Beszámolok 2013 : Poéták 2013 verspályázat - Helyezést elért versek, valamint a zsűri összetétele |
Poéták 2013 verspályázat - Helyezést elért versek, valamint a zsűri összetétele
2013.07.07. 18:19
A Poéták 2013 – pénz-fődíjas versíró pályázat zsűrijének összetétele és helyezett versei a következők:
Beri Róbert – költő, az Éden Művészeti Hálózat vezetője, a Comitatus folyóirat főszerkesztő-helyettese
http://www.poet.hu/user/Bero
Lajtai Gábor – költő, szerkesztő, a NapSziget a Művészetekért Alapítvány elnöke
http://hu.wikipedia.org/wiki/Lajtai_G%C3%A1bor
Kőhalmi Ildikó - költő
//kohalmi.gportal.hu/
Payer Imre – József Attila-díjas költő, esszéista, irodalomtudós
http://hu.wikipedia.org/wiki/Payer_Imre_%28k%C3%B6lt%C5%91%29
Pethes Mária - költő
http://alkoto-haz.hu/?q=node%2F2348
Petz György – költő, író, Szépírók Társasága egyesület
//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=34377846&nid=6161473
Zalán Tibor – költő, író, dramaturg
http://www.zalan.deltabroker.at/ikreator/zal/cms_pub/home
Első helyezett:
Vasas Marianna
Lélekkoszorú
Csendes árny az égő forgatagban,
zsibongó fényfullánkoktól messze,
mint üszkös szíven az életbalzsam
szül újra, önvalóra ébresztve.
Napmagokból olykor csak a felszín
csalárdul kacagó virága nő,
míg néha a letagadott Semmin
új világok tornya égig érő.
Kétarcúság lebeg árny s fény előtt,
könny és mosoly szövi át mindkettőt -
vihar egyúttal az elrévült szél,
az isteni olyan ellentmondón
messzi, s bársonyos, akár az ódon
éjek homlokán gyúló fényfüzér.
Második helyezett:
Faragó Dániel
Emberi jelenségek
1) KEZDET
Élünk és meghalunk – szép álmokat
szobor nekünk a méh, s azokba ringat.
Egyfős térben növesztjük tagjainkat.
Nincs ennél őszintébb – se álnokabb.
Hisz massza még a sok-sok árnyalat,
midőn az élet nem fa még, csak írmag –
s kiérve is, hogy napkorongja pirkad.
Nem értünk még áldást, se átkokat.
Aranykor ez. Még nincs egyéniség,
s a nemtudás romlatlanság is egyben:
vadállatmód szelíd a kisgyerek.
Fantáziánk határa tán az ég,
s nincs vágyaink között elérhetetlen.
Sződd őket pókfonalként, míg lehet.
Harmadik helyezett:
Pásztor Attila
Búzavirághoz
századik évfordulójára
Távoli kékje a szép szemeidnek
fénylő búzavirág, hazaviszlek…
Vénuszi éked – napkoronád add,
s dísze leszel ama csönd teli háznak…
fák levelén ahol angyalok ülnek –
nyárból télbe ha fordul az ünnep,
Ég sugarából szőni a kincset –
lelket emelve, ha szűnik az ihlet…
Tárul az ajtó – szívem az ablak,
édes a sóhaj, nyílik az ajkad…
Lángol a Mennybolt – szabadul erőnk.
Tűzben a vállad arcomat éri,
éteri csókkal Benned elégni
vágyom az Élet kapuja előtt!
Negyedik helyezett:
Geiger Erzsébet
hiába
hiába bizonygattad
egy útonálló makacsságával
nem írod többet verssé
a szívednek döndülő keserűség
görgette sziklatömböket
az élet ez az elrontott földi móka
látod minden elhatározásodnak
néha keresztbe tesz
az ember sokáig elvan
nem kutat
nem remél
nem keres
a kútba dobott erőfeszítések idejét kinőtte
megtanulta beérni
azzal ami van
örülni a vágyainál sokkal kevesebbnek
ezt a leckét sokszor
felmondtad magadnak
de amikor folytonosan
hiányszavakat mormol az est
nem tudod pontokba szedni
a napi teendőket az egykedvűség
járatai elleni harc feléget
és már rég nem törődsz
azzal hogy mások számára
egy végtelenül hosszúra
sikerült keserves szabadversnek
tűnik az életed
pedig ez a lelki pucérkodás
többet árt mint használ amíg
nyomasztó dolgaid csak
átszellőzteted és soha
nem írsz arról ami igazán fáj
ami a legkegyetlenebb
Ötödik helyezett:
Ljuré Quk
Lustrum quadrigum
Tanakodtam magammal néha,
mikor senki nem látta, csak én,
ahogy ott bennem, lassan
nagyon nagy lángok gyúltak.
Néztem úgy, mint az az író
borotválkozáskor nézte önmagát,
és nem értettem meg,
hogy meddig tart a tükröződés.
Elszámoltam veled — mondtam
neki (magamnak), s közben már
az alvó állat rebegő szemén át
láttam csak ki önmagamból.
Jól jössz te még egyszer
—felelt vissza gyatrán,
az ő jellegzetes hangján,
egyáltalán nem ünnepélyesen.
Különdíj:
Kovács Dániel /17 éves/
Békében
Immár a béke lett az én világom.
Járok nyugodt füvű mezők felett
A bú, a harc, a háborúk helyett:
Áldott e mákony adta méla álom.
Itt zengve zúgnak zsenge nyári szárnyon
Reptükben ringató hüvös szelek,
S aranykezű a napsugár, melyet
A béke karja most a tájon átvon.
Nincsen halál, magában a halálban,
Se nemzetek, se hit, se Isten itt
De mindörökre békeség, s magány van.
Egyetlen szólam szórja hangjait:
Magam vagyok mind, kezdet és a vég:
Nincsen világ, csak én, s ez épp elég.
|