| | Beszámolok 2007-2011 : Sikeresen zajlott le az Éden Művészeti Hálózat szervezésében a Poet évkönyv 2010 kötetbemutató |
Sikeresen zajlott le az Éden Művészeti Hálózat szervezésében a Poet évkönyv 2010 kötetbemutató
Szinay Balázs 2011.03.03. 17:10
Szinay Balázs tollából az eseményről kritika jelent meg a Kelet folyóiratban + képek
Poet évkönyv 2010. bemutató, zenés irodalmi est
2011. február 20-án, 16 órai kezdettel tartotta meg a Poet.hu tavalyi évkönyvének bemutató, zenés irodalmi estjét a Spinoza Színházban, az Éden Művészeti Hálózat, kiemelten Beri Róbert szervezésének köszönhetően. Az esemény díszvendége Juhász Magda író, költő, a Poet évkönyv 2010. ajánlójának szerzője volt. Ez alkalommal hozzávetőlegesen 70 fő jelent meg az eseményen, ami teltházas programot jelentett.
Mivel a lényegre törő megfogalmazást egy kritika, beszámoló esetében is előnyösebbnek tartom: in medias res – vagyis rögtön a közepébe vágok!
Az esemény összességében messze kiemelkedő volt azokhoz az irodalmi estekhez viszonyítva, melyeken idáig volt szerencsém részt venni. Kifejezetten jól éreztem magam és ezt nem könnyű elérni, főleg oly módon nem, hogy az érzés, a hangulat az emberbe észrevétlen surran bele, s egy idő után csak azon kapja magát, hogy éppen valódi élményt szerez.
A bemutató gerincét a (szünettel együtt) mintegy két és fél órásra nyúló, szokatlanul interaktív zenés, felolvasó blokk adta. A műsort Beri Róbert nyitotta meg és vezényelte le rendkívül kellemes, szimpatikus módon, fellépésével magabiztosságot, precizitást és közvetlenséget sugározva. A nyitás számomra különösen szimpatikus eleme volt, hogy Beró a színpadon állva felhívta az egyik, betegsége okán távolmaradó Poet tagot telefonon, a jelenlévő csapat pedig köszöntötte őt távollétében. A hangulat már az elejétől kezdődően nagyon kellemes, családias volt. Elsősorban Beró tudatos és megnyerő műsorvezetésének köszönhetően a színpad és a nézőtér nem vált szét. A színpadra érkezők és a színpadon lévők nem kiváltak a csapatból, hanem csak jól látható fókuszpontba helyezkedtek fellépésükkel. Így a színpad valóban azt a funkciót töltötte be, amire hivatott.
Az est során 30 vers hangzott fel a Poet évkönyvből Bocsi Beáta Kazinczy díjas felolvasó, Cseh Györgyi költő és Magyar Bálint színművész előadásában. A felolvasók kedves, közvetlen embereknek hatottak, akiken látszott, hogy ténylegesen jelen vannak az eseményen és élvezettel működnek közre. Hármójuk egyéni összteljesítménye alapján Magyar Bálintot emelném ki, mint előadót. A felolvasó blokkok részeként, egyes versek felolvasása után minden szerző megkapta azt a tiszteletet, hogy felszólításra felállhatott és megmutathatta magát a közönségnek (hátrányban ebből a szempontból csak a galérián lévők voltak, őket csak a színpadon lévők látták).
A versblokkokat élő zenés produkciók, illetve a kötet létrejöttében szerepet vállaló résztvevőkkel folytatott rövid beszélgetések fűzték egymáshoz. Ezek nagyon szépen, gördülékenyen működtek. Érezhetően természetesek, amennyire lehet spontának voltak. A zenés produkciókból talán Pécsi Balázs zongorajátékát és személyét lehet kiemelni, a beszélgetőpartnerek közül pedig Sivák Enikő, a könyv illusztrátorának üdítő jelenségét.
Az élvezetes felolvasásoknak és a kellemes átkötéseknek köszönhetően a műsor egy percig sem vált unalmassá. A közönség soraiban nem lehetett látni egy idő után görcsösen fészkelődő, bámészkodó, gondolatban elkalandozó embereket. A figyelem koncentrált volt, de nem feszült. A közönség érezhetően rábízta magát a műsorvezetőre, illetve érdeklődéssel, szimpátiával fogadta a színpadi történéseket.
Az eseményen láthatóan – hacsak az interneten keresztül is, de – összeszokott, összetartó, jókedvű csapat találkozott. Szerzők, rokonok, családtagok stb. egyaránt jól érezhették magukat. Erőltetettséget, mesterkéltséget nem tapasztaltam az est során. A színházterem ugyan zsúfolásig megtelelt, de ez a zsúfoltság a jóleső fajtából való volt. A műsor után távozók visszajelzéseiből egy-egy mondatot itt-ott elcsípve pedig világossá vált, hogy a résztvevők kivételesen jól érezték magukat.
Aki akart, az est zárásaként a színház télikertjében részt vehetett még egy kötetlen beszélgetésen, melyen felolvashatta saját műveit is. Eltávozásomat megelőzően mintegy 10-12 vers hangzott itt fel, szimpatikus szerzők előadásában, vidám, oldott hangulatban.
Összességében – a kisebb, alig észrevehető hibák ellenére –, az este valódi közösségi és irodalmi élményt jelentett, így pedig hiánypótló jelleggel lépett fel és jelen esetben ez a legfontosabb!
FOTÓK:
http://www.facebook.com/Poet.hu?v=photos
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
