Beszámolok 2014 : Belső fényspirál - saját kötet és pénz-fődíjas versíró pályázat - Helyezést elért versek, valamint a zsűri összetétele |
Belső fényspirál - saját kötet és pénz-fődíjas versíró pályázat - Helyezést elért versek, valamint a zsűri összetétele
2014.05.05. 21:59
A „Belső fényspirál” – saját kötet és pénz-fődíjas versíró pályázat zsűrijének összetétele és helyezett versei a következők:
Beri Róbert – költő, az Éden Művészeti Hálózat vezetője, a Comitatus folyóirat főszerkesztő-helyettese
//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=32133735&nid=5914748
Csák Gyöngyi – költő, író, a Magyar Írószövetség tagja
http://www.muveszetek.hu/csakgyongyi/
Gyimesi László – költő, irodalmár, a Magyar Írószövetség tagja
http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyimesi_L%C3%A1szl%C3%B3_Lajos
Lajtai Gábor – költő, a Napsziget Irodalmi Folyóirat szerkesztője
http://www.muveszetek.hu/lajtai/
Payer Imre – József Attila-díjas költő, esszéista, irodalomtudós
http://hu.wikipedia.org/wiki/Payer_Imre_%28k%C3%B6lt%C5%91%29
Petz György – költő, író, Szépírók Társasága egyesület
//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=34377846&nid=6161473
Szinay Balázs – író, költő, irodalomkritikus a Comitatus folyóirat szerkesztője
http://comitatusfolyoirat.blogspot.com
Zalán Tibor – költő, író, dramaturg
http://www.zalan.deltabroker.at/ikreator/zal/cms_pub/home
Első helyezett:
Kocsis Gabriella
Részegen
Minden korty után üvegebb az Isten.
Az ördög meleg, krisztusi és árva.
Bénaként jött, csak, hogy igazán öleljen,
milyen szagos a meghatódottsága.
Ilyen gyönge álmosság az ember,
ringatózásában csökik meg a vére.
Mikor ébred, elered és nem mer
felkelni a testének helyére.
Az vagyok, mint mindannyian: kurva,
egyszerű és elhibázott csönd.
Ki mondja meg, hogy miből lettem gyúrva?
rossz literekből, mélyen, odafönt.
Második helyezett:
Péter Éva Erika
Holnap-fénykép
Borzas lámpafények verekszenek
szándékok megkövesedett utcáin,
az arcukon átfutó enyhe pír kármin.
Aranyvesszők ringnak, mind egy-egy zsineg,
és szétfolyó cigarettafüst a hold.
A járdákra fittyedt az éjszaka szája,
pár krókusz árnya a csendet kaszálja:
egy városba kell ennyi imbolygó kobold.
Az egymásnak vetett vállú tömbházak
közös tartása csupán vak látszat,
mert olyanok mind, akár az emberek.
Szemükből kiesett a holnap fényképe,
az álmoknak egyetlen felriadás a vége.
És az a maradandó, mi sosem lehet.
Harmadik helyezett:
Mészáros László
Féltelek
Hideg szirmokról reszket fel a harmat,
valami más virít, mint ami virág.
Szívünkből, Kedves, még mennyit akarhat
e hunyt szemekkel tapogató világ?
Fortély hálóiból szőtt, idegen szél
fonja szálaiba egymást kért szavunk.
Mi is lehetne szebb, míg a csend beszél,
hogy koccanó pillantásunkba halunk,
rejtőző csillagok szikrái alatt?
Szelíden, ahogy a tavasz felriadt
színein tisztulnak le a vén telek.
Miként bokrok kócos ágain feszül
meg lepke, s szárnya terhével szembesül:
majd elejt az álmom, attól féltelek.
Negyedik helyezett:
Doktor Virág
Gondolatfonál
A nap eloson. Elbújtatva fényét
Elszunnyad e szikrázó szembogár.
Párnára hajtja mindenki fejét,
Kit nem tart éberen gondolatfonál.
Feslett ingét kitűrve leng a csönd,
Hánykolódva függeszkedik rojtjain
Néhány nyugtalan-lázadó föltevés,
Mint tűzhányó az elme romjain.
Ötödik helyezett:
Banka László
Hajnali órák
Hűvösek e hajnali órák
és a borzas lámpafény sem
melegít. A kocsiplató zörög,
hordják szét a szódát.
A szelet hideg rázza,
libabőrösen felnyerít
miközben megannyi ráncolt
szemöldök, anyjától régen
elvágott köldök ásít balga
pofámba szemtelen.
Zsebembe dugva egy szelet
szerelem...
Álmom még vállalom ül.
Könnyű teher és zöldséget
beszél. Borzolja kedélyem
a sok savanyú ember...
arcuk a világ fájdalmáról regél,
miközben oly színes
e szürkén bágyadt forgatag
és sehol egy viszonzott mosoly?
Sebaj! Tárcámban találok valahol.
Hűvösek e hajnali tájak,
a jelzőlámpa fáradatlan robot,
lassan puha ágyat vet a Hold
és feje alá gyűr egy marék csillagot.
Különdíj:
Fekete Orsolya /23 éves/
Eszmerendszerek
Hiszek isteneket. Mindegyiket.-
mert hnni vágyom,
hogy elvetett karcolat lehetek
kőtábláikon.
s nem csak a senki földjére tévedt
kóbor sugarak
vetülete vagyok az Enyészet
pillái alatt
s bár nem táplál már a belém plántált
száz illúzió,
tán delejesít pár valóra vált
bizarr vízió.
s ha a kényszeres identitásvágy
zsúfolásig telt
kelepcéjében kalimpálok csupán ,
nyújthat-e mímelt
gondozást az anyagelvű vallás
steril szikéje,
ha vallom tanait, s tűröm bambán
hajtson élére.
ideák sokasága burjánzik
s integrál engem
bár lelkemhez ridegnek tűnik
ember és isten
egyformán, így mától el is hagyom
dilemmám. Cirmos,
csillámporos talajon taposom
tovább lábnyomom
|