Beszámolok 2013 : Tiszta szavak ereje versíró pályázat - Döntős versek 3. rész |
Tiszta szavak ereje versíró pályázat - Döntős versek 3. rész
2013.02.20. 18:39
Bujdosó Krisztián
Egy novemberi úr
Friss hajnalt hoz az ősz,
Levelek buknak alá sebesen,
S mindent őszi takaró borít,
Nézem.
Barna-vörös lombok mindenütt,
Kétkedő uraság pillant ide,
Tekintete érdes, de békés,
Kíváncsivá lettem.
Harmat ékkő fénylik a pázsiton,
Madárfütty, s a szélharsona szól,
Mégis csendes e pirkadat.
Elindulok.
Padon ül ott, mint holmi szobor,
Mosolya szívhez szóló, s kedves,
Bizakodom, ezért lépek még,
Csípős a szél.
Int, hogy üljek le,
Csontos kezét a padra teszi,
Zörren az avar, talán mókus az,
Figyelek éberen.
A vörös pirkadat tűzként terjed,
Szép ez a fényes örök,
Lépteim alatt levelek ropognak,
Leülök.
Mosolya mit sem apadt,
Nyugalmam fokozódik,
Ketten nézzük a reggelt,
Érzem a napot.
Mindenütt szél kavarog,
Szinte söpri az utat,
Annyira nem is hideg,
Már nem is fázom.
Ránézek békés arcára,
Ő csak néz, s bólint,
Lassan, komótosan megindul,
Követem.
Körötte elhal a zajos szél,
Elhalnak a hangok,
Megnyugszik a tér,
Tudom, itt az idő.
Kengyel Éva
Bíbor filter
Még játszik a szél,
szélben a rózsa szirma
sötét vitorla, libegő illat,
illanó bíbor filter.
Benne a nyár puha mámora
s egykori tavaszok zápora,
most mégis omló,
jéghideg kövekre
fújja a szél.
Őszi virágok halódó
csokrában,
a halál fanyar
ölelő karjában:
libegő illat,
illanó bíbor filter
a múlt.
A csont most megizmosult,
szívben a lélek felénk osont,
ott álltál újra,
mint libbenő vitorla,
emlékedből teát párolt
a játszó szél.
Benned a nyár puha mámora,
s egykori tavaszok zápora,
és benned a halál
és benned az élet
tündöklő rózsája.
Lehullott szirmod:
életed filtere,
íze, zamata, illata.
Érzed-e, hogy
tűnő emléked
bögrémben feloldom,
s csak kortyolom,
kortyolom,
kortyolom...
Szentes Zsófia Tóth Árpád - Esti sugárkoszorú - Evokáció
Halk nesz készült csendes megnyugvásra,
a város zaja is pihenésre vágyott,
lila kendője, puhán átkarolta,
s a nappali szivárvány szürkeségbe váltott.
Sejteni véltem szemed csillogását,
mint ahogy a szikra elszórja lángjait,
mintha láttam volna árnyad moccanását,
és a meghajló ódon díszkert szilánkjait.
Hirtelen a valóság időtlenné tágult,
a csend bársonyszőnyege, megszűnt hullámozni,
zsibongó érzület, tátongó szakadékként, kábult
lelkemet hangosan kezdte tépázni.
Félelem és riadtság a perceket átkozta,
időtlen időkig zuhant a múlása, azt hittem,
hogy az őrült védtelen végtelent cipeltem
míg kezem kezedet hirtelen elkapta..
Ijedten, zsibbadtan, reszketve,
némán szomjaztam hallani halk szavad,
lelkem megnyugodott,
a zajos forgószél elapadt,
s a köszönő napsugár a jövőnket tervezte.
Szoby Zsolt
Oremus!
Csillagok közt csonka reményünk tévelyeg,
s hatvanhat bölcsnek szavát féled majd;
nyilaznak harmincadok bősz hordái.
Maholnap éhen halsz.
(Pilinszky János: Négysoros – evokáció)
Dobosi Valéria
Kocsmában
a kocsmapulton vonagló kétségbeesés
számolja a leszámolásig hátralévő
perceket, zsongítja magát még a rettegés,
s haját tépi, bozontjába ősz szálakat sző
a régóta elkábított lelkiismeret,
a falak füstös, fémhideg börtöne bezár,
nincs menekvés – éjszakák iszapja eltemet,
és nem számol meg majd csak az utolsó leltár,
ami darabra mér elhibázott életet,
a többi, kicsit kívülálló néz, nem érti,
- a zöld pult körül tétován tovább ténfereg –
nem szánja, nem menti ki, nem sérti, nem félti,
közönybe csomagolva érzéketlen szavak,
pedig a kijárat fölött tábla lóg: szabad……
Hajdu Mária
Hazafelé
„Látni a földet, látni csak egyszer”
szeretném újra, ahol születtem.
