Első helyezett:

Cseh Györgyi

Galagonyabokrok csontjain

Tó  arcára fagy a sárga  tél,

repedező ráncos  sebek,

galagonyabokrok  csontjain  zenél

törékeny  tündérkezed.

Ezüst  ködruhát  vált a táj,

bíbor  almákon  pókháló  rezeg,

kút  mélyéről  a csillagos ég

meséket  suttog  neked.

Dérparipák  nyála  szitál,

lábnyomomba  kobold  költözik,

jégtűvel varr kicsiny ruhát

némán gyöngyözve széleit.

Menny  tornácára  gyűlnek  áttetsző angyalok,

árva  füveket  fésül a szél,

Isten  keze  szirmokra  bont egy csillagot

s az ég a földdel  helyet  cserél.

Második helyezett:

Pásztor Piroska

Évszakok

Olvad a hó és olvad az álom,
eltűnik már a langy puhaság,
napsugár táncol, siklik az ágon,
enged a fagy, a tél tova száll.

Hóvirág kelyhe hófehér csengő,
virít a földön a zöld üdeség,
pattan a rügy, most jöhet a mámor,
szép tavasz váltja a tél hidegét.

Virágsziromban méhecske zümmög,
gyűjti a nektárt sok pici száj,
szilvafa ágán hófehér bársony,
érleli gyümölcs friss zamatát.
                     *
Libbenő szélben lebben a szoknya,
fiúk ajkáról  vágy dala száll,
nyílik a szív is csók szava csattan,
zeng az egekbe a sok kacagás.

Szikkad a széna, érik a búza,
elkezdődik a víg aratás,
perzsel nap heve, izzik a róna,
szárad a föld és tikkad a nyáj.

Érik a körte, dús leve csurran,
mézízű dinnyén nagy hasadás,
zsendül a szőlő,zeng a hegyoldal,
égő tüzében tombol a nyár.
                     *
Ősszel az erdő rozsdavörösben,
hullik a fáról a barna levél,
érik a csipke, szép szeme izzik,
tölgyfa leszórja a makk csemetét.

Bús szavú szél fúj, rázza a fákat,
kerget egy felhőt az ég peremén,
érett a szőlő, hegy leve csurran,
forralja bornak vérvörösét.

Hűvös a reggel, csípős az éjjel,
kövérre hízva a medve család,
száraz avarban kis nyuszi zizzen,
ássa a téli mély odúját.
                      *
Fázik az erdő, jég a patakban,
hó ölel mindent, dér a virág,
támad a szél is, hízik a jégcsap,
fagy tömlöcében dermed a nád.

Tó jege duzzad parttól a partig,
korcsolya siklik, reppen a szán,
jég a tükör most, nap szeme fénylik,
szórja a szikrát a hűs puhaság.

Benn a szobában tűz fénye lobban,
pattog a szikra, éled a láng,
füstje elillan, illata itt van
halkan duruzsol a szamovár.

Harmadik helyezett:

László-Devera Levente

Fagyott angyalok
 

Este van...január, sűrű hóesés
Ablakból nézve mindez oly mesés
Tisztaság és béke körös-körül
Az égi fénynek az éj is örül...

De amott a sűrű hó-függönyön át
Felvillan egy kép egy másik január.
Egy halálraítélt, árva hadsereg
Mely visszavonulna, de már nem lehet.
Vánszorgó, didergő magyar bakák
Kiket hazavár nemzet, család.
Fiúk, testvérek , édesapák
Remegő ajkukon búcsúimák...
Posztóköpenyek...sok halotti lepel
Sírjuknál csak süvítő szél énekel
És sápadtan nézik fenn a csillagok
Ahogy égbe szállnak  fagyott angyalok.
Ott a messzi, jeges alkonyon
Hókavicsok kopognak fehér arcokon

És látok sok meleg, fűtött szobát
Hol hazavárják a harcba ment apát
Ki mikor elindult napfény ragyogott
A sapkákon virág...szép katonadalok...
De elmaradnak lassan a tábori lapok
Majd jön egy levél, hogy hősi halott
Fájó mondat lengi át a hideg esteket
"A hazának egy, nekünk minden elveszett..."

Reggel van...január, sűrű hóesés.
Boldog gyermekek, vidám nevetés
"Menjünk apa!" nógatnak indulásra
Lépteim alatt szűz hó ropogása
A szánkót húzom, s hátra-hátranézek
Szívembe zárom a szívbéli képet
Itt ezen a téli reggelen
Puha hópihék a piros kis kezeken.
Csillogó szemekben melegség ragyog
Mosolyognak fentről a fagyott angyalok.

Különdíj:

Ládi Piroska /15 éves/

Tél igája, hó varázsa
 

Hóharmatos köpenyében
a felhőkből érkezve
a hó varázsa, szépsége
nyomot hagy a lelkekben,
ahogy belepi a tájat
s felmelegíti szívem.

Mosolyt és boldogságot csal
a gyerekek arcára,
ahogy a pihe hó száll
piros pozsgás arcukra
szaladnak a széllel bélelt
hófedte csodás tájon.

Fekete-fehér most a lét
s ködfátylat borít a tél,
magamban őrzök némi fényt,
majd újra kisüt a nap
s elolvad a hótakaró,
majd a nap is felébred
a csendes téli álmából.