|
Erotikus versek - Szexualitás és erotika a művészetben rendezvény
2011.01.22. 19:12
A rendezvényen elhangzó kortárs erotikus versek
Rajnai Lencsés Zsolt:
Óda a mellek lankáin...
Arcomat le,
leejtem,
s a melledre ejtem...
Kebled meztelen,
oly' szép és nesztelen.
Úgy epedlek
ringó ágyam,
jöjj, s fogadj be, és légy a házam!
Mialatt csókollak, bimbód a számba csusszan.
Alatta ver szíved, s a tüdőd forrót szusszan...
Érted-é? Akarlak!
Miközben mohón a számba fallak..............
Vágyom rád, forró, ágas lágy halom,
vigyázó oltalom,
s kérlek én,
hogy légy enyém!
Bimbód újra számba csusszan,
de néha nedvesen előbukkan.
S ziháló bőröd gyönyörben úszva
tapad az arcomra kúszva...
Kellsz nekem óh kebel, mért tagadnám?
Bolond volnék, ha elmennél, és hagynám!
Kellsz, mint fénynek az árnyék,
te drága, te lágy, te lankás tájék...
Mert a hegytetőn legfelül,
hol bordó udvarod elterül,
közepén bimbónyi ággal,
hallgassa száz dalt,
mit susogok a számmal,
a nyelvemmel,
a nedvemmel,
az éhemmel,
és forró szomjúságban
szederjes vággyal:
- hogy AKARLAK!
AKARLAK (!) Te édes,
szép, gyönyörű, kéjes
lanka,
hol felcsendül szerelmem lantja,
Te drága tájék,
gyönyör ringó-ágya,
ki nélkül fázón fájnék
mint fa, lehulló ága...
Szép, jóságos fehér halom,
életet csorgó liliom,
hárs levél, éji bor, lágy brokát,
jöjj, süppedj a számba, s én nem kérdem okát,
s csorgó mézed folydd ajkaim közé,
hogy nedvedet,
nyelvemen
tedd termővé...
Jöjj, és légy egészen az enyém!
S éked, léped, mézed, széped, lényed,
- hadd dicsérem én!
Válóczy Szilvia:
Gyönyörödért
Oh Adónisz, vesd elém
vessződ drága portékáját,
hadd ízleljem selymének
vad, kemény nászát,
hol mohón forróvá éled
vágyad lüktetett csodája,
én vagyok minden perced
könyörtelen rabsága!
Told elém csípőd…
Édessé válik a mozdulat,
mikor kezeim közt, erődben,
ott a kéjes halkulat.
Feszült tested orgiájába
csókjaim temetem,
mert sósan izzadt apró halálod,
buja élvezet bennem.
Kiss Judit Ágnes:
Ballada a kettős erkölcsről
Ha kisfiúnak buzog túl a nedve,
mely testdúló szeretkezésre vár,
"a kis kakas" mondják rá kedveskedve
"no lám, miből lesz a cserebogár".
Ám, bakfislány, ha ágyba hajszol véred
(megbocsáss, most csúf lesz a szavam)
"a kis lotyó" zuhan rád az ítélet
"mi lesz, ha máris baszhatnékja van?"
Dicső macsó nevet nyer el a férfi,
ha kétértelmű minden mondata,
s a rossz nyelvektől akkor sincs mit félni,
ha minden éjjel más nőt visz haza.
De hogyha nő mer szabadosan élni,
s nem csak célozgat arra, mit akar:
"akármit el tud csípőn alul érni,
vagy egyszerűen baszhatnékja van."
Ha öregembert űz a gerjedelme:
"Istennek hála, jól tartja magát!"
Ha vénasszonyt: "na nézd, a csúf cemende,
ha nem vigyázol, becsusszan alád!"
S ha egy vers feszül az erotikától:
"Beh költői, és milyen férfias!
Hogy nő írta?... hát... hümm... igazán bátor
kimondani, hogy baszhatnékja van."
Felség, megadom magam kényre-kegyre,
vétesd fejem, ha nincsen igazam:
a férfi vágyik testi szerelemre,
a nőnek meg csak baszhatnékja van.
Válóczy Szilvia:
Erdőddé válok
Mögöttem vonaglik a csend,
Éhes ujjaid bőrömbe égnek,
Nincs eleje a végnek,
S vége sincs...
Végtelen utakra térnek
Csókjaid...
Gyengéden sodródnak
Rám feszült karjaid,
Combjaimba ékelődsz,
Forrongva dőlsz lágy habjaimba.
Elcsuklott hangjaidra
Legszebb énekem hevül,
Erdőddé válok,
Lelkeddé...
Vágyaddá ott... legbelül...
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
