író, költő, filozófus, az Édentől Északra Csoport tagja

//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=32133735&nid=5906779

Varga Nóra író, költő, az Édentől Északra Csoport tagja

//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=32133735&nid=5906841

Viola Szandra - költő
//edentol.gportal.hu/​gindex.php?pg=34377846&nid​=6001461

Első helyezett:

Vasas Marianna

Örök káprázat - Eurüdiké története

Játszi könnyű énekkel a nimfa
Magát a halálba dalolja...
Cselszövő sziszegő marása által
Jár táncot a halk halállal.
Teste leomlik égi fátylakról,
Nem mesél többé vágyakról.

Szelek ifjú fülébe súgják a hírt,
Ki nem akarja látni azt a sírt,
Mely virágát könnyeivel öntözheti,
S lelkét így sírba öltözteti -
Éosz, a Hajnal könnycseppjével,
Harmattal, mégis elnémuló kedéllyel.

Szól hát Hádész-hoz Orpheusz,
Kinek bánata nagyobb, mint maga Zeusz,
Hadd láthassa szerelmét csak egyszer...
Még utoljára, s az égi szerelemmel
Újra dobogni kezd az, mi kihunyt már,
S újra érző lesz az, mi már nem fáj...

Kétes ajánlat hangja süvített a szélben:
"Találkozhatsz vele, ám csak egyféleképpen;
Ha nem tekintesz reá, míg a szépség
Ki nem jön onnan, hol a Mélység
Véget ér, s a nehéz sóhajok
Után halott többé nem halott".

Repesett Eurüdiké földi társa,
Hiszen a hunyt kedves, s az ő vágya
Ismét együvé lehet e napon,
Nem temeti be őket a fájdalom.
Ment is rögvest alvilágba,
Hogy a láthatatlant lássa.

Midőn leszállt, szárnyalt leginkább,
Életről énekelt tovább és tovább...
Érezte illatának édes érintését,
Maga előtt látta vakon is képét.
Hallotta hangja csengő zamatát,
Fülébe csókolta gyöngyöző kacaját.

S az arcát... melyet nem láthatott,
Simogatta, s volt meghatott.
S mikor végső fokára értek a földnek,
Arcán a hirtelen látvány rózsái röpködtek.
Ám néma, súlyos csend követte tettét:
Megpillantotta tiltottan Eurüdikét!...

Így a keserv ismét - s végleg
Tudatta vele, mi is a végzet.
A "nincs többé" sikolya hasította lelkét,
Lélektársa nem több, mint csupán egy emlék.
A Nemlét könnyét szórja azóta is a tengerbe,
Egy hervadt káprázatot örökké szeretve.

Második helyezett:

Baráth Dániel

Robotcsókok
 

Csak néhány hideg állkapocs,
csontok fémháza és szelíd,
dermedt nyikorgás, ahogy

a két test lassan fordul
elámulnak a dolgok mérhetetlen
egyszerűségén, ahogy

az két ámult tekintet mozdul
és lassú sóvárgással
fonódik egymásba, ahogy

végig nézik a másik szelíden
meghajlott testének
szürke porcikáit, ahogy

a borzolódó fémlapok
egymáshoz érnek, és lassan
összekuszálódik

a két hideg állkapocs,
csontok fémháza és a szelíd,
dermedt nyikorgás.

Harmadik helyezett:

Pesthy Orsolya Noémi

Ébredés

A világ, mint egy dobbanó áldozati oltár

- feledteti veled, ki vagy és ki voltál.

Eggyé válhatsz vele, szenvedéllyel, némán,

mint heves lüktetés artérián és vénán.

Lenyűgöző erő ez, melynek lehetsz Te is része:

ez az Ég és a Föld hajnali szeretkezése.

Negyedik helyezett:

Herczeg Liliána

Sans lendemain

lángolva lebbenő lélek-pihenő és                            a szívemen szögesdrót

fényt olt az est és fest végtelen vágyat, hogy           feszítsd tovább a béklyót

boldogság betegen, és felkel a szellem                    fájdalmat sebbe mélyeszt

ahol smaragdzöld a fű és szürke az ég                    ziháld még, hogy "csak élvezd"!

az éjben ködös látomás, vágytól vörös                   minden, ami megmaradt

vad, perzselő egek, hogy szerethesselek                 a lélek tovább hasadt

te az enyém, én a tiéd, a csókodért                        legyek hát szerető rab

kicsit kevésbé szeress, csak hogy ne fájjon            és onnantól nincs holnap

Ötödik helyezett:

Farkas Lilla

6510-es személyvonat (a kavicshalmok alatt…)

a sínpárok közti vad kavicshalmok
önző és féktelen kavargó viharok
földhözragadt makacs burjánzó gazok
s végtelenbe futó párhuzamosok

a szembe szél kegyetlen morajlása
a kora reggel szégyenlős kacsintása
mint egy duzzadó patak vízmosása
feltör szívem szüntelen zakatolása

s átveszi a világ lüktetését
monoton hétköznap lassú emésztését
az emlékek hirtelen feltörését
a pillanat varázsának elvesztését

ahogy a kéz a kezet elengedte
utamra bocsátott édes szerelemmel
érzem illatát- rajtam felejtette-
összemosódik a dohos bőrüléssel

és elszalad mellettem megannyi fa
és elúszik vele a hullámzó Tisza
napraforgók keltik fel a szirmokat
és sárgába borul a mező, ahogyan

a durva kavicsok tovább morzsolnak
s a múlt apró darabjaira hullva
a jelennek mind összes pillanata
emlékké őrlődik a kavicshalmok alatt…