Ignácz Judit

Égi tünemény

Földi helyszín Aquincum, időpont ebéd után.

Sok van e tágterű földön mi méltán csodálatos,

ám a női teremtménynél nincs még csodálatosb!

- imígyen szóla Szófoki Ész, egy dús keblű tölgy

hűs árnyékában pihenve - életútján merengve.

Furcsa s éppoly meghökkentő, hogy éppen ő,

a neves hexameter-szobrász, nem sejté, találó,

s bölcs szavai mily fondorlatos tett apropóját

képezik majd hamarost, melyben egyformán

vétkes lesz egy halandó és egy halhatatlan nő.

Balján, palatáblával a karján régi jó barátja,

Juripid Ész, ki átszellemülten hallgatja, s a fenti

örök becsű szavakra fejét elismerőn meghajtja.

Ámde, miként azt már az imént is megjósolám,

egyre beteljesedése felé közeleg a fondormány.

Gyanútlan költőnk e szókat épphogy kiejté,

a percben egy tréfacsináló isten örömére tán,

vagy vészt jósló égi tünemény gyanánt? netán,

a dicsőséges pannóniai egekből villámlásként

sújt alája egy borral teli váza „teljes tára”.

Ázik az agg összes vagyonkája: tar koponyája!

Meglepetéséből ocsúdva, a magasba pislantva,

úgy találja, hogy a tettes - első benyomásra -

nem isten, á dehogy!, annak csupán szép földi

hasonmása: Junó, Juripid Ész legkisebb lánya.

Junócska a szomjat oltó nedűt kacagva borítja

a vén tudós esze tarsolyára: bölcs gondolatainak

gyors röptű eloszlatására! Nem hiába! A halandó

leányt előkelő druszája, Jupiter folyó ügyekben

éppoly ügyetlen arája bírta rá a szokatlan mókára!

Barna László

Végzetes szerelem

Lángra gyúlt a pók szerelme,
S épp egy légy lett vágya tárgya.
Ez aztán a fajtalanság
Legmarkánsabb netovábbja!

Egy légy körül legyeskedett,
Holott fajtatiszta pók volt,
Ez a hír a pókvilágban
Szinte minden pókot sokkolt.

Állt a bál a pókcsaládban,
Nem nyugodtak meg a ténybe,
Hogy a gyerek szégyenszemre
Belezúg egy zúgó légybe.

De őt mindez nem zavarta,
Csak a nője érdekelte,
Sorstól kapott nagy keresztjét
Egész könnyeden cipelte.

Légyottokra hívta legyét,
Mert legyeknél ez a módi,
Egy légycsajnak nem is lehet
Más módszerrel udvarolni.

Óh, drága légy! Légy oly drága,
Légyszi´ légy ott a légyotton,
Légy az enyém – így kérlelte –,
Ne anyádékkal légy otthon.

Szép szerelmét kitartóan
Addig-addig ostromolta,
Túlzás nélkül állíthatom,
Hogy teljesen behálózta.

Bevonult hát a hálóba
Kedvese a drága nőcske,
S hű keresztes lovagjának
Ott duruzsolt levetkőzve.

Tán nem is kell ecsetelnem,
Ott ragadt a légy a póknál,
S fölösleges részletezni,
Mi történt az első csóknál…

Bordács Attila

Szólás-szabadság

Elefántból szúnyog, rózsából türelem
Korsóval a kútra, a falakat fülelem
Sánta farkú kutya csóválja a szarkát
Hazug ember vermet ás, nézi a markát
Megbotlik a veréb, ágyú ajándék fából
Fuldokló kígyó csinál holnapot a mából
Forró kását a lónak, kerülgeti medve
Káposzta ugat, mindig harapós a kedve
Jól lakott macska korán lel aranyat
Nyugtával ágyát ki mint veti, az arat
Az egyenes út látszat és nincs szaga
Dicsérd az Istent, pénz a pokol szava
Mesterét a munka, a szerelmet hatalom
Vak söpri a tudást, kevert a tartalom
Szőnyeg alá meleg vasat, az tisztaság
Hol füst van a fél egészség ritkaság
A tűz játszik, ami elmúlt nem késik
Hazudik, lop, csal, nevét kőbe vésik
Két szék közt a malom, örlődik a bors
Pad alatt kezet és partot mos a sors
Lassú víz babra megy, játék lúd hízik
Vízzel disznó főz, a szegény nép bízik
Félszemű prédikál, bort, vitorlát bont
Ostorként csattan száz szó végén a pont.

