Baráth Dániel - Százhalombatta - Ha súgod: szeretsz…                             

Itt állsz előttem – nem vagy sehol,

szemed fodrain ringatózom lassan,

            némán; gyermek vagyok, s

te közben változol, testet cserélsz:

te vagy a levegő,

te vagy a szó,

te vagy az elrebbenő élet, s

ajkad telt bíborán csüngnek a vágyak s

hullámzik az Ég, s hullámzik a Föld.

Angyal-tested csókolom - te kacagsz rajtam,

majd sikítsz mámortól, s hullsz rám ölelőn.

Nyakad borzong, elönt a verejték,

s kebled rózsája lángra gyúl,

ég a levegő, s remegő testünk

egyé válik a mindenséggel,

űzött vadként táncolunk – elégíthetetlen;

lihegve, sikítva, s ha ölelsz

ölellek, ha marsz én csókollak,

és szétesik minden,

            hol már Isten sincsen,

                        csak te meg én vagyunk

fényed von körbe,

s görbe tükörbe nézek:

Itt állsz előttem – nem vagy sehol, ha

súgod szeretsz: gyermek vagyok; de

tudom, csak egy pillanatig szerettél, s

én is egy pillanatig szerettelek.

Te vagy a levegő,

te vagy a szó,

te vagy az elrebbenő élet,

torz vágyak, torz tükörképek.

Bartkievics Teodóra – Erdőkertes - Vénuszi csoda

Két szép test, melyből fogant egykor,

lénye édes lett, mint zamatos vörös bor.

Az első kóstolás a fényben, csillogó pohár

tükrében csukva a szemed, ízlel a szád.

Védtelen végtagjaid akarnak, akarom,

s  gyengén olvadunk egybe a tűző napon.

Megáll a csend is, a szád takar,

apró, puha csók többet, csók csókot akar.

A szíved dobog némán az avar-ágyon,

mellkasomba forr e meztelen álom.

A tüdőd más dimenziót lélegez,

gondolataink a bor mámorában evez.

Sárga és narancs, most vörös és kék,

az éjjel zárta kulcsra fölöttünk a napfényt.

A vágy Vénusza újra mellénk bújik be,

csak egy villanykörte vibrál velünk a sötétbe.

Balta Nikolett - Tiszapüspöki - Éjszaka…

Kezemet szorítja

Az éj mámorában tested.

Simogat az érzés: kérlek, még!

Miközben lüktetve elhalkul a zene,

Csak a hangom sikoltja rég.

A vágytól fűtött bőrömön

Végigfolynak ezer-meg ezer

Kéjtől remegett nyúlánkcseppek.

Szorítasz, s én fuldoklom

Tested túlcsordult szenvedélyétől,

Ajkam forró tűzben ég az érintéstől.

Mozog a test, az éj vétekre vált.

Gyorsabb minden,

Egyre csak vadul

Az állat benned,

S bennem is makacsul.

Cseh Hajnalka - Óh, gyönyörű szerelem

Egy forró ölelésnek nem múló pillanata

melyben a hajnali pír

s a reggel aranya

oly terjengve ömlik alá

tengernyi vágyunk hullámaira

s bennük a meg-megújuló kéj szigetekre

ahol mi ketten együtt boldog vegyülésben

imádjuk játékaidat

óh, gyönyörű szerelem…

Tajtékos tested csapkodó sodrása vezeti

ívbe hajló testem táncát

s beleveszik lihegésed a hajfonatomba

de e tűzszentély oltárán

az imára kulcsolt testünk áhítata

éhes vágyunkat és szomjunkat

alig csillapítja mégis

óh, de gyönyörű e szerelem…

És majd másnapra, megtörve és fájdalmasan

illatok, nyögések, ízek és emlékek

tovasuhanó lázában ha égek,

leigázva, mint elveszett szüzetlen múzsa

már mondd, mit érek?

Megihlet-e még holdmellem és éj ölem

táncra fehér lepedőmön?

Vagy holnap tán ölem hiába várja magod ömlését,

eltávolodsz majd,

s egyre messzebb hajt a véred tőlem?

De akkor… akkor, elátkozlak, meglásd,

légy átkozott, átkozott bennem

óh, gyönyörű szerelem.

Csere Andrea - Nagykanizsa, - Tavaszi találka

Ne félj, kedves, csak a szél fúj.

Hajad közé illatot szór.

Jöjj közelebb, szeress bátran,

Ölelj át a napsugárban.

Ne félj, kedves nincs itt senki,

Örömünket a lomb rejti.

Érezem forró leheleted.

Megoldom a köpenyedet,

Ringó kebleid kezemben,

Felduzzadnak tenyeremben.

Bimbód izzik, mint a parázs,

Reánk terül bíbor varázs.

Karjaimba omolsz lágyan,

Hajad terül virágágyban.

Combod tárul, mézed cseppen,

Lehet-e szeretni szebben?

