|
Gyönyörben fürödve erotikus verspályázat - A 25 döntős vers I. rész
2010.12.13. 19:29
1* Habár Julianna - Gyönyörrel
Izzó tekintetnek enged a vágy,
Hívja, hívogatja kedves hangján,
Gyönyört kívánó szerelmes társát,
Kiben feléledhet merev ábránd.
Megduzzadó időtlenség lehet,
Minden mozzanat édes-nedvesen,
Lágy ringatózásban ágyékhajlat,
Lihegőn tapad és alázattal.
Belevésődik ott test a testbe,
Egymás gyönyörét kikövetelve,
Fokozottan izzó hévülésben,
Nem bánja az izgalom füzére,
Ha tetőpontján lövell ki kéje,
Boldog ernyedést hőn megigézve.
2.Torday Teodora Éva - Megkötözve
Húsbavágó,
éles
kötése
szerelemnek, vágynak,
édes Mindenségem!
De szeretlek!
De vágylak!
Testem tested rabja,
megkötözve, bénán,
nézlek,
gyönyörben égve,
mozdulatlan, némán..
3* Tsering drolma - Édesem
A kéj jegyese hév és élvezet
öröm és mámor melegébe öltöztet,
őrjít - s belsőd járja át
hiányakor csendben szűkölsz...
a "Lelked sírdogál"
belső körödbe lépett - tiporja aurád
nézed Őt, sütkérezel benne
köreitek összeolvadtak most már
nyugodt vagy, tudod a folytatást
a kéj eljegyzett, kacérkodj csak tovább...
alhasad tompán feszül, vár rád az élvezet
nyomására gerinceden hideg szalad,
s Te még is hevülsz, s jön a rév és a végzeted
tomporod izeg - mozog a kéj feszeget
hullámként önt el, tőr fel belőled... hagyd az előzetest
felemelkedsz, húz a "rándulat"
s fülébe mondod esdekelve
könyörögsz..."Ne kínozz édesen"
Láss hozzá rögvest Édesem
4* Arnóth István - Bontakozón
Hamvas dús kebled
fedheti ruhád
Szemedben villan
elrabolt hited
Régi e vágy tán
nem fog ki most ha
viharban elszáll
csillogó szíved
Lefejtem rólad
úgy mint egy vájár
ki mohón bujkál
eltakart ércén
Ám, keze nem áll meg
örömöd fokozván
súgja a bókját
őrizve vétkét
Vörös a bimbód
látja a csúcsát
Nyelve is érzi
feszül a hegyén
Látja szemedben
tágul a Világ
Keze, parancsod
mégis kerülné
Míg szavak nélkül
lopja szerelmed
Szája is felejti
hajadnak ízét
Csendes a párna
akár a tárna
Izzadó örömét
érezzük ma még
5* Cseri János - Kezdetben...
Alig mozdulok benned,
- mint tévelygő idő,
vésett árkain -
belső barázdáidat
munkálom
s mint szikrák
a formálódó
izzó anyagból,
szakadnak belőled
forró sóhajok.
Egybekovácsol szíveink ritmusa.
Megújulni hívják sejtjeink kötelékét.
6* György Emőke - Éhes érintés
Éji lepke szállt le bársony est leplére
Hogy kecses táncát lejtse ottan kedvére
Párás éj hátán forró lehelet
Útnak indított egy éhes kezet
Száraz majd nedves lett most a tenyér
Libabőrös testnek ő a kenyér
Vágytól égő érintés lágy nem tud lenni
Sürgetve, vadul a kezet követeli
De még nem ért célba- a selymes bőr pirul
E lázas akkordra még az éj is virul
Ég kötényén csillagok játszanak
Minden részletet lesni akarnak
Célt ér az érintés, remegve sir
Jön a cirógatás, amennyit bír
Felettük szálldos a lepke már szédülten
Meztelen vállra hull vágytól részegülten…
7* Bedő Csaba - Benned égve...
Melléd bújok finom csókkal,
oltsd el égő testemet,
mit átélünk majd, több mint halál,
s a vágy lesz az, mi eltemet.
Ajkad izzik, tűzként tombol,
úgy parázslik, szinte fáj,
befogadsz, mint éhes koldust,
nem áll köztünk semmi már.
