A Barátok Verslista 2008 februárjában kiírt nyílt pályázatának Témája a "TAVASZ" volt.

A pályázaton minden amatőr író indulhatott - határainkon belül és határainkon túl is - magyar nyelven írt versekkel.

Végül 56 fő 119 verse érkezett be.

A pályázati kiírás megjelent szinte az összes hazai irodalmi listán, illetve különböző hazai ill. külföldi honlapokon.

Az Édentől Keletre Csoport nagy örömére a mélyen tisztelt hajdúdorogi költőnő Barna Júlia

holtversenyben a harmadik helyen végzett.

A szakmai zsűri értékelése alapján a következő eredmények születtek:

I. helyezett: (56 ponttal)

5-ös sorszámmal – Barna László: Tavasz

Nyereménye: 12 ezer Ft értékű irodalmi csomag (antológia, folyóirat, verses CD…)

II. helyezett: (53 ponttal)

40-es sorszámmal – Geisz László: Éled a táj

Nyereménye: 8 ezer Ft értékű irodalmi csomag (antológia, folyóirat, verses CD…)

III. helyezettek: (51 ponttal)

19-es sorszámmal – Geisz László: Tavaszi szellő

30-as sorszámmal – Barna Júlia: A hatvanadik tavasz

Nyereményük: 5-5 ezer Ft értékű irodalmi csomag (antológia, folyóirat, verses CD…)

IV. helyezett - Különdíj: (48 ponttal)

41-es sorszámmal – Szent Szigety Lajos: A magányos fa

Nyereménye: 2 ezer Ft értékű irodalmi csomag (antológia, verses CD)

A maximálisan elérhető pontszám 70 pont volt.

A történtekről érdeklődésemre Barna Júlia a következőket mondta:

„Versem két évvel ezelőtt született, amikor betöltöttem a 60. életévemet. Azt tükrözi, hogy a 60. tavasz is tavasz, csak másmilyen tavasz. Ezt a tényt többféleképpen is meglehet közelíteni, optimistán, pesszimistán, ezért áll a vers két részből. Szerettem volna kifejezni, mit jelenthet egy ember számára a tavasz.

Az eredmény alakulásával nem különösebben foglalkoztam, az emberek úgy is maguknak döntik el hányadik helyre  rangsorolják, ugyanakkor örültem a hírnek, a helyezésnek.”

 Barna Júlia:

A hatvanadik tavasz

(pesszimistán)

teremtésre duzzad a föld

fény-kiáltásra selyem-füvek illat-jelek kelnek

az ég vakító kék zengés

dallamot kottázó madár-kerengés

- de mit kezdjenek itt a tavasz idegenjei

a lüktetésből kizárva vagy a lüktetésbe bezárva

mint megkerülendő közlekedési akadályok

a magasabb fordulatszámú létezésben fontolgatom

helybenjárásról átváltanék én is

leginkább helybenfutásra

- semmiért mégis - feltámasztom a lobogást

de kimaradok a világot újrakezdő lázadásból

mozdulataim felőrlődtek az évek malmában

nem tudom mássá gondolni magamat

visszafogom meddő lelkesedésemet

- ettől a dolgok nem változnak úgysem -

eloltom csapongó lángjaim

szemembe záródnak az érzések kódjai

meg ne fejtse valaki

nincsen házam a jelenben

elsüllyed a tekintetem

a falevelek titokzatos ereiben

(optimistán)

bizalmatlanságom a napon olvad meggyőzöm magam

a tavasz még nekem is tud újat mondani

a föld misztikus másállapotából

most születő jövő csukott arcába nézek

a magok új és új végtelent csíráznak

szárnyat emelnek a levelek – minden repülne –

mint meggyfa-mennyasszonyok fátyla a szélben

a kezdődő csodák közt szédülten keringek

mintha az élet befizetne

az évszak-körhintán még egy utolsó menetre

kételyeim rejtőznek mint a könnyes szemek

oxigént vedel a vér – érháló-tüze

határtalan vágyaim lobogja

- a lehetetlennél több lehetőt!

egy  élet helyett kettőt! –

mintha rátalálnék a mindent nyitó kulcsra

a tavaszban otthonosan berendezkedem

el akarom hinni

a tél nem bír majd velem