10* Eperjesi Teréz - Tavasz

Vigyázol rám, amíg alszom,

De már ébredezek, s hallom

Amint te is megújulsz megint,

És friss illatod meglegyint.

Odakinn a hó már olvad,

Nyári napsütés hol vagy?

A tavasz melegét már érzem,

Megmártózom benne egészen.

Életre hívsz még ezer dolgot,

Feledtetsz velünk minden gondot,

És a hóvirág is már nyiladozik,

Érezvén, hogy tavaszodik.

Ekképp akar üdvözölni téged,

S a Nap is egyedül csak érted

Árasztja fényét újra és újra,

Mert eljössz megint, tudja,

És mint minden élő társam

Én is oly izgatottan vártam.

Nekem már ismerős ez az illat,

Tavasz, végre itt vagy!

11* Tóth Tamás - Szép Tavasz!

Csodás gyémánt - varázslatos ékszerem

jön felém, nem álom és nem képzelet.

Palackba rejtve rejtélyes üzenet,

távol tengerről, hullámos vizeken.

Hírnöke a hóvirág - szép szerelem,

a buja föld feltámad, kér, kecsegtet,

a hold fénylő csillagokkal kényeztet,

szűz teste végigsimul szűz testemen.

Csupán egy tavasz talán az új évnek,

egyben régi, szürke szenvedélyével,

mely arcával angyalian megtéveszt,

már megszokott, fáradt ismétlődéssel.

Nekem egy Tavasz, tündér ékességgel,

hangja harmat, a virága szemérmes,

bársonytapintású, íze mézédes,

illata bódító; lángoló lélek.

Szép Tavasz! Terád várok minden percben,

veled változom élté, mert e percek

festik türkizre a tajtékzó eget.

Jöjj! Hozz hát új dalt, új fényt, új szerelmet!

12* Keszthelyi Mangó Gabriella - Reanimáció

Tavaszillattal jött a reggel,

a telet kicselezte,

s fehér hóvirágfoltokat szült

a bokrok alá, a hideget nevetve.

Bizsergőn mozdult a talpam a cipőben,

hívnak a dombok, a madarak,

télikabátomat is lefújta rólam

a szél, s kisöpörte az udvarból a havat.

Ablakot nyitottam lélegzetemnek,

befelé! mi sokáig fagyos, kinti volt!,

s újra dobbant a fészkelő

haddal a lelkem,

mely a télben búsan kóborolt.

13* Kurucz Mónika - Kivirul a világ

A tél ismét búcsút int

S eljön a tavasz megint.

Rügyeznek a fák,

Színes lesz a táj.

Ilyenkor az emberek boldogok

Hisz, szomorúságra nincsen ok!

A hóvirág is bontogatja szirmait,

A téltől elbúcsúzik, kilenc hónapig.

A madár is dalolja énekét,

A cinke se keresi cipőjét.

Én sem hiába születtem tavasszal…

Büszkélkedhetem, a legszebb évszakkal!

14* Torday Teodóra Éva - Tavaszváró

Az szép,
mikor a frissen szántott
föld rögét,
a barna barázdát
aranyra festi a
felkelő Nap!

Az jó,
ha a gazda
a kamrában matat,
hol bekötött szájú
zsákjában
már szabadság
csíráját
ébresztgeti
a kis mag!

Az gyönyörű,
ha telt kalászok közt
szél-fiú kerget
szellő-lányokat,
fenn pacsirta zeng,
s az aranyló
Rónaság felett
a Fény zenél!

15* Finta Kata - Tavaszváró

Lobogó tűznél ülök a szobába’,

ha kinézek a tájra – hópihék ágya

mindenhol –  ’merre szemem lát

csillogó hófehér ruhát ölt.

Duruzsoló kályha lángja mellett

a közelgő tavaszt merengve várom,

körülöttem mindenütt csend honol,

bizsereg a szívem, s áhít valamit.

Ha melegen süt rám a napsugár,

s olvadni kezdenek a jégtáblák,

zöldül a mező, nyílnak az ibolyák,

s virágba borulnak az orgonafák.

A tavasz balzsamos illatát érzem

már, s madár dalától zeng a határ,

méhek zümmögnek körülöttem,

s szívem csordultig telt szeretettel.

