A Poéták 2013 – pénz-fődíjas versíró pályázat zsűrijének összetétele és helyezett versei a következők:

Beri Róbert – költő, az Éden Művészeti Hálózat vezetője, a Comitatus folyóirat főszerkesztő-helyettese

http://www.poet.hu/user/Bero

Lajtai Gábor – költő, szerkesztő, a NapSziget a Művészetekért Alapítvány elnöke

http://hu.wikipedia.org/wiki/Lajtai_G%C3%A1bor

Kőhalmi Ildikó - költő

//kohalmi.gportal.hu/

Payer Imre – József Attila-díjas költő, esszéista, irodalomtudós

http://hu.wikipedia.org/wiki/Payer_Imre_%28k%C3%B6lt%C5%91%29

Pethes Mária - költő

http://alkoto-haz.hu/?q=node%2F2348

Petz György – költő, író, Szépírók Társasága egyesület

//edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=34377846&nid=6161473

Zalán Tibor – költő, író, dramaturg

http://www.zalan.deltabroker.at/ikreator/zal/cms_pub/home

Első helyezett:

Vasas Marianna

Lélekkoszorú

Csendes árny az égő forgatagban,
zsibongó fényfullánkoktól messze,
mint üszkös szíven az életbalzsam
szül újra, önvalóra ébresztve.

Napmagokból olykor csak a felszín
csalárdul kacagó virága nő,
míg néha a letagadott Semmin
új világok tornya égig érő.

Kétarcúság lebeg árny s fény előtt,
könny és mosoly szövi át mindkettőt -
vihar egyúttal az elrévült szél,

az isteni olyan ellentmondón
messzi, s bársonyos, akár az ódon
éjek homlokán gyúló fényfüzér.

Második helyezett:

Faragó Dániel

Emberi jelenségek

            1) KEZDET

Élünk és meghalunk – szép álmokat

szobor nekünk a méh, s azokba ringat.

Egyfős térben növesztjük tagjainkat.

Nincs ennél őszintébb – se álnokabb.

Hisz massza még a sok-sok árnyalat,

midőn az élet nem fa még, csak írmag –

s kiérve is, hogy napkorongja pirkad.

Nem értünk még áldást, se átkokat.

Aranykor ez. Még nincs egyéniség,

s a nemtudás romlatlanság is egyben:

vadállatmód szelíd a kisgyerek.

Fantáziánk határa tán az ég,

s nincs vágyaink között elérhetetlen.

Sződd őket pókfonalként, míg lehet.

Harmadik helyezett:

Pásztor Attila

Búzavirághoz

századik évfordulójára

Távoli kékje a szép szemeidnek

fénylő búzavirág, hazaviszlek…

Vénuszi éked – napkoronád add,

s dísze leszel ama csönd teli háznak…

fák levelén ahol angyalok ülnek –

nyárból télbe ha fordul az ünnep,

Ég sugarából szőni a kincset – 

lelket emelve, ha szűnik az ihlet…

Tárul az ajtó – szívem az ablak,

édes a sóhaj, nyílik az ajkad…

Lángol a Mennybolt – szabadul erőnk.

Tűzben a vállad arcomat éri,

éteri csókkal Benned elégni

vágyom az Élet kapuja előtt!

Negyedik helyezett:

Geiger Erzsébet

hiába

hiába bizonygattad

egy útonálló makacsságával

nem írod többet verssé

a szívednek döndülő keserűség

görgette sziklatömböket

az élet ez az elrontott földi móka

látod minden elhatározásodnak

néha keresztbe tesz

az ember sokáig elvan

nem kutat

nem remél

nem keres

a kútba dobott erőfeszítések idejét kinőtte

megtanulta beérni

azzal ami van

örülni a vágyainál sokkal kevesebbnek

ezt a leckét sokszor

felmondtad magadnak

de amikor folytonosan

hiányszavakat mormol az est

nem tudod pontokba szedni

a napi teendőket az egykedvűség

járatai elleni harc feléget

és már rég nem törődsz

azzal hogy mások számára

egy végtelenül hosszúra

sikerült keserves  szabadversnek

tűnik az életed

pedig ez a lelki pucérkodás

többet árt mint használ amíg

nyomasztó dolgaid csak

átszellőzteted és soha

nem írsz arról ami igazán fáj

ami a legkegyetlenebb

Ötödik helyezett:

Ljuré Quk

Lustrum quadrigum

Tanakodtam magammal néha,

mikor senki nem látta, csak én,

ahogy ott bennem, lassan

nagyon nagy lángok gyúltak.

Néztem úgy, mint az az író

borotválkozáskor nézte önmagát,

és nem értettem meg,

hogy meddig tart a tükröződés.

Elszámoltam veled — mondtam

neki (magamnak), s közben már

az alvó állat rebegő szemén át

láttam csak ki önmagamból.

Jól jössz te még egyszer

—felelt vissza gyatrán,

az ő jellegzetes hangján,

egyáltalán nem ünnepélyesen.

Különdíj:

 

Kovács Dániel /17 éves/

Békében

Immár a béke lett az én világom.
Járok nyugodt füvű mezők felett
A bú, a harc, a háborúk helyett:
Áldott e mákony adta méla álom.

Itt zengve zúgnak zsenge nyári szárnyon
Reptükben ringató hüvös szelek,
S aranykezű a napsugár, melyet
A béke karja most a tájon átvon.

Nincsen halál, magában a halálban,
Se nemzetek, se hit, se Isten itt
De mindörökre békeség, s magány van.

Egyetlen szólam szórja hangjait:
Magam vagyok mind, kezdet és a vég:
Nincsen világ, csak én, s ez épp elég.