Látni a várost, régi falumat
völgyet ölelő domboldalakat.
Rákos-pataknak fürge futását,
határban érő búza kalászát.
Erdőn rejtőző szarvasok nászát
és a vadgerlék fészekrakását.
Letűnt időkből a Régi templom
büszkén fehérlik a temetődombon.
Azon az úton, amelyen járok
remélem, újra hazatalálok.
Ide születni a legszebb álom,
„élni először itt e világon.”
Molnár József Bálint
Kutyasétáltatás az éjszakai fagyban
Fagyott hó tükrében sápadt Hold ragyog
Reszkető hidegben félelemmel telve
Kérdőn néznek rám hideg szemű csillagok
Ki ez a delejes pára a rideg éjszakában
Jégpáncél ruhában, kéklő aurában?
Amikor a Fiastyúk melengető szárnya
Pelyhes kiscsibéit óvón vigyázza
A lassan döcögő, lomha Göncölszekérből
Néhány fehér pehely hull alá az égből
Kutyám fittyet hány Fiastyúkra, égiekre
A nagy hidegben sétára szottyan kedve
Sóvárogva gondolok a meleg ágyra
S várok, mint Krisztushívők a csodára
Imámra előtűnt a gőzölgő barna pára
Mint aki a sötétben jól végezte dolgát
A havon elkezdte nyalogatni talpát
Majd a barna kupacra esik pillantásom
Végre folytathatom megkezdett álmom
Földi Erzsébet
Versgyár
Ha írnék minden nap
egy verset, lehetnék
versgyári szaki,
a szavakat a helyükre
csavaroznám
(csak senkit ne
akasszanak ki),
reszelném a
mondatalkatrészeket.
Tüzes a ritmusolaj
(ha a meós rekedt),
és sorjáznám a rímek
megfolyt varratát.
Ebédidőben bedobnék egy
verslábpörköltet szókedlivel,
legurítanék rá két cent
metaxametert,
és tennék a világra egy
jó nagy jambust.
Ha versgyári szaki lennék,
verset kalapálnék minden nap.
Kis Krisztián Bálint
Fogyó sorok
– a XX. század emlékművére –
Jégvirágot rajzolsz ablakomra.
Féltés ébred bennem;
helyettem is vigyázz mag-magadra,
Téged meg ne lessen
senki.
Már hiába: új értelmet nyer
a marhavagon,
fölzavartad a természetet.
Ne mondd, változom!
Ne.
Nem angyalok tesznek csodát
lég-könnyedén,
hanem útból félre dobált
vágy-emberkék.
Mert meghajlik az Idő:
alázat,
és meg-megéltet a Csönd:
megőrzi
a múltat
a jö-
vő-
nek.
Fazekas Imre Pál
Egy morzsányi fényért
nyugtalanság
különös színeit
rajzolják az utat
sziklákon villog
a becstelenség
tollfosztott karja
szűk völgyek mélyén
más időket keresnek
élet-halál sikolyok
tarajos hullám az égen
rohan rohan
virágarcú napok felé
az élet nyújtja kezét
egy morzsányi fényért
Makra Laura
Cím nélkül
Lüktető ritmusok,
néma sikolyok
kiapadt tengerén
úszom én
a szilárd mennyországban.
Vággyal teli ágyam
mélyéből zuhanok felfelé,
miközben kettévált tudatom kutatom.
Csak ilyenkor uralom.
Nyugalom.
Molnár József
Papír-folyók 28 – Szerencsecsillag
Vajon, kin múlik a
kártya-szerencse? Bárcsak
tehetnénk érte, a jó
lapjárás, ne a véletlen
agyszüleménye legyen.
Hamiskártyás éjjeleken
a szerencsecsillagot
lehazudnám az égről,
csakhogy enyém legyen
a felhalmozott arany-vár,
s kéjnők tucat-combjai
mögött rám váró
gyönyör-love.
Ha fürge ujjaim
megöregszenek,
annyi baj!, gyorsabb
golyó a halálnál
nincsen,
s ha hóhérom készíti
kötelem,
üzenem,
ráér arra!
Húzd rá, cigány!