16* Kui János - Ha eljön a tavasz

A hó-
meg a gyöngyvirág
lehajtott fejjel indul,
és besétál asztalodra,
fehér hallgatással
belecsücsül a pohárba.
A napocska mégoly erőtlenül
odahelyezkedik a csokor fölé,
és elűzi az örök-árnyékot.
Frissen buggyanó rügyek
hozzák a megmentett életet,
odahelyezik csöndben
ablakod párkányára.
Szelíd szelek szárnyán
száll a szabadság,
ott szöszmötöl az ajtódban.
Az áhított béke észrevétlenül
odatelepszik melléd a díványra.
A szerelem...hja,a szerelem
nem ér rá keresni téged.
S akkor mondd
te tehetetlen ember,
odabent a négy fal között,
akkor te mit csinálsz,
ha eljön a tavasz?

17* Máté Erika - Vonzalom

A levegő megtelt

ízekkel,

színekkel.

Éreztem,

jó ez így.

Ujjongó érzelem

vibrálva lélegzett.

S tavasz lett,

lelkeink,

rétjein.

Aztán megcsókolt,

lágyan átkarolt.

Láztalan álma:

rózsafolt.

Ott pihen.

Arcomon.

18*  Sánta Zsolt - tavasz friss koszorút bont szívemen

tavaszt rí sorom

gyönge jácintok közé bújva

fehér papíroson

a havat elaszta már

Nap heve

gyönge csermelyben

illant el

puhává töppedt

avarok közt

valami sötétszürke

mélybe

almát hív

a nyílni még rest

gyenge bimbó

szilaj s untalan

álmában

barackrüggyel

szemezve

a holt tájat

erősödő illatos fény

pásztázza

már két napja

s lecsuklik most

minden rossz érzés

valami

ánizsszagú zsebbe

kedvét vesztve

metszőollóm mellé

mintha élne

kalákát fon

mellemen a játszó

gyermek-zsivaj

felcsattanó hangokként

s rám szögezi

a termelt koszorút

pirosítva mellem

mosolyt rám csenve

eldobom unt zászlaját

a Holdnak

tavasznyíló keblén

megint

19* Horváth Rita - Érkezik a tavasz

Esik eső, fúj a szél, itt az ősz és jön a tél.

Kis madárkák csomagolnak, hosszú útra elindulnak,

A mókusok is keresgetnek, mit odújukba betehetnek.

Piciny süni jobbra-balra, gurgulázik az avarba,

egy levél se menjen kárba, összegyűjti egy rakásba.

Virágos ruháját ledobja, színes levélbe bújik az erdő minden lombja.

A hűvös szél most mindent átjár, kicsit- nagyot, akit talál.

Ha felkészül majd minden állat, kisvirágok, fán az ágak,

vackot rakók, gyűjtögetők, együtt várják mind,

puha levéltakarón pihenjen, minden hópehely idekint.

S a fehér takaró meg nem mutatja, elrejtve, titkon a tavaszt bújtatja.

Havas fenyők, havas rétek, havasak az erdő szélek.

S lám csak, lám egy fény csillan fel, gyenge fénnyel a napocska kel.

Melegséggel tölti meg, a hegyeket s a völgyeket,

óvatosan kitakarva ébreszti a tölgyeket.

- Téli álmot alvók, ébredjetek mind, 

 virágot bont ma minden, s újra tavasz lesz ide kint.-

A méhecskék friss virágport hordanak kora reggel a rétre,

 hogy az erdő csodaszép színben pompázzon, mostantól egész évbe.

A zsenge fű illatát hordja szerte a szél, s fúja messzire a hideget,

 hogy mondjon búcsút a tél.

21*  Kormos Nikolett - Tavaszban öltözködő természet

Ezüstben felöltöző jégcsapok árván szenvednek,

Síró szemekkel elolvadnak, lassan összetörnek.

Minden így múlik el; a földre költözött a tavasz,

Aki mindig fénylő napsütést és meleget áraszt.

Fagyot, jeget megtörő, beköszöntő vidám tavasz,

A nyújtózkodó fákon rügyet és virágot fakaszt,

Faágakon csiripelnek a pajkos kis madárkák,

Álmosan előbújnak az ásító kis állatkák.

Madarak énekelnek, szállnak vígan a magasba,

„Huncut tavasz” mosolyogsz, a világra kacsingatva.

Tündököl az aranyló nap a világoskék égen,

Aranysárga az ébredő erdő a nap fényében.

A gyenge hóvirágok megtörik a föld felszínét

Átöleli a fehér lepel a „világ erdejét”.