László Márta

Bolond bámul bamba arccal...

Bolond bámul bamba arccal,

ő tudja csak egyedül,

hogy a faarc,álarc mögött

mi rejtőzik legbelül.

Évek óta gyakorolta,

ne lássa meg a világ,

mit gondol és mit sejt róla,

póker arcot miért vág ?

Bolond,vagy bölcs ki tudja azt?

Gondolata gondtalan,

vagy a sírás fojtogatja,

mert olyan sok gondja van?

Bölcsek kövét birtokolja,

vagy a sipka csörgője,

ami rálóg a szemére,

vagy a szemellenzőre ?

Örök rejtély, de ha kérded

megjön rá a felelet,

a bolondot kérdezgetni ,

ilyet csak bolond tehet !

Kark Brigitta

A manager

Reggelente megjelenik dölyfösen,

Szemében a lenézés tükröződik csendesen,

Miközben magyarázza, a munkásnak mit tegyen,

Meg sem hallja annak válaszát, hogy baj ne legyen.

Gondolja a beosztottja: hát legyen!

Kinyitja a csapot, és managerünk kapott egy nagyot!

Beteríti a ragadós folyadék, lépni sem tud, csak ide-oda pattan,

Bambán nézi, míg a brigád a nevetéstől majd szétcsattan,

Ráadásul a gomb a nadrágján elpattan.

Látni akartad, hogy működik a szelep a csapnál?

Legközelebb meghallod azt mi világosabb a napnál.

Kocsijáig elkacsázik,s közben nadrágját fogja,

de jaj egy méh raj a szirupra,üldözőbe fogja,

Próbál nekik magyarázni hisz ő úgy gondolja,

Még a méh is megérti,

Hogy ő egy felsőbbrendű pópa

De a méhek bizonyítják, nekik mindegy kiféle manager,

Egy a biztos nem más ez, mint cukorba mártott ember.

A menekülés végén beült a kocsiba, hazahajtott,

Hogy övé legyen a neki járó kényelem

De még most sem érti, Mért kiáltozták, miért suttogták,

 Most aztán ragadt rá az értelem.

Purzsás Attila

Bolhasors

Mily parány, de mégis élet,

és nincs benne előítélet

fajtársai iránt, s vallja:

sok jó bolha kis kutyán is elfér,

együtt hát az összes vértestvér.

De a bolhalét nehéz,

sok remény kutyaszőrbe vész…

Folyton a kiugrást várják,

hogy a kánaánt megtalálják,

s költözzenek emberibb környezetbe,

egy lakályos hónaljszőrzetbe.

Egyikük velem is tudatja: csíplek nagyon,

és szól: ha kérhetem, ne csapjál agyon,

mert úgyis szívás az életem…

Tudom, vihettem volna többre ennyi évesen,

de csak egy kutyaszőr, mit jó apám rám hagyott,

az is elég tépett és kissé lelakott.

Mellette még néhány kutyaharapás is jutott,

mit szőrével gyógyítottam, hát láthatod:

életem nem túl nyugodt.

Hiába pattogok, megélni nem tudok;

kevés munka, a fizetség nulla,

így semmire sem jutok.

Párom is mondja: ne ugráljál folyton,

csipkelődéssel nem változtathatsz a sorson.

Inkább bízz! S tán egyszer elugrunk nyugatra,

csak jöjjön közelebb a szomszéd németjuhásza.

Lőrincz Miklós

ZABLECSÓ VACSORA

Lóéknál                                                          A kiscsikók

vacsorára                                                        zablecsósak,

zablecsó                                                          tele szájjal

az asztalon,                                         zablecsáznak.

Lópapa                                                           Hol itt a

az asztalfőn ül,                                               jó modor,

tarisznyája                                                      hol itt a

fogason.                                                         lómodor?!

Lómama                                                         … a válasz:

nyerítve terít,                                     A zablecsó

s közben                                                         sok legyen,

zablecsót merít.                                              és sohase

                                                                                   száraz!

Ráczkó Dóra

Jolán balladája

Falunkban született a lány,
még te is ismered talán.
Régóta nincsen már velem,
és nagyon hiányzik nekem.

Haja szőke, a szeme kék,
Tompora mint egy buszkerék.
Ma is látom a mosolyát,
kiálló, csálé fogsorát.

