Első helyezett:

Szécsényi Barbara

úgy foglak versbe

ideges játékaimmal nem keverlek

úgy foglak versbe

ahogy hinni mernek

szívek újszülöttjei

magzatot: hordalak

ereid szövöm kis kék erekbe

egyévalónk áramoltatom

válj oltalommá

nevelj fel jó szülődnek

az irgalom érje el kezünk

hányszor fontam gyönge ujjaim

halálgondolatra…

hiszed?

nem értem át

oknál több legyél

s úgy foglak versbe

mint utolsó kalászt

őriző kenyér

Második helyezett:

Csillag Tamás

Megtelik, kiönt

A szerelem lassú eső,

a szív megtelik, kiönt.

Tisztára mossa az udvart,

átcsobog rajtunk a csönd.

Vannak, kik tavakat sírnak,

együtt fázzák a vágyat.

Bennem lépteid nyomán

gejzír fakad, ha kívánlak.

Mellkasomon fekszel: esik.

Szemed kérlel -  maradok -

A vihart eloszlatják

az érces esti harangok.

Harmadik helyezett:

Szabó Erika

Gyűrött hajnal

Lám, itt gyűröm hajnalom. Sűrű pára
vad duhaja fojt, leheletem még takar,
kúsznék tested hágcsóján a mára,
a lét sikong, térddel imákat szaval.

Nyugtalan éjjel. Pókháló-vágy fon dús
kötelet nyöszörgőn, fájó-boldogan.
Szűz, hogy alszol. S én bűnöst hall, nyomorú
barbár illat csókjába fojtom magam.

Keselyű lennék, éhemet húsodból
szakítnám ölelve lüktetőn, mostból
tépett szárnyak zúgó gyönyöre bennem

tocsog, korgó inakban károg a kéj,
tűfogával harap át a szenvedély
s vérem, ajkam nedve párnámra cseppen.

Különdíj:

Zettisch Viktória

Keserédes dal

Színtelen szivárvány árnyai közt láttalak,
míg igazgattad sérült szárnyaidat.
Szürke virágon ülve dúdoltál egy dalt,
mi elbájolt s mélyen felkavart.
Tükörfalon túlról folyton csak lestél felém,
míg dúdolva s nevetve egyre csak közeledtél.
Majd apró ujjaid ölelve fontad körém,
s elmerültél velem színtelen világod legmélyén.
Azóta folyton dúdolom azt a dalt,
míg láncaim vigyázva igazgatom sérült szárnyaidat.