Aladics Antalán

Újra itthon

Újra itthon.

Az udvar, a kút

rózsabokor szemfedővel vár

az idő emlékezni enged.

Megint a múlt

emléközönével az utca a kert

szűkös szobáival a ház

csendben hallgatagon áll.

- Ha itt lennétek!-

hallom a panaszló hívást,

számolatlan könyörgés

hold az idő ablakában.

Foszladozó, múló idő,

belenyugvások, ciripelő esték,

vizes a kert, éltető zápor.

újra hálát adhatunk.

Iványi Margit

Révület

Szívem fölött

Dobog a föld –

Rőt hold alatt

Lángol a völgy.

Szemem mögött

Forog a tánc –

Karod között

Omlik a sánc.

Testem fölött

Sóhajt a szél –

Tested alatt

Múlik a tél.

Gór Mihály

Kései vendég

Vártam rád, egész nap vártalak.
Évek óta érzem hiányodat.
Azt írtad eljössz, meglátogatsz!
Eljössz hozzám, s velem maradsz.
Mikor is volt, már tíz éve tán?
Elmentél tőlem, hiányod fáj.
Az űrt be nem tölti semmi sem,
hiányod fájó gyötrelem.
Múlnak a percek, órák, napok,
a hitem fogy, lassan elcsorog.
S jön újabb gyötrő éjszaka,
lelkem sötét, mint az est maga.
Várlak, szememben könny ragyog,
kísérjék lépteid csillagok.

Kovács Ági

Majdnem-boldogság

Üveggyöngyök zápora 
sirat későn jött 
majdnem-boldogságot, 
reszkető kezek 
ültetnek felejtésvirágot,
meghasadt szív
remél megváltó, 
örök álmot.

Farkas Fanni

Ami kint és bent

Ami kint és bent,

Az néha összeér

Belecsapsz, ha nyílik a tenyér

Elkapod, ha gurul a golyó

A világ ül rajtunk, fáradt, elnyomó.

Hallgatod

Ballagó dalunk?

Szedd össze utánunk, amit elhagyunk!

Ha nyúlnak érte kezek, ne húzódj el hátra,

Nézz fel a tündöklő ég csillaghatárra!

Látod, te nem vagy

Se csillag, se végtelen

Mit kezdjen hát veled égő éj-énekem?

És mégis benne vagy, bár sose láttalak

Hogy lehet akkor, hogy megtaláltalak?

De ha már itt vagy,

Ne fuss el messzire!

Beszélgethetnénk, ha van időd ennyire…

Összeérne akkor, ami kint és bent menekül

Ápolónak hívott a világ, és nem betegül.