Beszámolok 2014 : Poéták 2014 - saját kötet és pénz-fődíjas versíró pályázat - Helyezést elért versek, valamint a zsűri összetétele |
Poéták 2014 - saját kötet és pénz-fődíjas versíró pályázat - Helyezést elért versek, valamint a zsűri összetétele
2014.11.30. 20:12
A „Poéták 2014” – saját kötet és pénz-fődíjas versíró pályázat zsűrijének összetétele és helyezett versei a következők:
Beri Róbert – költő, az Éden Művészeti Hálózat vezetője, a Comitatus folyóirat főszerkesztő-helyettese
//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=32133735&nid=5914748
Csák Gyöngyi – költő, író, a Magyar Írószövetség tagja
http://www.muveszetek.hu/csakgyongyi/
Gyimesi László – költő, irodalmár, a Magyar Írószövetség tagja
http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyimesi_L%C3%A1szl%C3%B3_Lajos
Lajtai Gábor – költő, a Napsziget Irodalmi Folyóirat szerkesztője
http://www.muveszetek.hu/lajtai/
Payer Imre – József Attila-díjas költő, esszéista, irodalomtudós
http://hu.wikipedia.org/wiki/Payer_Imre_%28k%C3%B6lt%C5%91%29
Petz György – költő, író, Szépírók Társasága egyesület
//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=34377846&nid=6161473
Serfőző Attila – költő, író, festőművész, a Héttorony irodalmi portál vezetője
http://www.serfozoattila.hu/
Zalán Tibor – költő, író, dramaturg
http://www.zalan.deltabroker.at/ikreator/zal/cms_pub/home
Gratulálunk a helyezetteknek.
Első helyezett:
Péter Éva Erika
{ egy pohárka reggelt }
egy pohárka reggelt töltök érted
és mindennap azt hiszem hogy iszlak
egy korty rezeg az első istenképben
s földre loccsan áldozati csillag
tán valahol így engem is kitöltesz
s mert félbemaradt rituálé nincsen
majd illeszkedünk egyszer az egészhez
az sem baj ha nem így van csak higgyem
Második helyezett:
Őszi Lili
Víziók
(1)
Hanyatt dőlök. A víz felszínén
hajszálvékony erek ágaznak szerteszét.
Száz meg száz. Apró kapillárisok,
de a színük lila.
(2)
Kinyitom a szemem.
A szélben szabadon keringő ökörnyállal
egyszerre érkezik a nagytestű vízimadár.
Mellkasomra telepszik.
(3)
A karom belelóg a tóba.
Hallom, ahogy az apró halacskák
cikázva közlekednek artériám
csillagösvényein.
(4)
Rajtad fekszem, és érzem
a csuklómon hagyott leheleted
lángvirágát, melyet a hold
hűs fénye sem tud letörölni többé.
Harmadik helyezett:
Zajácz Edina
Látomás
Kimondhatatlan szavaim üldöznek,
feszülő tomporú, sötét agarak,
ha utolér egyszer, ugye nem öl meg
a féktelenné idomult akarat?
Mikor vállad csupasz gödrében zihál,
s csak Isten látja a holnapi utat,
milyen fény szitál rád, ezüst vagy opál,
hol hegyek érintik össze sarkukat.
Éhes öklébe gyűr a határtalan,
míg lépteidhez forrad a hallgatás,
nélküled illesztgetem, mi hátra van,
közelebb jöhetnél - meg ne lássa más;
ahogy sejtjeimre hullatja magát
tűnődő szemedből millió karát.
Negyedik helyezett:
Szamos Zsófia
Fulladás
A gondolat kecsesen ívelt,
vigyázva a néma utasokat.
- Élni élve is lehet, –kacagta,
narancssárga-füst egünk alatt!
Siklott tovább a fülek mögött,
megpihent vasalt hajtincseken.
- Fájni szépen is lehet, – dalolta,
nem csak késhegyen, véreresen!
Belesett álmos táskák száján,
szeplővé lett egy szőke gyermeken.
- Látni mélyről is lehet, - nézett szét,
nem csak pohárból, üvegesen!
Ők nem hallották. Íve megtört.
Kérdőn tekintett körbe-körbe.
- Félni bátran is lehet! – kiáltott,
nézve szembe, csontba, bőrbe.
Eltűntek mind. Vajon ott voltak?
Voltak-e egyáltalán?
- Sírni szívből is lehet! – üvöltött.
Visszhang csorgott a vonat falán.
Zakatolás hallatszott csupán.
Siklott a vigyorgó szellemvonat.
- Lenni… fájni… félni… sírni…
suttogta halkan a gondolat.
Ott állt. Keserűt szippantva
a szívelhagyottság rózsaszagába.
- Élni csak élve lehet. – dalolta,
és belefulladt az éjszakába.
Ötödik helyezett:
Balázsi Tünde Gabriella
Kitárulkozás
Eltöröltetett ma minden ítélet
s a földön és az égben minden egy tenyérben
keres menedéket
apró szembogárban lobogó lángocskában
hallgatlak megtöretve az élet ág-bogában
karistolódva és zúzódva csendben
feloldódva szelíd istenszerelemben.
Különdíj:
Kenyeres Lilla /20 éves/
Ihlet
A csend végül mégis megmarad,
ha megszenteli a pillanat,
nincs, hogy titkon ne dobogna
a lámpafény-itta sarokba,
ott a dallamos sorokban,
a szódával felöntött borokban
ott ahol a szavak véget érnek
és mielőtt újra jönnek
előbújik a kabát alól,
visszapattan a sárga falról.
Leplet dob rá a zaj,
a csend fű,
Ő avar.
Aztán meg beül a szívedbe
és ott marad,
mint a por a celluxban ragad.
És többé már szét nem szeded,
észre sem veszed,
csak pattan, csak csillan,
csak némán egyedül,
mikor a csend előkerül.
És az, ami volt, az marad,
nyugvó, alvó, mélabús áradat.
|