|
Vágytól hevült testek - A 25 döntős vers - 2. rész
2009.12.22. 20:35
16* Szabó Edit Irma - Mintha varázslat lett volna
Kicsomagoltál, mint derengés
az ébredő reggelt.
Fejem alá párnát tettél,
hogy kényelmes legyen.
Harmatcseppek hömpölyögtek
lankás dombjaimon,
Csókod rajtam csipkemintás
lenyomatot hagyott.
Lótuszvirág-szirmom nyitogattad,
kelyhemben buggyanó íz-varázs.
Ringatózott buja-édes illat,
szemérmetlenül osont a vágy.
Mint kancsóka, csábítottalak,
érintésedre szorosan
páradús csapdámba csuktalak.
Bőrömön parázsló láz-jelek.
Míg testünk süppedő küzdelmében
megbotlott az idő,
kozmikus ösztön feszített,
s felsikoltott a sikamlós őserő!
Elhintetted a lankadatlan végtelent,
mely formabontó ritmus hátán
pajzánul remeg.
Mintha varázslat lett volna…
Öröm-körbe zártalak.
17* Szabó Kila Margit - „VÁGYTÓL HEVŰLT TESTEK”
Jöjj igaz szerelem,
lelkek zenéje.
A tüzes lángja égjen
a szívekbe.
Felkavar, megérint,
a mámor ereje.
Vágyakozás, gyönyör,
él a testekbe.
Forró ár lett az
érzékek tömege.
A valódi, vonzó
társ, ezt ízlelte.
Régi festmény dísz,
ami történt köztük.
Bizsergő érzés, láng,
tüzelte testűk.
Csillogó szeme tükre,
volt csábító.
Édes pillantása
vonzó, hódító.
Az ölelés, érző
lélek románca.
A csókja, nyelve
mézédes varázsa.
Előkelő, pajzán
titok, villanás.
Tüzes, szenvedélyes
test, vágyakozás.
Amazon kebel,
a férfi test, és csók.
Lassú előjáték,
tettre csábítók.
A két test lassan,
szorosan egybe forr.
A kéj gyönyört, majd
beteljesülést hoz.
A vágytól hevült testük,
lenyugodott.
Igaz szerelem
valóra változott.
18* Szabóné Horváth Anna – Felhevülten
Felajzott nyilad lövésre készen,
lábujjra ágaskodott egészen…
Hipnózisba esve, mint egy kobra,
opálosan bámult selymes combra,
mely egyre feljebb és feljebb csalta,
s édes nektárként magába falta.
Testünket borzongás simította,
vágyunkat lendület csitította…
A sóvár éj szerelmünk` akarta.
Csókjaid simultak a nyakamba,
izzadt karjaim átfonták tested,
s ajkaim bizsergették melled.
Nyelveddel mohón rajzoltad fülem,
csípőnk ringatta egy közös ütem.
Fullánkod virágom mézét szedte,
Közben szívem bénította mérge,
s tehetetlen bábként mozdulatlan
ernyedtem én mámortól kábultan
gyűrt lepedőnk langy` hullám-fodrán,
ahol önfeledten enyém voltál…
19* Szinyéri Rita - Őrült szenvedéllyel...
Éreztem testem vágyát
Mámoros vad táncát
Érintésed mellyel lelkemet,
És testemet egyszerre
Életre keltetted
Te voltál, ki a gyönyör kapuját,
Megtaláltad és betöltötted,
A kulcs melytől újra nyíltak.
A hervadó virágok
A kéj mely Újjávarázsolta a bennrekedt világot.
És a rózsák újra éltek
Tűzpiros virágok szikráztak az éjben...
Halk sóhajok, sikolyok törték meg a csendet
Őrült vad ritmusban Csak veled,
A szenvedély a vágy a szeretet...
20* Tépő Donát – Bujaság
Láttalak kólikázni articsókás kedvedben,
megannyi barackzsámolyon verkliző Barbie babával:
Vegyél magadnak nikkelrúdon betliző vaginapárbajt,
patakokban folyó merev másállapot nedvekben
.
Lihegj át végtelen gyantamezőkön, permetezz
perverzfalú, kócos ábrándokat vitorlás farkamra-
abajgass huncut érveléssel, adieu ágaskodó agykamra:
a paplanra fröccsent, fals operatőr keresztmetszethez.
Osztrigás ánuszokba rontó, lemészárolt csillogás -
a középső ujjam meg a nyelvem már begipszeltettem:
abrikolt bimbóhömpölyeg, mely grimbuszokba nő,
felettem vonaglik egy kéjbírkózó cirkuszlovarnő,
ernyedtre szopogatott kedvem felspricceltetem:
Ültess nekem hát nimfabordás hímfaiskolát.
/* Kólikázás – néphagyomány: május első vasárnapján a Dunába csónakokból virágot szórnak a lányok.
//* Abriktol - Kiképez
21* Tóth Zoltánné Ircsi - Perzselő vágy
Szemed csillogása,
szenvedélyed szikrája,
lángra gyújtott,
szavaid perzseltek,
vággyal töltöttek engem.
Ajkamon forró csókok égtek,
s én egyre jobban akartam,
akartalak, érezni téged.
S te lassan felfedezted,
testem rejtett titkát,
csókokkal borítottad,
keblem halmát.
Puha érintésed,
csípőm becézte,női ékem,
vágyakozva nyílt meg előtted.
S te felém hajolsz,
férfi lényed jelzi,
oltaná tüzem.
Lassan, finoman,
eggyé olvad testünk.
Magamban érezlek,
ahogy körbe ölellek.
