|
Vidám, humoros verssorok - Dobogós versek
2010.12.09. 21:55
Első helyezett:
Vásárhelyi Zsolt
Kandisznóda
(A szerelmes kan vallomása imádottjához)
Szerelmetes kocám, hódolatom tárgya,
te vagy disznólelkem testet öltött vágya!
Tekints reám kérlek, ki így imád téged!
Engedd elröfögnöm e disz(n)ódát néked!
Mikor megláttalak a Sörtés körtéren,
megcsillant a napfény rózsaszín sörtéden.
Ringott telt tomporod, mint tenger hulláma,
lépdeltél kecsesen, ahogy (t)úri dáma.
Sonkáid remegtek, mint moslék a tálban,
nem láttam ily kocát széles e határban.
Belenéztem kékes, vizenyős szemedbe,
s felpezsdült a vérem. Testem minden nedve…
Csodás, lenyűgöző, fenséges röff-hatás!
Ó, te kanszív-törő párosujjú patás!
Szenvedés az estém, gyötrelem nappalom,
és ezt megvallanom nem volt még alkalom.
Mint új malacpersely, üresek az éjek,
nem nyújtanak vigaszt már a régi kéjek.
Nem segíthet orvos e súlyos szívbajon.
Érted reszket tarjám, lapockám, karajom.
Tudom, kannal eddig nem háltál az ólban,
egy sem részesített még disznói jóban…
Mindent odaadok, hidd el, hogyha kéred.
Csak őrizd meg nékem ékes szűzérmédet!
De nem is eresztem mondandóm bő lére.
Ha eldobod szívem, várok a böllérre!
Úgy ám! Ha nem hallod meg e bús disznó jajt,
legyen hát belőlem vagdalthús, disznósajt!
Főzzék ki zsíromat ízes töpörtyűnek.
Nélküled az élet nem kell, csak a nyűnek!
Más kocával létem kín volna, s rút hátrány!
Vegetálnék csupán, mint mihaszna ártány.
Röffents hát igent, és – mellemen e csülök
– véled minden napot, hidd el, megbecsülök!
Éretted túrok majd, kívánságod lesem,
s füledbe horkantom: imádlak édesem!
Összeröffenünk majd, ha vár szalmaágyunk,
és kis kurta farkú malackákra vágyunk.
Szerelmetes kocám, zárom ím fohászom.
Dönts árva szívemről! Addig dagonyázom.
Második helyezett:
Paksi Sándor
A tapír papírja
Egy pápai polyák pap írja,
elveszett a tapír papírja.
Nem kell a péknek a pap írja,
ha nincs a tapírnak papírja.
Most forduljon a püspökéhez?
Kapott ijedten üstökéhez!
Ki orvosolná papír baját,
ha nem a szomszéd tapír barát?!
Neki ugyan nincs csak birkája,
de megfogta a tapír bája.
Övé egy kövér anyabirka,
annak papírját maga írta.
Ezért gondolta a polyák pap,
tőle tapírjának papírt kap.
Azt kérte a tapír baráttól,
mentse meg a papír bajától.
Kell papír a papi tapírnak,
úgy van haszna a papi írnak!
Bökte ki a pap titkos baját.
Mire így szólt a tapír barát:
Tapír papírt adni nem tudok,
mert a papi tapír szent dolog.
Írja be, hogy a tapír birka.
Istenuccse! A papír bírja!
A pap megírta a tapír papírt,
birkának írta a papi tapírt!
Hamis lett a tapír papírja,
nem használ a polyák pap írja!
Harmadik helyezett:
Bordács Attila
Képzavar
Voltam szekrény, benne ruhákkal molyoltam
Tanyavilágban, tyúkot tojó tojás voltam
Voltam cipőtalp divatot végignéző beton
Szenvedélybeteg kézben én voltam a zseton
Voltam dohányfüsttel tüdőre rakódó kátrány
Előnyt keresve, engem talált meg a hátrány
Remegő kézben voltam szépen forgó radír
Én voltam a rám fekvő szöget tűrő fakír
Leégett kályhában, házból kiugró parázs
Bűvész háta mögött voltam szédítő varázs
Hegymászó turisták fölött voltam szakadék
Földről nézve engem látott meg a szabad ég
Feneketlen kút alján én voltam a fedél
Ez a legtávolabbi képzeleteddel is felér
Voltam tollak hegyeként kicsorbuló grafit
Engem figyelt a mellettem elhaladó traffic
Olcsó János kezében voltam vastag tárca
Világbajnokok szemében Phil Taylor darts-a
Gyöngyöző borban voltam buborék közt ital
Ezer év óta minden, ami világvégével kihal
Voltam saját árnyékát követő ember a hóban
Alkoholisták fejében a: soha ne légy józan!
Voltam horror filmeket ijesztgető neszek
Kifújom magam te meg gondold ki mi leszek...
Különdíj:
Kozma Ágnes:
Cucitól Mucinak
Az modern szerelem margójára
Hát hogysmint vagy édes Mucikám?
Gondolsz-e még úgy néha-néha rám?
WC-ülőkén, liftben, idegen karokban
(zárójelben sértődj meg nyugodtan)
Lehetnék hízelgő, írhatnék egysmást:
forrponton bugyogó gőz-romantikát,
virágéneket, téged dicsőítő ódát,
hogy én a világban, s benned a világ,
s hogy kis kertben voltam harmatos rózsa,
hetedhét enyém volt a legízesebb orda.
S Mucikám, te értem vitézül harcoltál
Reszkettek szirmaim, amint rámszállottál.
Borozgatánk éjjel a sarki kocsmában,
elég tekintetem abban a szempárban.
Amikor ajkunk végül összeért,
csókunk megszüntete időt és tért.
Csakhogy a mobilnak meg térereje volt,
s ahogy tehette, folyton közbeszólt.
Útja markodtól halál árkába nyíla.
Így ért végcéljába az Ámornak nyila.
Örvénylő tenger volt szenvedélyünk lángja:
föltámadott hamar, s besodort az ágyba.
Muci, egy gondolat bánt engemet:
mikor kéred meg már a kezemet?
1000-szer puszákol,
cuppogtat és puxikál
Cucika
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