Elmerülök patakodnak
buja kristályvizében,
átsiklunk a végtelenbe
mindörökre, ígérem.
Szoríts, amíg erőd hagyja,
lüktess, amíg tart a vágy,
együtt leheljük ki lelkünk,
nyíljék meg a mennyország!
Ledér ujjgyakorlat
8* Maryam -
Ó, mily haragra gerjed kedvesem?
Szertelen vérem tán ne tékozoljam
Ha a természet ily becses velem?
Szétszórva bájam nem fogy, csak dúsul.
Habzsolni vágyom, ostromra készen
Lészen, hát kelyhem azé, kit áldok
Domború idomom testemnek ékszer
Kit ódon csalattak, most ím, csalni vágy.
Hágj hát kapumra, kulcsát elvetém
Ledér rózsám bimbaja vörösbe forr
Szakajtsd hát hévvel, színem elnyeréd
S lészen a szépség, pokolra félsz!
Céda mivoltom kardélre hányom
Szánom a rút időt, ha szemez velem
Majd reá kacsintok, s kegyesen várom
Hogy elszálljon a kor a fejem felett.
9* Bihari Péter - Mint régen
Bárcsak meghalnál,
Úgy szeretnélek, mint egy csillagot az égen.
Bárcsak meghalnál,
Úgy szeretnélek, mint régen, a végtelen éjben.
Vágyaidtól, álmaidtól illatozva.
Egymás izzadságában úszva,
Egymás testébe egyé olvadva.
Hol beteljesült az éj óhaja.
Együtt lüktetnénk a mindenséggel.
Domborulataid édes íze a Menny,
Ajkaid nedves nyílásai a Pokol.
Az élet és a feltámadás, minden éjjel.
Úgy, mint régen...
Nem használ a fohász,
Mert én haltam meg.
Én fekszem szerelmed koporsójában.
Nem használ a fohász,
Mert én haltam meg.
Én raboskodom fagyott szíved fogságában.
Haljunk meg együtt mindörökké szerelemben.
Együtt az időben és a térben, temetetlen.
Halvány csillagok az éjszaka sötétjében.
Lelkek az öröklét oltárának fényének szentségében.
10* Papp Bianca - Mikor testeden...
Mikor testeden még érzem
az álom édes illatát,
mikor a tudatod még
nem ébredt e világra,
hozzád bújok.
Érzem tested melegét.
Rád fonódom.
Engedd, hogy nedveimmel
behálózzalak magammal együtt,
mint a bebábozódott,
nászérésre készülő rovar.
Hogy pillangóvá válhassak,
én is általad.
11* Korponai Szilvia - Pajzán budoár
A lepedő borvörös selyem,
rézkeret csillog az ágy körül,
vörös a fal, a baldachin,
kristálypohárba bor kerül.
Közelebb vonz a félhomály,
buja kacaj, a hölgy piheg,
suttog a száj, a kéz merész,
kitapintja a lényeget.
Feszül a frakk, a lakkcipő,
suhog az alsószoknya lenn,
heves a csók, a bőr pirul,
habkönnyű csipke a kézfejen.
Hetyke bajusz a száj fölött,
mohón falja a szép nyakat,
elpattan s szétgurul a gyöngy,
vágyuk emléke rátapad.
Nyaldossa tűzforró ölét
az ágy mellett álló gyertyaláng,
hófehér combok közt a fej,
nyögdécseléstől reng az ágy.
Selyembe markol két kacsó,
hason a hölgy, az úr pedig
hátulról tölti fegyverét
s elsüti tán majd reggelig...
12* Bartha Miklósné - Gyönyörtől
Táncba visz a vágy hajlékonyan,
Átöleli mozdulatomat
És lelkem indulatát,
Összeolvasztva karján.
Lenge gyönyör vesz erőt rajtam,
Könnyű lépésekkel fölavat
Ez az édes ringató,
Lüktető dallamadó.
Izzó ritmussal kering lábam,
Egyedül nem lehet kitárva
A hangulat kapuja
Gyönyörré alakulhat.
Hozzásimulva szenvedéllyel
Egy boldog ütem erejével,
A testnek engedve át,
Minden keringés lázát.
Csak repít a kompozíció árja,
Önkéntelenné olvad hívójával
Eggyé forrva össze már,
Egy test forog csöndjén át.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