Kártyaégető kezem,
pénzzel teli zsebem
húz-visz
az örvény-lejtőn,
húzd rá, cigány!
Egy okkal több
a vigalomra,
halomra-malomra,
vigyen az ördög
a pokolba,
húzd rá, cigány!,
húzd rá, cigány!,
fizetek egy életre.
Köröket, pikkeket, dámákat!
Treff nyolcas várában ábrándhal.
Húzzad közelebb trónusom,
csillagom égjen, ki ne aludjon!
Húzd rá,
húzd rá,
húzd rá, cigány,
húzd rá,
húzd rá,
húzd rá, cigány!
Ma akasztani
visznek.
Pattog a tűz a lábosban,
forró pokol lett ágyam ma,
nevetett a hóhér a kérdésen,
játszik az őrdög, ha megkérem?
Kártyát elő,
bankot ide,
roppanni fog a pokol köve,
robbanni fog a pokol tüze,
húzd rá, cigány,
húzd rá, cigány,
istenem, ma
égess el!
Dudás Ilona Éva
Születni szeretnék
Ó miért, hogy hajnali négy
Sincs még, s mégis a vers
Mint követelő csecsszopó gyermekem
Felébreszt.
Kezembe tollat ad.
Sír és rí
Születni szeretnék
Anyám, ne vess el magadtól.
Ne. Mert lelkedbe veszetten
Ha születni nem tudok
Ha csonka vagyok
Ha... ó fájdalom
Te képmutató, te mocskos,
Te gonosz, te áruló
Te, te, te
Hazudni mersz velem
(Nem félsz, hogy a föld
Kifordul sarkaiból
A tengerek elpárolognak
A folyók vize vérré változik
S lelked kalapáccsal töröm össze?
Hogy darabjait
Torkodba tuszkolom
S így kell, kell, kell
Kell élned életed?)
Ismersz jó anyám.
Lassan megismersz
Enyém a mély
Enyém a magasság
Enyém a láng
enyém az igazság.
Ó, hogy te számítanál?
Elcsitul a csend
S évezredek néma ködén át
Makacs gyermek nem felel
Duzzog, majd sírva, végül
Porba hull.
Anya számítasz.
Anya kellesz, anya fogadj el
S szűköl a vágy
Anya szeress, könyörgök
Akkor is, ha nem vagyok
Szabályok közé szorított
Szép szonett (ó veszne meg
irigylem, irigylem).
Sem ütemhangsúlyos, komoly
Hexameter.
Ha épp hosszú vagyok
Mert kapkodva már
Ha kegyeskedsz figyelni
Végre anya, végre már!
A szó parttalan szakad
Tenger, s gát nem fogja át.
Ugye-ugye? Ismerd el.
Édesanyám
Szép vagyok. Akkor is
Ha megbicsaklik néha a szó
Az egész számít
Szeress tökéletlenül.
S ha már vagyok, ha létezem
Ne javítgass, ne csitíts
Akkor csonkán lettem
Betegen egész.
Akkor tiszta, teljes
Igazul.
Fogadd el, szeress.
Neked ez jutott.
Ez van.
Más sokan
Meddővé váltak
Te termékeny vagy
Örülj, ne panaszolj.
Fogadd el magad.
S még egy valami
Nem azért születek
Nem azért vagyok
Nem azért leszek
Hogy asztalfiókba bújva
Eldugva csodálj-
Mert igaz-szép-gyermeked
Elfogadja, hogy még félsz
De lesz nap mikor
Verskötetben felelsz
Tetteidért.
Tetteimért.
Költő vagy, költővé tettelek
Én.
Taknyos csitri, boldog leszel.
Ne félj.
Te önnönmagadban egész
Gyáva-bátor
Csillag galaxis, univerzum
Társat adtam neked
Beszélni korán
Mutatni korán
Önmagad.
Úgy, ahogy másnak nem lehet
Te lelkekbe látsz
S ismerve önnön kínjaid
Fény leszel, századokon át
Gyógyítasz...
Megszeppentél, látom
Ne félj, ne félj, ne félj.
Menj szaladj égi-földi
Apádhoz
Bújj karjai közé
Nyugodj meg sss jó anyám
Öleld leendő férjedet
Jaj te édes, te bohó
Ugye játszani jó?
Hát játssz, játssz lehet.
Neked ez kell.
S másnak joga
Beleszólni nincs
Tied életgyöngyöd
Annak adod
Annak csak annak
Az igaznak
Aki lehet békakirályod
Mamlasz királyod
Urad. Apád.