Ajkam issza ajkad nedvét,

Megvonaglasz - mi jöhet még?

Vágyam nyársa beléd merül,

Testünk forrón így egyesül!

Csikó Csaba – Sajószentpéter - Az Öl

Női öl:

Buja, bizonytalan mélység,

Kiszáradt föld létem fölött

mégis ez a kékség.

Női öl -

Ezer csalódás, kétség,

Ha tudom is, hogy bolonddá tesz,

Hozzá visz az éhség.

Női öl...

Egykor belőle fogantam,

S mindig veszítettem,

ha ellene fogadtam.

Női öl -

Felajzott testek bűvös nyugtatója:

Maga az Éden-

De minden férfi-élet buktatója.

Női öl -

Legszebb virága a természetnek,

Forró és sikamlós:

Egyenes útja az enyészetnek.

Női öl:

Kínzó, gyönyörteli végtelen,

Ki egyszer rabjává lett

az esztelen és féktelen.

Női öl!

Örökké melegedre vágyom,

Míg el nem veszejt egyszer

gyengeségem-halálom.

Csontos Endre – Budapest - Őrzöm álmod.

Hajad, mint rozsdás őszi táj lobog,

Szemed, mint fáradt őszi ég borong.

            Felhők remegnek az égen,

            Kéjjel fürdenek a fényben,

            Alattuk madárka szálldos,

            Készülődik a csodához.

Szád, mint megérett gyümölcs szétreped

S nyakam köré fonódik két kezed.

             A gyümölcsösből nyúl inal

             Félelmével, vágyaival,

             Eltűnik és újra csend lesz

             S én lehajlok szép fejedhez.

Öled kinyílik, szürkület szitál,

Szeretkezünk harang hangjainál.

              A bokrok már lépegetnek,

              Az álom szemedre téved,

              Csillagfénnyel betakarlak

              S őrzöm álmod, alvó vágyad.

Dominka Ede – Békéscsaba - Az első

Szorítsd enyémhez arcod, édes álmom,

melengető hevében égjek én;

a melled ámulatba ejt, te kháron,

beléd halok lecsúszva, ó, enyém

a tested, és tiéd a lelkem; áldom

selyemfinom, puhácska bőröd, erény

övezte, s most feloldom csókjaimmal;

parázzsal táltos stancám rajtad inal.

Fülembe súgod, én kiáltanám:

szeretlek! Óhajod lesem: hiányzik -

e bármi, hogy csodás esténk talán

feledni képtelen legyél. Idáig

került a vágy; te légy az éjszakám

tüzének őrizője, ki szikráit

kihunyni már sosem hagyó tündére,

kinek órákat szánok ujjpercére.

Hajtincseid mint pillék kergetőznek

rajtam, lélegzeted suhogva szálltuk;

gyönyör futkos, mint lába kerge őznek.

Egymás tekintetét is hogyan álltuk

e percig, hisz szemeid őrjítőek

ahogy nézel; s karod fon át, náluk

nem érintett törődőbb oltalom,

s medencédben hullámzik csónakom.

Geisz László - Sopron – Szüzességedért

Feltöretlen szűzföld,

Lakatlan sziget,

Ember sosem járta

Virágzó liget,

Éledő tűzhányó

Ismeretlen hegyen,

Vágyaktól táguló

Világegyetem,

Fa első gyümölcse,

Mit még le sem szedtek,

Égből hullott manna,

Miből még nem ettek,

Titokzatos mélység,

Marianna-árok,

Testednek temploma,

Hová alászállok,

Nászt még át sosem élt

Szeplőtelen matrac,

Nekem adtad azt, mit

Másnak már nem adhatsz.

Kapcsos Béla - Szeretném látni...!

Szeretném egyszer látni ébredésed,
Mikor a hajnalnyitja szép szemét,
Hallgatni gyorsuló lélegzésed
S látni arcodra költözni a fényt.

Ahogy fejed fölé emeled kezed
És megfeszülnek lágyan melleid,
Bimbóid hetykén felmerednek,
Mint rohamozó dárdák hegyei.

Érezni illatod, mely korbácsolja vérem,
S beleremegek,akár egy harcimén,
Kezemben lüktetni szívverésed,
És tapintani kebled puha melegét.

Ajkammal oltani örök szomjúságod,
S viszonzásul,te oltanád enyém,
Pilláid mögött látni sóvárgásod
Hallani hangod, jöjj jöjj felém!

Szeretném látni csípőd finom ívét,
Lábad ölelve suttogni a neved,
Kóstolni vénuszdombod ízét,
A vágyak kapuját átlépni veled.

Márvány sima combjaid széttárva
Beléd veszni s te sikítva belém,
Újaiddal hátamat felszántva,
Partot érsz a habos vágyak tengerén.

