1* Ronin - Tavaszodik

Tavaszajkú szél fújta élet.

Vöröslő égbolton aranyló fények.

Pattanó rügyek, ölelő ágak,

Zöldellő mezőn harmatos szálak.

Madarak éneke égre írt szózat.

Táncol a ménes, vágtat a porban.

Csobban a tónak kékséges-kékje.

A tavasz a létnek józan igéje.

2* Maryam - Álomból ébredőn

Azúr csipke-felhők nyújtóznak az égen

Ébredő tavasznak ringó bölcsőjében

A pilledt föld ásít, felpezsdül az élet

Lustán nyújtózkodva mély álmából ébred.

Illat-rügyek bontják bársony bimbaikat

Lenge szél hintázza kacér szirmaikat

Smaragd-pázsit terít ezer szép virágot

Bűvkörébe vonva az egész világot.

3*  Farkas Éva - Itt járt a tavasz

Mint könnyű lábú, víg kamasz,

Beszökött hozzánk a tavasz.

Pörgött, táncolt, jó kedve volt,

S amerre járt, madár dalolt.

Friss szél borzolta a fákat,

Megrázta az alvó ágat.

Eolhárfán lágy dalt zengett,

Felverve a téli csendet.

Mosolygó szikrát szórt a nap,

Felébredtek a bogarak.

A hangyaboly életre kelt,

Fenyőpintynek rigó felelt.

Jég börtönből forrás szökött,

Ereszből hólé csöpögött.

Havas ágát fenyő rázta,

Fehér port szórt a világra.

Fűzfa gondolt a barkára,

A tölgy az új makkocskákra.

Fűben, fában élet mozdult,

De a zord tél mégsem indult.

Ránézett a víg tavaszra,

S nem derült mosolyra arca.

Szemöldökét összevonta,

Hónak zsákját megnyitotta.

A nap elé függönyt húzott,

Sugár azon át nem jutott.

Fagyot lehelt fűre, fára,

Hangyákra és bogárkákra.

A víg tavasz tovafutott,

Egy titkot azért megsúgott:

Nemsokára visszatérek,

És a tél szemébe nézek!

4*  Ametist - Tavasz lesz…

Lassan lecsúszik a Tél könnyű,

fehér fátyoltakarója, a jég

olvadni kezd: ezüst-cseppeket

hint a hóra, s szél-hárfa csengő

dallamán új Tavasz ébredez…

Fák sóhajtanak, ágaik nyújtóznak

a fényben, orromban friss fű szagát

érzem - virágok illatát - kék pille

szárnyát bontogatja, rámosolyog a

Napra, s egy harmatcsepp áttetsző
prizmáján keresztül ragyogó színekre

bomlik a Világ…

5* Pesti Tamás  - Naplemente

Távoli meztelen fák

Mögött tündöklött,

Még fellobbanó fényében

Arcunk megfürdött.

Erőtlen küzdött

A fodros felhőkkel,

Elvesztette harcát

A múló idővel.

Újra hozzád simultam

A csókok csókját várva,

Szíveddel dobbantam,

Karjaidba zárva.

Vártuk az elmúló

Távoli fényeket,

Kicsókolva egymásból

A fájó éveket…

6* Szabóné Horváth Anna - Álomtavasz

Jégbe fagyott, rég téli álmot alvó szívem

nézi a szél rakta hóbuckákat.

Lelkembe bújt tavasz emléke minden kincsem.

Leolvasztja a jégvirágokat.

Simogató meleggel ébresztgeti testem,

mely magam elé sző ábrándokat.

Üvegszemű ablakon át száll képzeletem...

Pocsolyák vetik le kabátjukat,

csupasz fákon hajtást ösztönöz a szemérem,

napsugár mássza ágaikat,

feketerigó víg füttye reggeli bérem,

gólyák keresik a nádasokat,

tücsökkórus új koncertjét hallani vélem.

Újrahangolják a nyűtt húrokat.

Útpartján ébredező ibolyámat lesem,

kék szemén emel ólom-pillákat,

s  repülni szeretnék, szállni!... Fogd a kezem!

Ugorjuk át az évszak-árkokat!

Ablakot nyit kalitkában verdeső szívem.

Érezni vágyom az illatokat,

forró csókokat kapni, adni a szerelmem.

Arcomba tél vág gúny-vigyorokat,

fagy harapása vadul kézen rázza lelkem,

elnyomva a felizzó vágyakat...

7* Molnár József  Bálint - Tavaszi zsongás

Gyerünk az erdőbe

friss virágot szedni

Menjünk a hegyekbe

bánatod feledni

E világon minden zöld

rügy fakad az ágon

A megújulás üdvözöl

hetedhét határon

Hallgasd a csalogány

hosszú zokogását

Szerelmesen mindahány

így keresi párját,

Zokog tele vággyal

hangosan a lelke

Hangja messze szárnyal

fájdalommal telve

Halkan szóló édes hang

járja át lelkem

Zúgj tavaszi kis harang

szavad messze zengjen

Magas hegyen várrom áll

körötte virágok

Itt nyílik egy rózsaszál

köszöntsed, ha látod

8* Süle Barbara - Fényelem

Mámorít az első tavaszi reggel

Vonatom lekéstem. Várok a csenddel.

Néhány felhő selymesíti az eget,

A nap köztük, mint tünde-fény átlebeg.

Oh, tavasz! Rügyfakasztó enyhülésed

bár szétolvasztaná bennem a telet egészen!

Virágod százszorozd! A jég keményen

befagyott szívembe ezen a télen.

Krókusz koszorúdnak lila szirmait

Zöld hajú istennőm, engedd bomlani!

Hullani. Kacagjon édesen a tél romjain.

Futunk majd. Élünk. Lobbanunk-dobbanunk.

Szétszórt szirmokkal versenyt szárnyalunk.

Télen féltünk, tavasszal fénylünk. Élünk.

9* Egyed Ágnes - Tavasz

Mint a hó,

fájdalmam olvad,

s új gondolat-virágok

emelik fejüket

a fényre.

Szívem ág-bogas erein

madarak énekelnek,

dallamuk dobban

az égre,

patakként csordogál

a szellőjárta rétre,

zengve-zsibongva

tölti meg

zümmögéssel

a leget;

apró bimbók fakadnak

rügyező bokrok ölén,

s tagjaimban bizsereg,

szétömlik

a tavasz.