Tested a testemben...
Szemed,szemeimben égnek...
Szívünk, egyszerre dobban...
Lelkünk egy útra lépett.
Egyre hevesebb,
hevesebb a vágy,
eljön a pillanat,
együtt éljük át a csodát.
Megszűnik a világ,
szenvedélyünk vihara,
tölti be a szobát.
Puha csókokkal érinted ajkam,
Karjaidba zársz,
őrzöd pillanatunk,
szerelmünk beteljesült,
nő és férfi eggyé vált,
s ez így marad,
míg világ a világ.
22* Ujvári Lajos - Emlékeimben élsz
Emlékeimben élsz csupán kedvesem, régi szép szeretőm!
Felbukkansz még néha, fülledt nyári átizzadt éjszakákon,
Forgolódva, ösztönösen nyúlok át a franciaágyon.
Emlékeimben élsz csupán kedvesem, régi szép szeretőm!
Emlékeimben él csupán az illatod, rózsa és még valami...
Valami őrjítő illat, amitől végigfut idegeimen
egy ismerős bizsergés, gyomromon szorítás, dobolnak szívemen.
Emlékeimben él csupán az illatod, rózsa és még valami...
Az emlékeimben él mézédes csókod, amely átlényegít.
A bársonyos nyelved, ami formál, és alakítja lényegem.
Íves ajkaid szívó ölelését, ésszel fel sem mérhetem!
Az emlékeimben él mézédes csókod, amely átlényegít.
Az emlékeimben őrzöm még feszes testedet, és hamvas bőrödet.
A melled tornya, melyet kutatnak szemeim, így keresnek hajósok
Viharos éjszakán, fürkészve világítótornyot, s a tutajosok.
Az emlékeimben őrzöm még feszes testedet, és hamvas bőrödet.
Emlékeimben őrzöm tárt combjaid között a kielégülés útját,
És a kincses-barlangot, amelynek kemény kulcsát már régen illesztettem
Be abba az édesen örvénylő nyílásba, amellyel együtt lüktettem.
Emlékeimben őrzöm tárt combjaid között a kielégülés útját.
Emlékeimben még élnek az őrülten megismétlődő ritmusok,
Egyszerre mozgunk, egyszerre lélegzünk, körmeink vájódnak egyszerre
a hátunkba, és ott a kéj..., és a világ megállt, csak megszűnt egyszerre...
Emlékeimben még élnek az őrülten megismétlődő ritmusok.
23* Válóczy Szilvia - Vágyidő [18]
Alig lépsz át az ajtón,
ruháim, bőrömre tapadt
izzásukból feslenek
a hideg padlóra,
elhagyott halmokként
válnak szobám magányává.
Zavart tekinteted
hiányos öltözékemmé válik,
puha bőrömön
merészen áramlik végig
lángoló szemeid parázsa.
Ágyékod, követő szerelmed.
Magad felé húzott
meztelen valóságomban
buja vágyakká bújtatlak,
lassan izgató ujjaim között
hangod robbanó erejét méred,
és nincs benned lázadás.
Szomjas nyelved siklik
vállam ívelt sáncain,
nyakamtól mellemig suhan
kívánni érző ösztönöd,
magadba szelídíted
előtört tigriskarmú bájam.
Ágyra dönt a ruhátlan áramlás,
combjaim közé szorítom
árva önmagadat,
heves csókjaiddal tárod
kelyhem rózsa színeit.
Izgatva kóstolgatsz.
Vonaglott csendem hangos húrja
karjaid közt dorombol,
erődért kiáltó testem
gyönyörben ringatózik,
s te csak szorítasz,
örömmé táplálod kívánalmaim.
Magadra emelsz…
hevessé vált ritmusodban
egyre mélyebbre érsz,
elengedett sikolyba nyugszik
az élvezet hierarchiája.
Akarod… Még… És tovább…
Izzadt bőrömre leheled
szenvedélyed mámoros jeleit,
lassan elönt a kéj színe,
feszült testemmé válsz,
nekem adod minden lázadat,
míg meg nem nyugszik
érzékiségünk vad harmóniája.
24* Véghné Cs Szilvia – Csók
Mikor forró szád a számhoz tapad,
S kényezteted zsibogó ajkaimat,
Csókkal csitítom féktelen szádat...
Ez az! Mit egy nő magának kívánhat…
Zsibbad a szám, csakis arra vágyik,
Eljusson Veled, most is az ágyig…
Esztelenség? Vágy? Vagy Bármi?
Érezni akarom, nem akarok várni!
Nem akarok várni, érezni akarlak!
Nincs mi fékezze, ezen őrjöngő hatalmat…
Hatalmam van feletted!
Ne is próbáld tagadni…
Bármit megadnál, hogy meg tudjál ragadni!
25* Tikász Judit – Ajándék
Ó, Brigittám
Bűnbánó kéjnőm
bár unszolhatnálak társas magányra
kérhetnélek precíz
kimért mozdulatokkal
borítani züllött nemiségem
mert apadó, afrodiziákum
függő ivaritásom
felszegni kívánja fejét
S Te átvehetnéd helyét
langy, érett ujjaiddal
stimulálhatnád vertikális
dominanciám
úgy, hogy Onán is elszégyellné
magát látván
szárnyrakapó tehetségedet
mellyel az ezerfokos
kazánt is melengeted
s szemeid lesütve is
irányt találnál e bő
barlang bebarangolására
és Te magad is fejed felszegve
érnél utad végére
s jutalmad nem
maradna el -
én ajándékoználak
ontanám Rád kincseim
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
