Seneca érvelése ma is időszerű a témában: "Ha az egyik halált fájdalom és szenvedés kíséri, a másik pedig egyszerű és könnyű, miért ne válasszam az utóbbit?

A fogyatékosság, a másság végigkísérte az emberiség történetét. A másság alatt értem a testi hibát, epilepszia, vagy más fogyatékosságok stb. Éppen ez a másság az, ami kezdetben az embereket el nem fogadásra, agresszióra, pusztításra sarkalta nagyon gyakran. Mutatva a társadalom és a tudomány fejlettségét.

Az állatvilágban is megvan ez, bizonyos fajoknál az elesetteket, vagy a megnyomorodottakat magukra hagyják, vagy széttépik.

Az embereknél az ókorban viszont sokféle értelmezése volt az eutanáziának. A klasszikus történet szerint a Spártaiaknál a gyengéket a koraszülötteket ledobták a Taigetosz hegyéről, a rómaiaknál az Avertini dombok között hagyták őket éhen halni. Az viszont már talán kevésbé ismert, hogy a felnőttek között is alkalmazták az aktív eutanáziát, akiknek az életük úgymond elrongyolódott, tehát súlyos betegségekben szenvedtek, vagy önkezükkel már nem tudtak végezni magukkal. Hippokratészi elvekkel tisztában voltak, de viszont megosztotta a korabeli orvosokat ez adta meg az alapját a terjesztésének.

Más kultúrákban az öregkort elkerülni igyekeztek pl. alánoknál, osztékoknál csatában meghalni volt dicsőség, elutasították az öregséget. Az eszkimóknál az időseket, akik már úgymond nem voltak alkalmasak a feladataik ellátására ki tették a hidegre. Ez a megoldás még mindig humánosabbnak látszik ahhoz képes, mint amit Szardínián gyakoroltak. Ugyanis, ha valaki megöregedett és úgy döntöttek, hogy az illető kellően kitombolta már magát fiatalságában akkor összehívták a falu népét és agyonverték csoportosan az idős embert, vagy bürökkel megmérgezték. Ez nyílván való gyilkosság, mert az eutanázia a kegyes halál fogalmát erre ráhúzni csak a túlélő szemszögéből lehetne. Ezek a módszerek mai szemmel nézve brutálisak, elfogadhatatlanok. Az öregekhez ma sem hívnak orvost, ha betegek, vagy csak formálisan, akkor, amikor agonizálnak már. De nemcsak ők őriztek meg ilyen tradíciót; a fejlődésben elmaradt országok legtöbbjében ez a helyzete-sorsa az öregeknek - sőt a csecsemőknek is.

Ugorjunk az időben. Mi a helyzet napjainkban?

Ausztráliában sokak tiltakozása ellenére 1995. május 25.-én, törvényesítette az önkéntes aktív eutanáziát a világ első aktív eutanázia törvénye volt ez.

Európában ma egyedül Hollandiában teszi lehetővé a nemzeti jog az aktív eutanáziát.

Svájcban a halálba segítést nem büntetik. Itt, ha a beteg kéri, akkor az orvosát kérheti, hogy indirekt módon segítse őt a halálba, egyébként az ilyen módszert szemi eutanáziának nevezik. Egy konkrét esetről hallottam. A Diginitas, ami egy svájci szervezet, halálba segítés eszközéül egy olyan módszert választott, hogy egy héliummal töltött műanyag zacskót adtak a betegnek, amit a fejükre húznak, amíg meg nem fulladnak. Ez a szervezet levideózza a több tíz percig tartó rángatózást és átadják a legfelsőbb bíróságnak, akik megvizsgálják abból a szempontból, hogy a segítőnél nem merül e föl az önzőség ténye. A szervezet szerint a módszer gyorsan, fájdalom mentesen segíti a halálba a beteget. A héliumtól egy percen belül elveszíti az eszméletét a beteg, mert elvonja az oxigént a szervezettől, majd pár percel később leállítja a szívműködését.

Végezetül: a Római Katolikus Egyház tanítása

 ,, Az emberi életet szent valóságnak kell tartani, mint olyat, ami kezdetétől fogva föltételezi a Teremtő tevékenységét és mindig különleges kapcsolatban van a Teremtővel, egyetlen céljával. Egyedül Isten az ura az életnek, kezdetétől a végéig: senki semmilyen körülmények között nem ragadhatja magához az ártatlan emberi élet közvetlen kioltásának jogát.''