Férjed. S gyermekid
Atyja. Zsarnokod. Szeretőd.
Megtaláltad ki méltó rá
S ha meghal, s szíved
Még szeretni képes
Utodját is megtalálod
Majd.
Gondoskodom rólad anyám
Akkor is ha öreg leszel
Akkor is ha csúf.
Csak egy esetben
Hagylak el.
Ha nem szeretsz
Ha magad taszítasz el.
Verslelkem akkor
Megszakad
S ahogy kihunyt csillag
Összetöpörödni tovább nem tud
Már földig hajolt
Már könyörgött
Már megalázta büszke magát
Ha semmi nem jó
Ha nem szeretsz feltétlen
Anyám, elhagylak én
Lángom kihuny
S te, te ki óriás izzó csillag
Voltál, a legnagyobb közül
Kihunyt, magányos leszel
Egyedül, egyedül.
S milljomnyi lélekfényed
Egy teniszlabda méretű
Jéghideg sűrű gömbbe
Összetömörül
Ó s az sem mellékes ugyan
Édesanyám csak hogy sejtsd
Mit teszel
Az ilyen csillag fekete lyukká vál
S a tér-idő szövetét szaggatva szét
- Ha nem szeretsz feltétlenül -
Fekete lyukká leszel
Min a fény sem hatol át
Mi elnyel más boldog, teljes,
Egész csillag lényeket.
Sötét körébe boldog
Senki nem lehet.
Siratlak, siratlak, sajnállak
Imádlak, de lángomat
El kell vonnom tőled, el
Verslelkem elpusztítani
Nem engedem.
Elmegyek.
Más talán megbecsül
Nem. Még azt sem tehetem.
Hová kerül a vers
Ha lélekfényből kikerül?
Látod anyám ezt már én
Sem tudom.
Tán van vers mennyország
Ahol a ki nem mondott
Boldog, igaz szavak
Meg nem született gyermekekkel
Játszanak.
Nem félek, oda menni
Jó anyám. Ha csak ott
Szeretnek. Végül. Igazán.
Nem félek, nem félek
Tudnod kell megteszem.
De kérlek, térden állva könyörgök
Sírva, nyüszítve, vágyva
Én a büszke, én a nagy
A kicsiny elgyötört igaz
Engedd szeretni magad.
Szeress, szeress feltétlenül.
S lihegve buk orra
Arccal a porba.
S anyja nézi vergődését
Némán kérlelhetetlenül
S telnek másodperc évmilliók
Majd egyszer csak a távolság rövidül.
Anya hozzá sétál
S vers csonka-egész
Beteg-teljes
Tökéletlen és kegyelmes
Egészét
Magához öleli.
S sírnak, sírnak mindketten.
Drága földi anyám,
boldog vagy, hogy félve írom
Verseim
Hogy mint a vad
Újra meg újra hátratekint
Bejössz-e szobámba
Megint. -
Szeretlek. Szeretlek feltétlenül
Jössz, ha akarsz
Nem löklek el
Szeretni foglak, s gondozlak.
S csonkának, tökéletlennek hagylak.
Elfogadlak s nem várok el.
Jó vagy úgy kedves kincsem
Ahogy születtél.
S a könnyező kicsi
Elhalványodik.
Feloldva, egyesülve
Anyja része lesz
Lélek egész, teste-vére
Békére lel.
Békére,
Békére.
Boldog vagy?
Igen anyám.
Hagysz aludni?
Kicsit talán.
Akkor mars pihenni, kincsem
Most, ne duzzogj
Adj pár órát
Majd veled akkor játszhatok
Pihenten
Jó anyád most
Nem sokat ér
Megértheted, megértheted
Elfáradtam én nagyon.
Jól van anyám,
Jól van látom rajtad azt.
Hogy már bízhatok.
S tudom nem zársz újra
Vad ketrecbe majd.
Bízom benned, bízom benned
Hogy szeretsz
S ha játszani vágyok
Majd játszol velem
Elengedlek
Legyen tiéd az éj
Hogy pihenten szolgálj újra
Önző gyermekért
Engem, engem, engem.
Édes gyermekem
Újszülött, ifjú porontyom
Úgy lesz.
Aludd végig az éjszakát
S éltem könnyebb lesz.
Nem rejtelek búra alá
Másnak megmutatni
Nem leszek rest.
Szeretlek. Jó éjszakát.
Pihenj anyacsókkal
Homlokodon
Édesem.
Anya most visszafekszik
Adj neki
Édes szép álmokat.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Jó éjszakát.
|