Nézett reám, és azt mondta:
Van-e még itthon szalonna?
Hagymát kért, hozzá kenyeret.
Fél disznót maga megevett.

Éltünk kettecskén boldogan.
Életem immár odavan:
jött a fordulat Jolánnál,
munkát kapott a Volánnál.

Tőrét szívembe mártotta:
beköltözött a városba.
Amíg lelkem egyre árvul,
Jolán menetjegyet árul.

Jolán, kérlek, gyere vissza!
Bús könnyem a föld beissza.
Ha te nem jössz haza hozzám,
nincs, ki mosson, vasaljon rám.

Azt is megígérem, Jolán,
többé nem verlek már pofán.
Éjjel-nappal csak rád várok,
mire megjössz, disznót vágok.

Fittné Szilvássy Ildikó

Kívülről

Felvétel indul.

Éveim száma: nagy sötétlő erdő.

A külsőm nem túl megnyerő.

Törpe méret, hosszú haj,

              viszont nem vagyok szőke.

Kamera közelít – fej.

Gülü szemek, viszont nem kicsik.

Bozontos szemöldök,

               viszont nincs összenőve,

                tehát nem vagyok boszorkány.

Áll – kicsi vágás a titoktartásért,

               viszont nem feltűnő.   

(Mi a franc az a viszont?)

A továbbiakban a kamera ne közelítsen,

ha kérhetem.

Viszont se.

Látásra.

Gál Tamás

Ideális…

              …férj

Nézd csak az egy mulya!

Bujának akkor látszik

amikor a boros üveget szopja.

Különben?  Megijed

ha tiszta szőnyegre lép.

Azt is és Őt is ápolja

a szép feleség.

Reméli az asszony,

hogy az egykor okos

és vonzó férj

valamitől észhöz tér.

           …feleség

No lám ilyen is van!

Cumisüvegbe az asszony

rum-puncsot önt át.

A baba sok éve felnőtté vált,

de a mama a szoptatást

utánozni akarja önmagán.

A férje nem az ura

hiszen az asszonyé a vagyon.

Ha akarja a férjét kirúgja.

Szanka Dóra

Cool nyúl

Ha nyúl lennék, folyton ennék,
fogaimat koptatnám,
a Nyúl Bálban rophatnám.

"De sok vendég!" - néznék körbe,
az asztalon meg pusztán körte.
"Cincér-pincér, térülj, s fordulj -
répa kell most, s némi jó bor!"

Hozná is - épp időben,
helyet kapna bendőmben.
Beszélgetnék "cool" ufókról,
emlegetne nyúl-utókor!
 

Majoros Gabriella

Bordal

(Berdel)

Zsenge szemeknek nedve, Te kedvenc levem!
Gyere, nyelvemre teszlek, s lenyellek!
Remek! Bennem lefele csepegsz,
s lent meleget teremtesz.
Egyes emberek megvetnek,
szekreterre tesznek, s nem nevetnek,
mert nem szeretnek.
De engem megnevettetsz,
versekre gerjesztesz,
s Veled telve remek tetteket teszek!

Te kedvenc levem, Zsenge szemeknek nedve...
Szeretlek!!!

Dienes Tamás

Pucér pincér

Elalszik az étterem,

Csönd fekszik a kis fűre,

Pucér pincér itt terem

S leül mellém a kőre.

Szunnyad ez a régi utca.

Mint álom repül tova

Bibor ködben végigfutva

A pucér pincér dala.

Látja, sokat vártam,

Hát betérünk egy sörre

Iszogatunk bátran

S visszamegyünk a kőre.

Napfelkelte homályában

Ember hangok. Sziasztok.

Édes álom mámorában

Én maradok. Virrasztok.

Habár Julianna

Őszi bolondság

Ősz haját képes feledni sokszor,
Mint ifjú, ki eredetit gondol
Egy friss lépéssorozatot táncban,
De lépte megbotlik hahotázva.

Azért fel nem adja szenvedélyét,
Konokság hajtja lelkesedését,
Bukfencet ugyan ifjan sem tudott,
Most pedig erőnlét is elfutott.

Innen szép a kitartó akarat,
Mellyel a fogyatkozó tartalma
Még valamit megőrizhet ahhoz,
Hogy mosoly megfelelőn fakadjon.

Komolyan vett bolondság nevetgél
Fiatalságot képzelve hevén,
Amiben a múlt tart szamárlétrát
A még megmaradás kanapéján.