Izgatottan indultam a fővárosba április 12-én az első poet.hu találkozóra, amelyet Enemy az oldal egyik moderátora a Hősök terére szervezett. Előzményként meg kell említenem, hogy a társalgóban beszédtéma volt a találkozó, de nem lehetett valami fergeteges érdeklődést érezni, ám ennek ellenére így is 40-50 főre számítottam.

Szinte percre pontosan délután kettőkor érkeztem a találka helyére, ahol rá kellett rádöbbenem, a sok turista között nem lesz egyszerű kiszúrnom a poeteseket. Reménykedtem Enemy valami táblával a kezében megjelenik és megoldódik a probléma, azonban ilyet nem láttam. Próbáltam magam elé idézni a szervező fotóját, de nem ment, körbe-körbejártam a teret, de nem igazán láttam olyan csoportosulást, amelyről erősen feltételezhettem volna, írói vénával megáldott művészek gyülekezete. Már 20 perce várakoztam, amikor megérkezett Sango Villagren, akivel pár hete volt szerencsém személyesen beszélgetni, így ismerősként üdvözölhettem. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk szereznünk kell egy nagyobb papírlapot, amelyre figyelemfelhívóként felírjuk: POET. Mondtam Sangonak maradjon a téren, tartsa a frontot, jómagam pedig jobb híján beugrottam egy igényes kávézóba, ahol a pincér érdeklődésére, miszerint mivel szolgálhatnak közöltem, egy nagyobb papírlappal vagy egy pizzas doboz tetejével. A meglepődött pincér hátrament és egy nagy dobozt hozott nekem, amelyből kiszakítottam egy méretes darabot, ráírtam a lényeget és visszaindultam

Poén volt, hogy a tér mellett egy fiatal pár stoppolás céljából egy táblát mutogatott a fogalomban résztvevő autósoknak, s amikor megláttak a táblámmal nagyot nevettek, gondolom azt hitték tőlük vettem az ötletet.

Mikor visszaértem Sango még mindig egyedül álldogált, holott már fél három is elmúlt. Amikor azonban feltartottam a poetes-táblát egyből tucatnyian szaladtak felénk. A fiatalos, roppant szimpatikus társaságból már ekkor kitűnt gyogyocica, alias Zsani, aki lehengerlő temperamentummal bír. Megölelt minket, nagyon aranyos volt szeretetáradása. A kölcsönös bemutatkozásból a következők derültek ki: Remorseless (Vági Zsanett) Nyíregyházáról, linamegazfktsok (Sebes Karolina) és petramegazfkt (Gyulavári Petra) Nógrád megyéből érkeztek, DomineKira – aki nem verseket, novellákat ír – Pest megyéből, Enemy, TomHalloween, J. Dani (Jenei Dániel), Sango Villagren a fővárosból, s ha jól emlékszem Kövesdy Márton (Poet) - az oldal szellemi atyja - szintén Pest megyéből érkezett a találkozóra. Én pedig, aki nem tudná Hajdúdorogról.

Kilencen voltunk, mint a görög mitológiában szereplő múzsák. Ahhoz képest, hogy ezer versíró regisztrált az oldalra ez a szám szinte már bántóan kevés, de mint tudjuk minden kezdet nehéz. De mi történelmet írtunk!!

A bemutatkozás után a nagysikerű poet-táblát – amelyet Zsani lila filccel kidíszített - javaslatomra dedikáltuk, majd közös fotózás vette kezdetét, amelynek során mindenkiről készült kép kivéve a Mártont. Ezt követően elindultunk egy csehót keresni, hogy némi ital segédletével tovább ismerkedhessünk egymással. Útközben Poetet vettem górcső alá. Először is megjegyeztem neki, hogy a magam részéről egy 35-40 éves házasembernek gondoltam, ezzel szemben egy 27 éves fiatalember jött mellettem. Persze nem is én lettem volna, ha nem teszem szóvá - immár szemtől szembe - túlzott elutasítását az erotikus tartalmú versekkel szemben, de nem sikerült meggyőznöm, illetve el kellett ismernem, hogy a blogokban bizonyos határok mellet ezek felkerülhetnek az oldalra, így megenyhültem. Az út során Mártonnal sok, az oldallal kapcsolatos témát érintettünk, s annyira belefeledkeztünk a társalgásba, hogy jól elhúztunk a többiektől. Egy hajléktalant megkérdezve – üdv. Zolka -  jutottunk el a Vörös Macska nevű csapszékbe, ahol sörözés közben folytattuk le intenzív eszmecseréinket, amelyek során többek között kiderült, hogy Petra és Lina egy közös könyvön dolgoznak, amely 14 költőről szól, s amelyben sok vers is olvasható lesz. Mindez ígéretesen hangzik. Kiderült, hogy TomHalloween Újpest szurkoló, aminek Fradista lévén nem annyira örültem, ám túlléptünk ezen, abban pedig egyetértettünk, hogy mindkettőnknek hiányzik a nagy focirangadó, a Fradi - Újpest derby. Kellemes meglepetés volt, hogy DomineKira, Enemy, gyogyocica velem együtt szereti a nemzeti radikális zenekarokat (Kárpátia, Titkolt Ellenállás, Romantikus erőszak, stb.).

Sajnos Tomnak hamar el kellett mennie. Közben szolid italozás, csocsózás és trécselés folyt a Vörös Macsekban, majd hirtelen elhatározásból a nyugatinál lévő mekibe vettük az irányt, ahová már nem tartott velünk Sango, Petra és Lina. A megfogyatkozott ám annál lelkesebb csapat táplálkozásba kezdett, amely közben Zsani bohóckodása tette fel az i-re a pontot. Ennek köszönhetően több asztaltársaságtól is fokozott figyelmet kaptunk. Hét órakor köszöntünk el egymástól abban a reményben, hogy a nyár elején ismét találkozunk.

A magam részéről remekül éreztem magam, nem csalódtam senkiben, s szívem szerint annak örülnék, ha sűrűbben tudnánk találkozni egymással, hisz mindannyinkat összeköt a vers szeretete, amely nélkül valljuk be sivárabb lenne létezésünk. 

A találkozóról készült képek a képözönben találhatók!!