|
Csintalan Ila - Szigethalom - versek
2011.04.02. 21:06
"Verseim az összesűrített érzelmeim csomópontja "
Csintalan Ilona vagyok, már gyermekkorom óta megfertőződtem a magyar szépirodalommal.
Kilenc évesen kezdtem el verseket írni és a kezdeti lelkesedés a mai napig nem múlt el. Alapvetően a tudatalattimban tárolt érzelmeket írom ki magamból.
A versíráshoz szükségem van: ihletett állapotra, papírra és tollra.
Büszke vagyok arra, hogy magyarul írhatok, mert úgy hiszem, ez a nyelv a leggazdagabb szókinccsel rendelkező nyelvek egyike.
Verseim az összesűrített érzelmeim csomópontja és köszönöm, hogy annak a képességnek a birtokában lehetek, hogy gondolataimat így közvetíthetem.
Rezgés
A rezgő pillanatnak
Fojtott leheletét érzem,
Ahogy ölelsz.
S ócska indokok
a levegő szisztémás rendszerében.
Kábult vízcseppek olajozott
hitvány miértje,
A ragály útja a temetőbe.
Megérzem.
Ajkad elvékonyodott szélén ,
S gyulladt feszület érdes peremén,
A hagyomány útveszejtőjében,
A téblábolás szerepében,
A holtakban ébredő gőgben
A megtört fertő tenyerében.
Megértem.
Hogy eldobtad magadból
Mit bennem szeretsz.
Kelmék
Megnehezítettél
és a szürke fény megvon.
Átölel.
Megront.
Csupa anyag szövedék.
Érdes kelmék álszent ragyogása,
s a kezed utánam kiáltása.
Megforgattuk az idő sejtjét.
Kávéházi miliőben,
felszínek alatti,
Füstölgő cigaretta gőgben.
Átfordult bennem a kép,
mi bennem pihent.
Felhördült életem kínja:
Megfércelt jelenem hullámvasútja.
Szomjazom rád,
hisz tudod.
Amivé váltam:
Csak oltott anyagom.
Amivé váltál:
Csak érzett darabom.
Semmi
Semmi vagy
a megmaradtak tartományán
hozzáfércelve a mához
pillanatnyi unalmam zálogán játszol.
Semmi vagy
pillekönnyű termeszem álarca
lusta napjaim csatja, zárja
Báb-állatja.
Semmi vagy
elfolyó táj a falon
érzéseimen hintázó,
zűrös aggodalom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