A föld, mint édesanya, kitartásával úgy szeret,

Milliónyi hóvirág takarja az ébredt földet.

Innen messze csörgedező patak halkan énekel,

A ragyogó vize találkozik a végtelennel.

Milyen boldogok, vidámak a daloló madarak,

Kis családjuknak otthont teremtenek, fészket raknak.

Minden ébredezik, az álmos természet lágy keblén,

Örömkönnyeket hullajt a föld, magányosan, büszkén.

Várja a „gyerekeit”, kik majd neki virágzanak,

Virágpompát szórnak, a világ boldog tavaszának.

21* Juhászné Bérces Anikó - Tavasz

Tavasz tündér lágy uszályát

Teríti az égre,

Szél úrfi rajt nyargalászik

Föl-alá kedvére.

Kék ég színű tüll ruhája

Meglebben a szélben,

Virágfüzér koronája,

S bárányfelhőn lépdel.

Puha moha topánkája,

Kecses minden lépte,

Tavaszhozó varázspálca

Lapul a zsebében.

Napsugárral kéz a kézben

Indul hosszú útra,

Természetet ébreszteni, -

Fáradságos munka.

Jöttét várja sóvárogva

A szunnyadó erdő,

A föld magja ágaskodik,

Mikor végre eljő.

Feszülnek már a rügyecskék

A sok kopasz ágon,

Ezüst gyöngyöt vett fel a fűz

A tóparti tájon.

Virít már a szép hóvirág

Kinn az erdőszélen,

Bizony, bizony jön a tavasz,

Csalogatjuk régen.

Amerre jár kivirágzik

Minden kert és mező,

Virágillat boldogságban

Úszik a sok felhő.

Eső esik, aranyszínű

Szirom hull a földre,

A gyümölcsfák színsátorát

Méhraj zsongja körbe.

Indulót fúj sok kismadár

Bokrokon és fákon,

Trillázzák, hogy tavasz tündér

Legszebb a világon.

Várd a tavaszt új reménnyel,

Virágozd fel lelked,

Hogyha itt lesz, varázsával  

Cirógatja kedved.

22* Ross Satyr - Március – Középkor

A radványi sötét erdőt
meglepte a március:
virág nyílott, tölgyfa eldőlt,
s alá dőlt egy Bárczius.
Lelt egy tisztás-darabot,
s friss füvébe harapott.

Apró szúrás, észrevétlen,
keskeny tőrhegy szívet ért;
rémület van két szemében,
mintha kérdené: miért?
Szerte minden vér, nyirok –
bűnös tán a bérgyilok?

Bárczi Benőt hitegette
Abigél, az arája:
magát nem, de ha tehette,
lovat adott alája.
Ilyenek a Kundok:
önző népség, undok.

Gyászlobogós a cinterem,
némán áll a ravatal;
ott alakult nagy hirtelen
a Tetemre-Hivatal.
Vezetője Csank, a pap,
teljhatalmán kapva kap.

"Jöjjenek a derék társak,
jó lovagok, zsoldosok.
A gyászoló eléáll csak,
s én a sebből olvasok!"
Ám a mód mind kétesebb:
nem buzogtat vért e seb!

"Jöjjön anyja, jöjjön atyja!
Bátyja jöjjön, nézze meg!"
Elvonulnak mind meghatva,
szomorúak, könnyesek.
Nézhetnek a sebre le:
gyilkos bűnnek nincs jele.

Megéled a gyászos csarnok:
belibben a kedvese,
sok Tetemre-hivatalnok
néz a sebre: nedves-e.
S hogy arája áll elé,
a tetemből dől a lé!

Hívogat az erdő enyhe,
Kund Abigél ballag át.
Egy tisztáson megpihenve
olvasgat egy balladát.
Üres bársony hüvelye:
fegyverének hűlt helye...

23* Sévó Katalin - Tavaszváró

- frigid nő dala -

hó nélküli tél vagyok
száraz és hideg
látod? - szálkásra fagyott
bennem az ideg

magányos jégcsap a vályú peremén

elcsöppenni volna jó... úgy szeretném ...

24* Csillag Tamás - Fűzfák hajába...

Fűzfák hajába fátylat fon a dér,

pilláink mögött orgonák nyílnak...

Inas szívem küzdeni hajt,

tükrét törném a pocsolyáknak.

Fiatalságom erő, ökleim

mégis gyengék, ha bánat emészt...

Dobhártyáimon nem harci dob

lüktet, csak szerelmes szívverés.