Először is hadd szögezem le, én a magam részéről toleráns vagyok és megértő a tekintetben, hogy a homoszexulaitást egy génhiba okozza, ezért azon embertársaim, akik saját nemükre gerjednek, jönnek izgalmi állapotba minderről nem tehetnek. Mondhatni az élet furcsa és kegyetlen tréfát űzött velük.

A politika számára fontos a meleg kérdés, hiszen sok szavazót lehet nyerni illetve veszíteni a témával kapcsolatos álláspontra helyezkedéssel. A liberális, bal oldali pártok előszeretettel tűzik ki a melegeket jelképező szivárványszínű zászlót, felvállalva a melegeket érintő súlyos társadalmi kérdéseket, mint az azonos neműek házasságkötése és gyerekvállalása. A jobboldali, konzervatív, keresztény pártok a világ számos pontján inkább elutasítóbbak a melegproblémával kapcsolatban, az utóbbiak a keresztény egyház határozott álláspontja miatt nem is tehetnek mást. Mindenesetre legyen az jobboldali vagy baloldali párt ezzel a témával kapcsolatban nagyon óvatosak, hiszen lehet éppen annyi          szavazatot veszíthetnek kijelentéseikkel, amennyi az éppen aktuális választás megnyerésére elegendő.

Magyarországon sokkal rosszabb a melegek megítélése, mint a többi nyugat európai országban, ezért a rendszerváltozás előtt tudomásom szerint nyíltan még nem vállalta fel senki másságát, de az úgynevezett „rendszerváltás” óta is csak ketten ették ezt meg. Az első az SZDSZ-es Unger Klára volt, aki leszbikusságáról nyíltan beszélt – egyébként ő az a hölgy, aki a szélsőségesek szerint turulfóbiában szenved, a turulszobrokat mindig el akarja bontatni, ezért gúnyosan leszbikának hívják a különböző szélsőjobboldali médiumokban. A második Szetey Gábor szintén SZDSZ-es politikus volt, akit véleményem szerint Gyurcsány Ferenc és koalíciós partnere feláldozott azért, hogy a figyelmet eltereljék a figyelmet a kormányválságról. Nagyon is eltudom képzelni, hogy odamentek a Szetey-hez, megölelgették és azt mondták neki, „Figyelj Gabika valld már be nyilvánosan, hogy a fütyit szereted, ezzel   jót tennél a kormánykoalíciónak, hálából további előrelépést biztosítanánk neked politikai karrieredben. Látjuk már régóta, hogy ott van már a nyelveden, hogy világgá kürtöld másságod, ne habozz tovább!!” Valahogyan így képzelem el a háttérben való szervezkedést, hiszen a tv-ben azt láttam, hogy a Szetey Gábornak egy porcikája sem kívánta ezt a nyilvános vallomástételt. Azóta el is tűnt a fiatalember a süllyesztőben, biztos vagyok benne, hogy megbánta már, hogy a melegfesztivál nyitóünnepségén a kamrák elé állt. A következőket mondta:

"Szetey Gábor vagyok. A Magyar Köztársaság kormányának személyügyi államtitkára. Hiszek Istenben, a szeretetben, a szabadságban és az egyenlőségben. Magyar vagyok, és európai. Közgazdász, személyügyi vezető. Társ, barát, néha ellenfél. És meleg. Mint ti. Mint még sok százezren ebben az országban, akik - remélem - meghallják ezeket a mondatokat. Huh. Kimondtam"

Az említett két liberális politikuson kívül tehát senki nem állt még ki a nyilvánosság elé, s vallotta meg homoszexuális hajlamait, de ne legyenek kétségeink, minden pártban akadnak melegek. Azon, hogy az SZDSZ-ben többen vannak már nem lepődünk meg. Csak azt nem értem a párt vezetője, Fodor Gábor – akarom írni Gabriella - miért nem áll ki és beszél nemi identitásáról? Ugyanis a madarak azt csiripelik ő is homoszexuális, amelyet én szintén el tudok képzelni, fogadni, hiszen figyelve tv-s szerepléseit, a kecses mozdulatai, lányos gesztusai árulkodóak.

A közismert transzvesztita előadóművész Terry Black elmondása szerint rendelkezik egy olyan listával, amelyen nemcsak férfi, hanem női politikusok szerepelnek, akik másságukról még nem vallottak. A parlamentben, legalább tizenöten vannak, és nemcsak bizottsági tagok, hanem van köztük egy EU-parlamenti képviselő is van. Azt azonban nem árulta el, hogy mely pártok tagjai szerepelnek a listán. Mindezeket Semjén Zsolt a Keresztény Demokrata Néppárt elnökének a melegekre tett sértő megjegyzései után nyilatkozta felháborodásában a bulvársajtónak. 

Semjén 2005-ben a következőket mondta:

"aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re."

Európa más országaiban sokkal nagyobb közéleti szerephez jutnak a melegek, min kelet-európában. Felsorolnék példákat: Klaus Wowereit, Berlin szociáldemokrata kormányzó polgármestere az első nyíltan homoszexuális német politikus, aki sikereket ért el. 2001-ben a homszexualitását nyíltan vállaló Bertrand Delanoét választották Párizs főpolgármesterévé.

Norvégiában 2000 márciusában Jens Stoltenberg munkáspárti kormányfő magas beosztásba helyezte egy homoszexuális pár mindkét tagját: Vidar Ovesent pénzügyminiszter-helyettesnek, míg párját, Anders Hornslient saját parlamenti helyettesítőjévé nevezte ki.

2004 júliusában a német Szabad Demokrata Párt (FDP) elnöke állt ki nyíltan homoszexualitása mellett. A német politikusok közül korábban a Zöldek alsóházi ügyvivője, Volker Beck és Hamburg kereszténydemokrata (CDU) polgármestere, Ole von Beust is vállalta saját neméhez vonzódását.

2005 júniusában Alan Duncan személyében először szállt versenybe homoszexualitását nyíltan vállaló brit politikus az ellenzéki Konzervatív Párt vezéri és miniszterelnök-jelölti tisztségéért.

Összegezve, a politikai pártok, még ha megosztottak is a kérdésben, többnyire kényesen ügyelnek arra, hogy nehogy magukra haragítsák a melegeket, hiszen rájuk is potenciális szavazóbázisként tekintenek, és mint tudjuk, mocskos a politika.