Beszámolok 2014 : Tiszta szavak ereje 2014 pályázat - Helyezést elért versek, valamint a zsűri összetétele |
Tiszta szavak ereje 2014 pályázat - Helyezést elért versek, valamint a zsűri összetétele
2014.09.01. 00:22
A „Tiszta szavak ereje 2014” – saját kötet és pénz-fődíjas versíró pályázat zsűrijének összetétele és helyezett versei a következők:
Beri Róbert – költő, az Éden Művészeti Hálózat vezetője, a Comitatus folyóirat főszerkesztő-helyettese
//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=32133735&nid=5914748
Csák Gyöngyi – költő, író, a Magyar Írószövetség tagja
http://www.muveszetek.hu/csakgyongyi/
Gyimesi László – költő, irodalmár, a Magyar Írószövetség tagja
http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyimesi_L%C3%A1szl%C3%B3_Lajos
Lajtai Gábor – költő, a Napsziget Irodalmi Folyóirat szerkesztője
http://www.muveszetek.hu/lajtai/
Payer Imre – József Attila-díjas költő, esszéista, irodalomtudós
http://hu.wikipedia.org/wiki/Payer_Imre_%28k%C3%B6lt%C5%91%29
Petz György – költő, író, Szépírók Társasága egyesület
//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=34377846&nid=6161473
Zalán Tibor – költő, író, dramaturg
http://www.zalan.deltabroker.at/ikreator/zal/cms_pub/home
Első helyezett:
Fövényi Sándor
Kiskabátban
Ezerkilencszázhatvannyolc
december huszonnegyedikén,
hátratolva a széket
felállt és lopva szétnézett apám.
(láttam rajta, mindent megértett)
Majd poharát a falhoz vágta,
(szerteszóródott szilánkja)
úgy ahogy volt kiskabátban,
mintha csupán a boltba menne,
csendben kiosont a kertbe
és megmosakodott a hóban.
(talán zavarta az élet szennye)
Aztán, hurkot lógatott az almafaágra,
s a szürke köd vásznára lépve,
nekivágott a messzeségnek.
Most itt állok kiskabátban,
a szeptemberi égbolt alatt,
és várom, hogy a fa megsúgja:
merre jár apám -
Második helyezett:
Hommer Tibor
Karácsony tanyán
Itt már nincsenek tétek. Sem cink, csak zsír a kártyán.
Fűtött konyhában testszagú árnyak,
s ráncos szemhéjak a száraz kötőhártyán.
Itt már nincsenek szavak. Homlokig ér a szemöldökfa.
Tarkóra hajlik a mennyezet, roskad a kártyásokra,
de kivár még: tököt a tromfra?
Mi csodát meg nem él még ez az odú: indultak innen vetni,
vagy frontra, ha éppen parasztot áldozott a háború,
de – a néma forradalomban – tetemet is mostak itt a rongyos ágyon.
Itt már nincs emberi hang. A lapok csattannak csak
az asztalon és venyige sír a kályhalángban.
Az esti harang ugyan ideér, de a dobhártyákon meg sem rezdül:
mert itt a filkó a Krisztus, s az adu az Örömhír;
hogy a Szent Nő fiat szül – nem érdem a pogány kápolnában.
Itt már nincsenek szavak. Sem cink, csak zsír a kártyán.
Oltáruk a durva deszkaasztal, ráhajolnak ők, az enyészet néma papjai.
Mindent megbeszéltek már, amit meg akartak.
Harmadik helyezett:
Áfra Piroska
Péntek megint...
Nyár.
Aszfaltba olvadt test.
Elképzelem...
Villanyoszlop,
forró macskakő,
a betonház poros
ablaka mögött magány.
A hamburgeres előtt,
a barnító melegben
dagadt, vigyorgó fejek.
Papírgalacsint rugdosó
lábak...
Közlegő agyhalál,
szárnyaszegett álmok.
Rongyos kéregetők,
elmaradt ünnep.
Koszos váróterem.
Széken hagyott
reklámtáska.
Félbe szakadt gondolatok
kavarognak a légben.
Széttépett fotók
zsinóron lógnak.
Gyermeket cipelő anyák:
Agapé.
Hallgatag kisfiú az ölben.
Sorsok.
Bedőlt falakon kúszó
gyilkos indák.
Jégvirágot bújtató tekintetek.
Szálkás, festetlen padon
hagyott szerelem.
Ma még nem láttalak.
Hátba lő a közöny,
véres töltényem
ruhám alatt rejtegetem.
Jól vagyok.
Tolakodó,taposó
emberek lökdösnek.
Megjött a busz,felszállok.
Fileo!
Negyedik helyezett:
Péter Éva Erika
[csak ínszakadásig]
csak ínszakadásig kényszer
se part se víz
még mozdulatlanság sincs
ahová behívsz
csak csattanás van
csillagok: viharrá rendeződve
rémálmaid rólam
nincs ki lefürössze
lehull a hold
kesernyés vackor
bárka az arcom
kievezek magamból
Ötödik helyezett:
Dudás Éva
Egy vasárnapi misére
Testem börtönébe be vagyok zárva,
Pompeji megkövült könnycseppek arcomon,
Agyam ezernyi villanó gondolat tárháza,
Barázda - gond-folyó medre - homlokomon.
Szám körül lassan tűnik a pajkos mosoly,
Már, mint citera, szól kezem remegése,
Szemem előtt pereg egy film, túl komoly,
Halk orgonaszó hív be egy misére.
Testem börtönéből majd kiszabadulok,
Szívem - rozsdás óramű - nem sok jót ígér,
Megnyugszom: ha egyszer végleg elindulok,
A szent orgonaszó oda is elkísér.
Különdíj:
Dalmai Rebeka Rozália /16 éves/
Nyugodt haraggal
Verset írt volna a büfés zacskóra,
de a tinta elfolyt a zsíros lapon,
keserű könnye elmosott mindent,
mikor már nem félt semmitől túl a falon.
Kezébe vette a vékony, lopott tollat
és olcsó, kopott szavakkal
leírt mindent a büfés zacskóra
szívében nyugodt haraggal.
Ha tehette volna, cigarettát gyújt
és nézi a földre hullt hamut,
nyugodt testéből kiszaladt a lelke
és nem csukott be maga után semmilyen kaput.
Újra kezdett volna mindent.
Átfirkálva a zsíros foltot,
ehelyett némán ült a padban
és mindent magába fojtott.
|