Kátai Katinka - LENYELLEK  EGÉSZEN

Mintha vergődő lelked simogatnám,
s megóvni zárnám magamba szelídséged,

makkod ajkaim gyöngyház-visszfénye ott,
ahogyan mohó szájamba fészkeled magad.

A lomha, vánszorgó idő most felpörög,
amint nyelvemre csusszansz, fogamhoz ér

vörösen, duzzadva keménylő botod,
s felriasztja sóhajok surranó raját…
Az égig látlak nőni, ha rád feltekintek.

Tomporodba váj két kezem, úgy tartalak,
úgy húzlak mélyembe lankadatlan,
már ínyemet feszíti göcsörtös erőd,
húz, szorít sárló gyönyöröm, kéjem, s bennebb, 
szent üzekedéssel akarlak itt tudni magamban.

Lüktet a forró, drága, vörös ereklye,
mit szájam, e puha, csodás, élő vonaglás szorít,
nyal, megsimít, enged, aztán újra tövig megragad.
Kitörni kész magvadat várja termékeny barázda.

Valahol torkom kemencemélyén
kohó hevével törsz ki, ficánkolsz, fröcskölsz
gyönyörű-keményen, szinte fulladásig,
s nyellek, lenyellek egészen téged.

Kereszti Hajnalka – Debrecen - Akarlak!

Kívánlak, érezni akarlak magamon,

Ha kéred, hogy Tiéd legyek hagyhatom, hisz hagyni akarom.

Simuljon forró testünk egymáshoz, és…
Élvezet közben súgd fülembe: „Többet akarok még!"

Nyelved járja át testem rejtett, s titkos helyeit,

Vigyük fel egymást a csúcsra, s élvezzünk mennyeit.

Megkapsz mindent, amit akarsz, kérj bármit,

S ha rám bízod magad, teljesülnek álmaid

Forró, felhevült testtel egymásba fonódunk,

Csak mi tudhatjuk, merre is kóborlunk.

Finom sóhajok, gyengéd érintések; élvezeteket halmozunk,

De mi most nem csak simán malmozunk.

Óvatosan magadévá teszel, s vigyázol rám,

Nézek Rád csillogó szemekkel, némán.

Most már én kérlek, könyörgök: „Akarom még!",

Nekem még jobban kellesz, ennyi nem elég.

Akarlak, csak a Tiéd akarok lenni,

S Veled együtt élvezettel elmenni.

Karmolni, markolni tested a gyönyörtől,

Soha ki nem szakadni a közös körökből.

Lévai Sándor – Budapest - Buja pásztorórák

Combjaid tövében a gyönyört keresve,

Szeméremdombodnak vadul nekiesve,

Férfiasságomnak tetőpontján vagyok,

Buja pásztorórák reám találtatok.

Erdő mélyében egy kis patak peremén,

A várostól távol, a természet lágy ölén,

Egymáshoz simulva, eggyé forrott testtel,

Egybe olvadunk majd a ránk találó esttel.

Enyhe szellő járja végig a testemet,

Míg ölemben tartalak és verejtékezek.

Patak csobogása diktál ritmust nekem,

Vándorol az ajkam gömbölyű melleden.

Vonagló testedtől felkorbácsolt erő,

Ölemnek mélyéből, mint vulkán tör elő.

A gyönyör fénye csillant, tágra zárt szemedben,

Mikor ajkaimat, ajkadhoz szegeztem.

A tavaszi táj is tőlünk ily zaklatott,

Lombkoronák között madárdalt hallatott.

Hevesen zihálva vonaglik a testünk,

S együtt találjuk meg azt, amit kerestünk.

Nagy Edina Holdsugár - Dunaharaszti - Egymásra hangolódva

Magával ragadó vad szenvedély
pendül lelkünk húrjain,
mindent elsöprő ölelkezésre
vágynak testünk kútjai.

Egymásra hangolódva szól,
összesimul test és lélek,
gondolatommal gondolatodhoz,
bőrömmel bőrödhöz érek.

Szerelmeskedik test és lélek,
tűzforró vágy hevít,
itt már nem szavak beszélnek,
összeolvadnak lelkeink.

Érintésedtől felébred
vak-szunnyadó szenvedély,
Izzó parázs lesz testem,
veled a vágy varázs, lelkem tiéd.

Szorosan összeérve testünk,
andalító zenében ölelkező tánc,
szelíd izzadtságtól gyöngyöző bőrünk,
vadul ágaskodó vágy.

Lelkem lelkeddel szerelmeskedik,
ettől oly csodás a remény,
agyad agyamba hasít,
értelmed értelmemhez ér.

Mámorító gyönyör, mit érzek akkor is,
ha csak gondolok rád,
boldog vagyok attól ha ölelsz,
és csókolja számat a szád.
Lelkeink egymásra hangolódása
mi életünket összefonta,
testünk s lelkünk szerelmeskedése
jövőbe kódolt Káma sutra.