FI

Fess meg! Hadd legyek egy pillanat,

S e pillanat az élet

Hadd legyek a múzsád

A vászonra folyt éned

Képeiden:

Hadd legyek rét, a rét feletti felhő

Hadd legyek gyermek, aki retteg, hogy majd felnő

Benned:

Hadd legyek szív, hagyd, hogy éltesselek

Hadd legyek kard, s a kard nyomán a hegek

A műben:

Hadd legyek a részlet, vessz el bennem

Hadd legyek a fogoly, s ne eressz el engem

Fess meg! Fesd meg az arcom

Csókol, de ne csak mikor alszom

S mert nem tudom álmunk közös-e

Hadd legyek a múzsád, s más emberek közönye

Haljunk meg s, és szülessünk százszor újra

Sodorjon bármily’ messze, s szórjuk haragunk az Úrra

Mert

Te vagy az én versem,

Minden egyes betűm

Hadd legyek kép, fess meg

Legyek én a fő mű

Most

Nézz a fénybe, ragyogok

Maradj csöndben, hallgatok

A múzsád

Örökre

Én vagyok